Csepel és Soroksár országgyűlési képviselőjeként folyamatosan arról kapok lakossági panaszokat, hogy gyakran adódik probléma a Dél-Pesti Szennyvíztisztító telepen. A helyi sportolók és horgászok számára nem ismeretlen a bűzös szagú, érdekes hordalékot is tartalmazó szennyvíz, amivel nagyobb esőzések alkalmával találkoznak, a Ráckevei-Soroksári Duna ágnál. Nyár folyamán volt alkalmam tájékozódni a Dél-Pesti Szennyvíztisztító telepen.
Látogatásom során egyértelművé vált, hogy a problémák oka alapvetően a kapacitáshiányra, valamint a szennyvíz és a csapadék közös rendszerű gyűjtésére vezethető vissza.
A telep önmagában modern, környezetvédelmi szempontból kifejezetten előremutató technológiával dolgozik, de egy intenzívebb zivatar után nagyon gyorsan megtelik a záportározó, így annak telítődése után a szennyvíz a csapadékkal együtt a Kis-Dunába kerül. Szakemberek szerint a nagy mennyiségű csapadék hatására szinte folyó méretűvé duzzadó Népjóléti-árok vize a záportározó telítődése után már nagymértékben hígul, így biológiai kockázatot nem okoz. Sajnos az is tény, hogy a Kis-Dunába jutó szennyvízzel kevert csapadékvizet megfelelő technológia hiányában a darabos szennyeződésektől nem tudják megtisztítani, így mindenféle egészségügyi termék maradványai kerülnek nagy mennyiségben a Kis-Dunába.
Probléma az is, hogy a korábbi tervekkel ellentétben még mindig nem valósult meg a tisztított szennyvíz átvezetése a Nagy-Dunába. Amíg ez nem valósul meg, addig sajnos folyamatosan problémát fog okozni a tisztított szennyvíz a Kis-Duna alacsony vízhozama miatt, hiszen az szinte állóvíznek nevezhető. Lenne arra lehetőség, hogy a Nagy-Dunába történő átvezetés megvalósításáig a Fővárosi Csatornázási Művek finanszírozásával legalább évente egy-két hétig szivattyúzással jutassanak több vizet a Kvassay-zsilipnél a Kis-Dunába, de ezt valamiért nem veszi igénybe a zsilip üzemeltetője. Hosszabb távon pedig szinte elkerülhetetlennek tűnik a Kis-Duna medrének kotrása, amivel jelentősen növelni lehetne a folyóágban lévő víz mennyiségét, ráadásul az ott felhalmozódott ipari és kommunális eredetű szennyező anyagokat is csak így lehetne eltávolítani. Sajnos ezt a beruházást szintén elvetette az EU első körben, pedig a Kis-Duna sport célú és rekreációs hasznosításához elengedhetetlennek tűnik a kotrás.
Kérdés tehát akadt bőven, amelyekre szerettem volna választ kapni a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumtól, ám azt végül Pintér Sándor belügyminiszter küldte el. Ebből kiderül, hogy a Szennyvíztisztító telep bővítésére az engedélyt kiadta az illetékes vízügyi igazgatóság, ez 2015 augusztus 31-ig hatályos. Az átvezető csatorna megépítésére azonban igen bő intervallumot határozott meg válaszában a miniszter úr, hiszen arra 2014-2020 közötti időszakban kerül sor. Arra a kérdésre, hogy a Kvassay-zsilipnél az üzemeltető miért nem juttat szivattyúzással több vizet a Kis-Dunába alacsony vízállás esetén, a miniszter nem adott érdemi választ. A belügyminisztérium szerint ugyanis nem ez jelenti a megoldást, mert a műtárgyak sem lennének képesek ezt biztosítani. Szerintük a vízbetáplálás folyamatosságát kell elérni. A probléma csak az, hogy amíg ez meg nem valósul, addig szivattyúzni kell. Ami pedig a kotrás időpontját illeti, azt csak a hatástanulmányok elvégzése után lehet meghatározni.
Pintér Sándor válasza után Antoine de Saint –Exupery következő mondata jutott eszembe: ”Miután reggel gondosan rendbe szedte magát az ember, gondosan rendbe kell szednie a bolygóját is.” Az az érzésem, hogy a Kis-Duna problémája még sokáig probléma marad. Pedig, a környezetszennyezést mielőbb meg kellene akadályozni. egyrészt- és talán ez a legfontosabb - a környezetük védelme miatt, másrészt pedig azért, hogy az itt élők sport és rekreációs célra is tudják használni a Kis-Duna ezen szakaszát.