KOVÁCS PÁL ABÁDSZALÓKRÓL ÉS TIZENÖTMILLIÓ TOVÁBBI HALOTT
Egy hónapnyira a szarajevói merénylet után, 1914. július 29-én szerdán, az álmosító ebédet követően, 12 óra 30 perckor egy osztrák–magyar löveg hatfős személyzete adta le az első lövést a Belgrádot környező hegyekben.
Pollmann Ferenc hadtörténész szerint a háborúra ürügyként használt szarajevói merénylet után a Habsburgok tétovázása, téblábolása már a kortársaknak is szemet szúrt. Meggyőződése, hogy az osztrák–magyar politikai/katonai vezetés késlekedése döntően hozzájárult, hogy a Monarchia Szerbiában és Galíciában komoly vereségeket szenvedett el az első esztendő(k) folyamán.
A hadtörténész szerint a háború kitörése azért húzódott el a merénylet után egy hónapig, mert a dualista minisztertanácsban Tisza István magyar kormányfő sokáig mereven ellenezte a Szerbia elleni azonnali akciót, s időbe tellett meggyőzni őt.
Másrészt Conrad von Hötzendorf vezérkari főnök taktikázott, amelynek az volt a célja, hogy az aratási szabadságra hazaengedett katonák visszaérhessenek a csapattesteikhez. Csak ezt követően akart mozgósítani. Attól tartott, ha előbb visszarendeli őket, abból rájön az ellenség, mire készül a Monarchia, és odalesz a meglepetés.
Tisza fokozatosan hátrált, s már csupán két alapvető kérdésben tartotta fenn különvéleményét: intézzenek szigorú hangvételű, a követeléseket csokorba foglaló tízpontos jegyzéket Szerbiához, s ezzel adják meg az elfogadás vagy elutasítás lehetőségét, másrészt nyilvánítsa ki a Monarchia ország-világ előtt, sem Szerbia megsemmisítése, sem annektálása nem áll szándékában.
Tisza azt remélte, hogy Oroszország távol marad a háborútól, ha egyértelmű üzenetet kap arra, hogy a Monarchia nem akarja bekebelezni Szerbiát, csak megleckéztetni a szarajevói gyilkosság miatt. Másrészt a dualizmus rendkívül kényes egyensúlyát féltette a magyar uralkodói elit attól tartva, ha újabb szláv területekkel dagadna a Monarchia, ezzel csökkenne a magyarság aránya. Tisza végül belenyugodott a háborúba.
Megoszlanak a vélemények arról, hogy elfogadhatatlan volt-e a követelések jegyzéke – magyarázza a hadtörténész. – Már a kortársak is azt gondolták: legalább kettő „kiverte a biztosítékot”, vagyis teljesíthetetlen volt egy olyan állam számára, amely büszke a szuverenitására.
A szerbek teljes egészében visszautasították, hogy a szarajevói merénylet bűnöseinek felderítésébe osztrák–magyar rendőri szervek is bekapcsolódhassanak. Ezt sokszor – tévesen – úgy értelmezik, ők vették volna át a nyomozás feladatát, de szó sem volt beavatkozásról. Kezdettől fogva részvételre támasztott igényt a Monarchia.
Ehhez nem járult hozzá Szerbia, mert úgy érezte, sértő és elfogadhatatlan számára. Pollmann szerint a Monarchia döntéshozói valóban azzal a szándékkal fogalmazták meg a szigorú pontokat, hogy az lehetőleg teljesíthetetlen legyen. A szerbek július 23-án kapták kézhez a jegyzéket, s két napra rá, 25-én már le is járt a határidő, ekkor derült ki, nem fogadják el teljes egészében. És pontosan az történt, amire már előzőleg is számítani lehetett: a Monarchia hivatalosan is közölte, megszakítja a két ország közötti diplomáciai viszonyt, s ennek hatására előbb Szerbia, majd néhány órányival később a Monarchia is részleges mozgósítást rendelt el.
Július 27-én a Bad Ischlben nyaraló Ferenc József császár végül aláírta a hadüzenetről szóló okmányt.
A hadüzenet szövegében eredetileg még az szerepelt, hogy július 26-án a szerbek állítólag hajóról rálőttek osztrák–magyar katonákra a Délvidéken, és az incidens halálos áldozatokat is követelt. Így a háború szerb részről már kezdetét vette. Másnap azonban kiderült, hogy ez az incidens nem történt meg. Ekkor a Monarchia külügyminisztere a császár tudta nélkül kihúzza ezt a bekezdést a hadüzenetből, s így juttatja el július 28-án Románián keresztül távirati úton Nisbe, ahol a szerb kormány tartózkodott.
Július 28-ról 29-re virradó éjszaka szerbek megpróbálják felrobbantani a zimonyi vasúti hidat, de csak a déli pillért sikerült lerombolniuk – mondja Pollmann. – Ezt próbálták megakadályozni a 68-as szolnoki ezred katonái. Ott és akkor három baka is meghalt, azóta vitatják a szakértők, ki volt a világháború első hivatalos áldozata. Állítólag Kovács Pál abádszalóki katona.
KURCZ BÉLA
Forrás: nol.hu
