Ma lenne  70 éves Losonczi Flórián, a legendás labdarúgó, a Csepel Sport Club utolsó elnöke. A 2012. február 2-án elhunyt kiváló csatár, sportember életének 68 esztendejében minden Csepelről, a sportról, a hűségről szólt. Itt élt, itt kezdett futballozni, itt lépett, saját nevelésű játékosként először pályára az NB I-ben, itt lett 10 évi futballozás után technikai vezető, majd elnökhelyettes, végül elnök.    

Aktív sportolói pályafutása alatt 179 bajnoki mérkőzésen 42 gólt rúgott. Amikor befejezte, és szegre akasztotta a futballcipőt, emberi, sportemberi értékei miatt mindenki természetesnek vette, hogy az egyesületben folytatja tovább. Azonban már nem gólokat kellett rúgnia, hanem sportvezetőként segíteni a csapat munkáját, majd részt venni az egész klub irányításában. Helytállása, további sportvezetői előmenetele bizonyítja: nemcsak sportolóként volt nagyszerű, de klubvezetőként is elismertséget, megbecsülést, tiszteletet vívott ki magának, nemcsak az egyesületben, hanem a csepeli közéletben is.

Amikor 2004-ben megszűnt a Csepel SC, a létrejött Csepel SC Alapítvány kuratóriumának munkájában vett részt, sportigazgatóként, kuratóriumi elnökként. 

Temetésén, a ravatalnál Tőzsér László, az egykori Csepel újság volt újságírója, búcsúbeszédében a következőket mondta:  

„Mi marad egy ember után? Nyomok, rezdülések, emlékek. Mi az ember? Élete, és munkája maga. Azt hiszem sikerült továbbadnia a fiainak, unokáinak, amit fontosnak tartott: az emberséget, a sportszeretetet.

Egy olyan változó világban élt, amelyben többször változtak az értékek, az erőviszonyok, s egyfolytában a lehetőségek. Embernek maradni mindig nehéz. Ilyen korokban még inkább.

Neki sikerült.” (csepeliek.blog.hu, 2012. 02. 17.)

V O X