Minden monolit hatalmi tömb meghasad egyszer, a Fidesz sem kivétel. A múló idő felzabálta a párt első politikusi nemzedékét, amely a harmadik Orbán-kormány idejére kifulladt. Ennél többet hitelesen mondani nem lehet, mert a Fideszen belüli repedésekből még mindig csak annyit látni, amennyit a szereplők látni engednek. Igaz, már ez sem kevés.

Lépésről, lépésre igaznak bizonyulnak a szóbeszédek, amelyek az egykor sziámi-ikerpár, Simicska Lajos és a kormányfő közötti elvi („nem azért döntöttünk meg egy diktatúrát, hogy másikat építsünk helyette”), de inkább gazdasági háborúról szólnak. Most pedig a Figyelőben Lázár János kancelláriaminiszter pakol oda a „politikai veteránoknak”, amiért „elszánták magukat a harmincas-negyvenes generáció megrendszabályozására”.

Keményebben üti Pokorni Zoltánt, óvatosabban Kövér Lászlót, mert kritizálták őt, Rogánt, Szijjártót, Giró-Szászt és az állás nélküli Habonyt. Az „urizálásuk”, a hétről-hétre hízó, önmutogató magánvagyonuk miatt. „Álszent, jópofizó, bűnbakkereső” nyilatkozatok ezek, „hátba támadják” azt az új generációt, amely 2012 óta „az első sorban harcol”, ez pedig nem csak nem méltányos, hanem helytelen, sőt életveszélyes is. Pokolba ugyan a népszerűséggel, de valójában ezek a nyilatkozatok bizonytalanítják el a törzsszavazókat - mondja.

Nem látni még sokat a monolit hasadásából, de annyit már igen, hogy az „új generáció” velejéig pragmatista, csipetnyit sem érinti meg a politikai morál, amely azért része volt az ős-Fidesznek, lévén háborúban a „létező szocializmus” diktatúrájával. Ami egyben – utólag erősen túlstilizált – mítosz-glóriát emelt Orbán Viktor (és a háttérben a pártalapítók) feje fölé. E nemzedék követeli most nyilvánosan is megszolgált, bírálhatatlan jussát, kinőve a veteránokat. Talán mert már elég erőt éreznek a hatalom közelgő és elkerülhetetlen teljes átvételéhez. Orbán Viktor lavíroz. A mítoszából talán annyit még őriznek az „ifjak”, hogy hátulról azért határozottan böködve hagyják felkecmeregni a Várba, ahonnan a köztársasági elnöki szék magasából szemlélheti majd közmorálra, társadalmi nyugalomra érzéketlen, a hatalomgyakorlást csupasz erőszakos pragmatizmusnak tekintő politikai gyermekeit.

Friss Róbert

(Népszava)