Akkor zárt be a szent Imre téri sörsátor, amikor a legjobban ment neki. 
Persze, a köznyelv szerin természetes is, mert a csúcson érdemes abbahagyni. 
Mondhat erről a rendezvényről bárki bármit, el kell ismerni, hogy jó kezdeményezés volt! 
Az, hogy hasznos volt-e nem tudhatjuk. 

Persze akkor nem, ha csak az anyagi oldalát nézzük. Itt ugyanis egyelőre nincsenek kézzelfogható adataink, csak sejtéseink vannak. De a régi Fideszes szólással élve: a karácsonyi bejglinek se ildomos az árát firtatni! 
Akkor persze, ha kizárólag csak nekik (Fideszeseknek) hoz hasznot! 
Amennyiben másnak is, jó lehet azonnal, ezerrel nyomulnak rendőrségre, ügyészségre, bíróságra! Más szemében ugyanis észreveszik a legkisebb szálkát is, de a magukéban a mamutfenyőből készült gerendát se. 
Ezzel csupán az a baj, hogy éppen olyan álszent, mint az egész tevékenységük. 
A kettős (vagy többes) mérce itt is kézzelfogható! 

A világ minden országának városaiban voltak kivetítők, amik közvetítették az érdeklődők számára a futball világbajnokság mérkőzéseit. Budapest utcáin is több helyen megjelentek a plazma képernyők, szaporodtak a sörsátrak. Ez természetes dolog, hisz a világ legnépszerűbb játékának világversenye került lebonyolításra. Az nem természetes, ha mindezt a közelgő helyhatósági választások közpénzből finanszírozott kampány eseményévé silányítják. 

A vendéglő tulajdonosok kalkuláltak, kockáztattak, aztán közterületet béreltek és fizettek. (Nem utólag, előre!) 

Úgy számították, hogy az emberekben él a közös élmények iránti vágy, ezért egy, vagy több jó minőségű kivetítővel megnő a bevétel és ezért érdemes a magasabb területfoglalási díjat is megfizetni az önkormányzatnak. 
Na, ez tette a csepeli sörsátrat kivételessé, az összes többivel ellentétben! 
Nevezetesen az, hogy úgy látszik Csepelen nem önkormányzati bevételt hozott a sátor, hanem közpénzen dotálva varázsolták sikeressé a rendezvényt. Így került a nagy vesztesek (Brazilok, Spanyolok, Olaszok) közé a szent Imre téri mini mundiál is. 

Itt viszont a terhek javát vélhetően, a Csepeli Polgármesteri Hivatal viselte. Úgy tűnt, ő állíttatta a sátrat, rendelte a régi fényükben kopottan is csillogó öregfiúkat, fizette tiszteletdíjaikat, a kérdező és kiszolgáló személyzetet, vigyázatta 8-10 fős biztonsági szolgálattal, meg közterület felügyelőkkel a rendet, gondoskodott a hírverésről, és nyomott áron mérette a sört. 

Eleinte, a selejtezők alatt alig több mint pár tucat ember jelent meg a sátor alatt. Így nem sikerülhetett az áttörés a kampányrendezvényen és a stábban kezdett valósággá válni a rossz hír: sohasem szeretik meg Borbély Lénárdot az emberek. Pluszforrás, nagyobb plakátok, ingyen sör kellet, hogy a döntőre teltház legyen. 
Míg az elején a futballszeretet helyett a felfrissülési vágy volt az elsődleges, a végére sikerült stadionhangulatot kreálni. Tehát a döntőre beérni látszott a dolog. Az elődöntőkre hézagosan, de a döntőre teljesen megteltek a sörpadsorok! 

Annyira, hogy a megérkező notabilitásoknak, élükön a leköszönő polgármesternek, (országgyűlési képviselőnek, fővárosi képviselőnek) nem is jutott hely. A vezér szeme villant, és a kirendelt biztonságiak máris intézkedtek. 
Nyomban fel is állították az első asztalnál ülőket: nehogy már ne tudják mi a morál, és hol is a helyük itt a göthös kohászszobor baloldalán, az Aldi parkolójának helyén! Nem sokat, csak hat, nyolc embert sértettek, aláztak a valóságban, de szemlélő volt több száz. 

Mindegyik látta és mindegyik tudta, hogy ez vele is megtörténhetett volna! Mert egy tekintélyelvű világban a saját pénzén a "szabad ember" csak azt teheti, amit szabad!
Nem csoda, hogy felszedeti a sátorfáját mindazoknak, akik ide juttatták. 

Horváth Gyula

Forrás: a szerző blogja