Hetedikes lehettem a régi II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában, mikor Lovag János tanár úr, hazugságon kapta az egyik osztálytársamat. A szigoráról ismert tanárember ennek az ügynek a megbeszélésénél szokatlanul enyhe és empatikus volt velünk.
Felült az első pad lapjára - velünk szemben - és azt mondta: jegyezzétek meg: igazat mondani ugyanolyan erőkifejtést jelent, mint hazudni!
Akkor meg felesleges hazudni!
Sokunknak egy életre szóló lecke volt az a pár halk, emberi szó!
Abban az időben Borbély Lénárd még nem élt, vagy nem itt élt!
Nem hallhatta, nem tudhatta ezeket az intelmeket.
Azt hiszi, hogy azok az igazságot még nyomokban is alig érintő mondatok, amit a szájába adnak, elmond, vagy leír, erősítik, javítják karizmáját, és növelik népszerűségét.
Pedig nem!
Ezek erodálják a legjobban a személyiségét!
Fiatalemberről lévén szó senkinek - de főleg neki - nem jó, ha megtartja ezeket a rossz szokásait. A kampány sokat felszív a normák leírt (de főleg íratlan) szabályaiból. A jog is megengedőbb! Csak az emberiesség szelleme nem engedi a lazítást! Ugyanannyi lenne igazat mondani.
Senki nem kényszeríti arra, hogy a Demokrata újságba azt nyilatkozza, hogy bezárták a Csepeli Kórházat, amikor mindenki tudja, hogy nyitva van!
A múltkor (tudják, amikor "ordenáré módon kampányoltam és osztottam az észt, majd rányitottam a nőgyógyászati rendelésre") még egy programot lebonyolítottam Falus Ferenccel. Elmentünk a Csepeli Kórházba is. Arról persze senki nem cikkezett, mert ott emberként fogadtak, tájékoztattak és a végén elbúcsúztak tőlünk. Nem készítettek kamera felvételeket, nem értesítették Németh Szilárdot, nem jelentettek fel a Helyi Választási Bizottságnál!
A látogatás fő célja az volt, hogy a sajtó (és rajta keresztül az ország) lássa, hogy a kórház nincs bezárva. De mivel nem lett botrány, a tudósítások kimaradtak a hírekből és a híradókból.
A szakrendelői peep-show mindent felülírt. Pedig láthatták volna, hogy a kórház üzemel.
Nem is akárhogy! Az ortopédiai osztály korszerűen - még Demszky alatt (meg az én fővárosi képviselőségem időszakában) több mint kétszáz millióból felújított kórtermei, vizes blokkjai, tornatermei, kezelői, étkezői stb. - világszínvonalú ellátást tesznek lehetővé a betegeknek. A betegek nyugodt körülmények közt gyógyulnak, az orvosok, nővérek - elmondásuk szerint - elégedetten tesznek eleget hivatásuknak. A Csepeli Kórházban jelenleg is betegek, orvosok, ápoló személyzet és szakdolgozók találhatók! Gyógyulnak a betegek és dolgozik a személyzet!
Nincs és soha nem is volt bezárva!
Átalakítva természetesen volt, mint fennállása hosszú évtizedei alatt többször is.
A kézzel fogható valóságra miért kell azt mondani, hogy nincs?
Válasz sincs!
Miért beszél Borbély Lénárd arról, hogy ültettek 1500 facsemetét, mikor éppen most irtottak ki egy kiserdőnyit a Szent Imre téren?
Amit ültettek, annak a fele sem (igaz) marad meg, amit kiirtottak, azok meg ereje teljében lévő őshonos növények voltak. A vegetációs időszak közepén estek kegyetlenül neki a fáknak, bokroknak. Ez bűntett az élővilággal szemben!
Lehet az én jutalmamat is firtatni, de már egyszer elemző blogomban bebizonyítottam (2014.01.02 Tisztázzuk címmel), hogy bruttó értékben évente százezer forinttal többet kap manapság egy alpolgármester, mint annak idején én. Náluk nem jutalom a megnevezés, hanem gépkocsi és üzemanyag juttatás. Arról, már ne is beszéljünk, hogy én a jövedelmeimből negyven százalék körül adóztam, ők meg 16%-al. Micsoda különbség?
Különbség az is, hogy én - amim van - alpolgármesteri beosztásom előtt gyűjtöttem, míg a mostani csepeli Fidesz vezérek (szinte kivétel nélkül) mind a hivatali idejükben gazdagodtak meg.
Míg én születésem óta Csepelen élek, addig alpolgármesterségem idején Fideszes kollégaként szereplő ötödik kerületi polgármester, meg alpolgármester nem a saját kerülete egyik szegletében vett hajlékot magának, hanem a budai Rózsadombon. Úgy, hogy csak a rezsijük több mint a legális fizetésük, vagyonuk meg minimum hússzorosa az enyémnek úgy, hogy közel húsz évvel fiatalabbak is nálam. Rejtélyes módon mégis megélnek valahogy! Velük nincs baja Borbély Lénárdnak, csak velem. Persze én is a Rózsadombon lakom. Csak én itt a Csepelin. "Micsoda különbség?"
Az idézett Demokrata újságban a valaha volt harminc ezres csepeli gyári munkásságról beszél Borbély Lénárd! Aztán alternatívaként bevágja a közmunkás program sikerét.
Ez nem csúsztatás, ez gyalázat!
Hogy lehet a világhírű, sokszor egyedülálló, kitűnően felkészült szakembereket a közmunkával összevetni?
Azok szabad alkotók, míg ez (közmunka) a lelketlen forma kizsigerel, és rabszolgává tesz! Mert ami az új munkahelyek teremtése alatt valóságban meglapul, az ki nem mondva alamizsnára fogott, meggyalázott emberi tevékenység, nem egyéniséget kifejező, kreatív munka.
A térfigyelő rendszer felemlítése több már az öngólnál!
Most, amikor a bal és jobboldali sajtó, a jogászok sokasága (pártszimpátiától függetlenül) elítéli azt a tevékenységet, amit a kamerák szabados kezelésével tesznek a hivatali vezetők - ezzel dicsekedni már szánalmas. Szánalmas, mint az, aki a csatlós szerepbe állt és teljesen hagyta, hogy uralják gondolatait, kisajátítsák az egyéniségét.
Forrás: HORVÁTH GYULA blogja
