Zárt ajtók mögött súgni-búgni, trafikálni a nemzet sorsáról, eltitkolva a választók elől a valódi szándékot – olvasható a meghatározás az interneten. Illik a „trafikmutyi” jogi műhibáira. Új burzsoáziát, kielégített klientúrát, tartósan odaláncolt törzszszavazói bázist építeni tán szabad, bár a négyéves választási ciklusidő más logikát követ.
Ám ezt úgy véghezvinni, hogy elorozzák a javakat azoktól, akik addig jogszerűen, élethivatásszerűen, békésen élvezték: Európában tilos, itthon meg többszörös justizmord, bájos-bajos hungarikum.
A strasbourgi ítélet jogot és igazságot szolgáltatott egy nyakas, bátor embernek, de a súlya és kihívása több ennél. Pontokba szedve:
1
A honi „trafiktörvény” szégyenletesen elbukott, Európa karót adott e norma honi farigcsálóinak. Jogi, de áttételesen morális és politikai deresre húzás az ítélet, főként annak indokolása. Aránytalan alapjog-korlátozás történt, átláthatatlan szisztéma közepette, s még jogorvoslatra sem adtak esélyt. Jó, hogy Strasbourgban ki nem mondták: sérült a római egyezmény 17. cikke is, mely a joggal való visszaélés tilalmát rendezi. Megint, itthon falnak vezettek pár tízezer embert. Utóbbiak mászhatnak most falra, mert nem álltak ki a végsőkig jogaikért. Azokat kéne képletesen falra kenni, akik ezt a bűnt, blamát, gyalázatot összehozták. Ne legyen illúzió: nem jó szándékú, jóhiszemű tévedés történt a korábbi dohányforgalmazók zömének rapid kiiktatásával, hanem jogaik, törvényes érdekeik szándékos semmibevétele. Alászolgája!? Ipari méretekben folyt, s folyik az a fajta jogalkotás, mely az állami szuverenitás és immunitás paravánja mögül nem szégyell ránk oktrojálni semmit sem. Egyedi közhatalmi jogsértés esetén itthon volna polgári jogi kárfelelősség: de a tízezres léptékben elkövetett, gyakran tudatos jogalkotási visszaélés fórum nélküli, kezeletlen marad.
2
A magántulajdon szent és sérthetetlen – ez tantétel, sőt történeti alkotmányvívmány volna nem csak jogászok számára, hiszen ez a demokráciák és piacgazdaságok alapja. Itthon ’89 óta alkotmányos alapjog és – szemben a szabadságjogokkal – még közérdekből is korlátozható. Igen ám, de csak teljes, feltétlen és azonnali kártalanítása mellett, ideértve a dolog módjára „működő” vagyoni értékű jogok, szerzett jogok, közjogilag elismert várományok azonos sorsát, kategóriáját is. Törvényszerkesztők: melyik szó nem világos? Az elv: ha már igazi-igazolt közérdekből (ami a trafikmutyinál megbicsaklott) hozzá kell nyúlni más vagyonához, legalább anyagi hátrány ne érje őt mindezért. A köz érdekét a köz áldozatvállalása kísérje. Itt(hon): hadd hulljon a férgese, élvezték már a jogot eléggé?!
3
Makó–Jeruzsálem a különbség a ’89-es alkotmány és a felcsúti pátensnek számító alaptörvény (AT) tulajdonjogot védő megoldása között. A köztársasági alkotmány alapelvnek tekintette a piacgazdaságot: az alaptörvény meg sem említi. ’89-től a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú volt és egyenlő védelmet élvezett: szó sincs ma ilyesmiről. A 90-es évek alkotmánybírósága briliáns módon dolgozta ki e téren az elvek, a védőmechanizmusok és a korlátok egységes, elvszerű, összefüggő rendjét.
AB-idézet: „Az Alkotmány a tulajdonjogot, mint az egyéni cselekvés anyagi alapját részesíti alapjogi védelemben…” A szóhasználat nem zárja ki a tulajdonjognak a dolgokon túlra kiterjesztését. Mára mindez kilőve, avagy zárójelbe téve: helyében más, fair jog nem került elő. A mostani AB többségének 2013 nyarán megjelenített trafik menti hozzáállása a szégyen és gyalázat fogalmaival jellemezhető. Mintha simán a miniszterelnök(ség) jogban megfürdetett személyi edzői lennének egyes bírák. Nem kéne sóhivatalt fenntartani ott, ahol sóbányák nincsenek, és tengeri sólepárlás sem folyik.
A hatályos alaptörvény értő figyelembevétele, betar(ta)tása sem megy. Alaptörvény XIII. cikk (nem szerencseszám!): „Mindenkinek joga van a tulajdonhoz és az örökléshez. A tulajdon társadalmi felelősséggel jár.” Előbb még alaptörvény V. cikk: „Mindenkinek joga van törvényben meghatározottak szerint a …tulajdona ellen intézett vagy … közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához.” Két megjegyzés: a) ha az emberi jog személyi oldalán „társadalmi felelősség” terheli a gazdát, akkor vele párhuzamosan emelt szintű jogi felelősség volna a közhatalmi próbálkozással, behatással szemben is. Mégis: ki van kiért? b) tudvalévő: az V. cikk, persze, nem a jogtalan trafikmizéria ellenszabálya.
Arra találták ki, hogy ki-ki védekezhessék az agresszióval szemben. A mostani, morálisan szétcsúszott jogi szituációban talán mégis ki kéne vele kapcsolatban két dolgot mondani. Egyrészt azt, hogy amíg nincs modern ellenállási jogi törvény, addig az alaptörvény a „meghatározott törvény”, rá alapítva is fel lehet lépni a jogtalan behatással szemben, időkorlát nélkül. Másrészt azt, hogy – mint ’89-től – ez közvetlenül az alkotmányból levezethető jogvédelem, így valóságos akadály lehetne a jogalkotási önkényeskedések, machinációk, visszaélések megfékezésére. Szorít az idő. Addig kell lépni, amíg nem kezd túlcsordulni, összedőlni a hamis, álszent konstrukció.
Amúgy pedig ébresztő! A magyar állam jogi úzusa Strasbourg, Luxemburg, Brüsszel, Washington viszonylatában: a köhögő bolha bokszmeccsre hívogatja ki az elefántot.
Kolláth György
A szerző alkotmányjogász
Forrás: Népszabadság
