Az alkotmány ünnepe akkor szűnt meg, amikor végre lett volna értelme az ünnepnek, amikorra megszületett Magyarországon az írott, koherens és kodifikált alkotmány, amelynek védelmére már alkotmánybíróság is alakult. 1990 és 2010 között húsz éven át volt oka az ünneplésnek, mégse ünnepelte az alkotmányt senki.
Államalapító szent királyunk napján a történeti alkotmányt is ünnepelhetnénk. Azt az alkotmányt, amely csaknem ezer évig szolgálta a mindenkori államvezetést, és amely éppen ezért egyidős az állammal, amelynek létalapját, létezésének indokát, legalitását adta.
A magyar történeti alkotmány ugyanis már a kezdetektől több volt klasszikus politikai alkotmánynál, ráadásul az idők során egyre inkább jogi alkotmánnyá lett. A tizenkilencedik század végére pedig immáron egyértelműen liberális alkotmánnyá változott át, amely egyre inkább védelemre volt érdemes.
A klasszikus magyar liberális alkotmány a dualizmusban már képes volt garantálni az egyéni politikai jogok egy részét, ezért egyre több polgárát tudta megvédeni az állami és más túlkapások és önkény ellen, és ezért egyre többen tartották méltónak arra, hogy kiálljanak mellette.
A századfordulótól kezdve polgáraink egyre nagyobb hányada egyre nagyobb politikai változásokért szállt síkra, de nem kérdőjelezte meg a történeti alkotmány kereteit. A magyar történeti alkotmány olyan vívmánynak számított, amelyre büszkének lehetett lenni, s amelyet még a nem magyar ajkú lakosság egy része is egy darabig sajátjaként fogadott el.
Az első világháború azonban szétzúzta a magyar történeti alkotmányt, és a két világháború között hiába zajlott szánalmas történelmi kísérlet annak feltámasztására, a második világháború és az utána következett kárhozatos rezsim elmosta azt a legitimitást, amely az alkotmányt működtette. Ezzel halálra is sebezte az ezeréves alkotmányt.
Ezért történhetett meg, hogy a régi alkotmány örökre kimúlt. A magyar történeti (íratlan) alkotmány története 1944-től kezdve nem íródott tovább. És amikor hazánk újra szabad lett - 1989-90-ben -, akkor sem a történeti alkotmányhoz tért vissza, hanem az 1949-ben megkezdett történelemkönyvhöz ragasztott új lapokat.
Mint ismert, 1949-től kezdve hazánkban augusztus 20-án az alkotmányt kellett ünnepelni. Mint tudjuk, 1990-től kezdve már nem kellett az alkotmányt ünnepelni, pedig ettől az időtől kezdve már lett volna mit.
Az alkotmány ünnepe akkor szűnt meg, amikor végre lett volna értelme az ünnepnek, amikorra megszületett Magyarországon az írott, koherens és kodifikált alkotmány, amelynek védelmére már alkotmánybíróság is alakult. 1990 és 2010 között húsz éven át volt oka az ünneplésnek, mégse ünnepelte az alkotmányt senki.
Hogy a rendszerváltáskor született alkotmány minden tekintetben jól sikerült alkotás volt, azt nagyon nem lehet állítani. De hogy jogi, sőt alapjogi, s ezért jogállami alaptörvény volt, az nem vitatható. Hogy ez az alkotmány mára megszűnt, az ugyancsak nem képezheti vita tárgyát. Nincs kétely abban a tekintetben, hogy az 1989-90-es alkotmány mára teljes valójában kimúlt, nem létezik, nincs többé.
Rövid történelmi időszakon belül tehát Magyarországon két alkotmányt is kivégeztek. A második világháború alatt és után a történeti alkotmányt gyilkolták meg, amelyet az 1989-es rendszerváltás sem támasztott fel. A Fidesz második hatalomra jutása után pedig az 1989-es alkotmányt dobták ki az ablakon úgy, hogy még írmagja sem maradt.
Mindkét alkotmány teljesen, a maga egészében lett oda, véglegesen és visszahozhatatlanul szűnt meg.
A történeti alkotmányt egykoron egy új politikai rendszer, egy új jogrendszer és egy új "alkotmányosság" váltotta fel. Az új "társadalmi rendszer" új politikai és társadalmi kultúrájában a korlátlan hatalom birtokosai szisztematikusan és kegyetlenül irtották a történeti alkotmány emlékét, kultúráját és társadalmi tudását. A kárhoztatott évtizedek során lassacskán ki is halt az a nemzedék, amely még emlékezett arra, hogy miben is állt egykoron a magyar történeti alkotmány. 1989-re már tulajdonképpen nem is maradt senki, aki e tudással rendelkezett volna.
Az 1989-es alkotmányt a jelenlegi hatalom ugyancsak korlátlan birtokosai szintén örökre elpusztították. Nem egyetlen késszúrással, hanem következetesen kínoztatva, lassú méreggel ölték meg, tulajdonképpen már a rendszerváltás óta. Végül a rendszerváltás alkotmányának végső agóniája 2010-től tartott mostanáig.
Ne tévedjünk. Az 1989-es alkotmány nincs feléleszthető állapotban. Nem egyszerűen nincs hatályban - hiszen helyette a 2011-ben született Alaptörvény került a jogrendszer csúcsára -, hanem a szelleméből is alig maradt valami. Mert a jogrendszer is megváltozott a 2010 előttihez képest. És mellesleg a politikai rendszer is.
Hogy ez utóbbi megállapítás valójában mit jelent, arról nem itt szólunk. De az itt mondandó el, hogy a 2011. december 31-ig hatályban volt alkotmány feltámasztása nem lehetséges. A jogrendszer felismerhetetlenül átalakult 2010 óta.
A jelen politikai és jogrendszere nem írható le a korábbi fogalmakkal, nem érthető meg a korábbi tudással és nem magyarázható el a jogállami nyelv segítségével. Magyarország új lapot nyitott a történelemkönyvben, új fejezet kezdődött közjogtörténetében, midőn megszűnt alkotmányos állam lenni.
Ma ezt az új fejezetet írjuk. S mivel a rendszerváltás foszladozó emlékű alkotmányába már nem lehet életet lehelni, lassan gondoskodni kellene a temetéséről.
Béke poraira.
A rendszer, amelyben ma élünk - az alaptörvényével együtt - egyszer majd ugyancsak emlékké válik, mint a jogállam. Úgy elfelejtjük majd, mint a hetven éve elpusztított és huszonöt éve fel nem támasztott történeti alkotmányt.
Szentpéteri Nagy Richárd alkotmányjogász
NÉPSZAVA
