Amióta van ez a Quaestor-ügy a kormánymagasságokba érő százötven milliárdos csalással, másképp jár az ember még az utcán is. Nem úgy van az, hogy midőn pihenő közmunkások előtt haladunk el a park mellett, zavartan följebb toljuk homlokunkon a sapkánkat s elfordítjuk a fejünket, mint régen. Ma már meg kell adni a tiszteletet, mert nem tudhatjuk, hogy a park gyepén nem a Wall Street leendő farkasa reggelizik-e az öléből fejhúst kevéske tormával, vagy nem belőle lesz-e csak úgy, hipp-hopp, egyik napról a másikra vezérigazgató, szürke Opellel a feneke alatt.

A szürke Opel fontos. Midőn kiderült, hogy bizonyos Orgován Béla, 38 éves közmunkás az ősmagyar kayaibrahimos, josziptotos tradícióknak megfelelően hirtelen a brókerélet kellős közepébe került, és a keményen dolgozó magyar minisztériumok befektetési papírjait őrző kormánybarát cég vezérigazgatójává lépett elő, a falujában irigykedve mondták, hogy a Béla „Pesten munkát kapott, ráadásul olyat, amihez

egy szürke Opelt is adtak neki, hogy azzal járjon fel dolgozni”.

Ne leplezzük meglepetésünket. Létezik még falu e hazában, nem is messze a fővárostól, ahol még mindig itt tart a világ, a szürke Opelnál, s hogy a tegnap még közmunkás Béla, aki a falu szerint még a nyolc általánost se végezte el, ráadásul egy korábbi kocsmai verekedésből kifolyólag büntetett előéletű, ezzel az Opellel jár dolgozni, fel, Pestre.

A szürke Opel tehát még státuszszimbólum, irigység tárgya, mondhatnánk lesújtón, ezért inkább másképp mondjuk: a szürke Opel még éppen felfogható Orgován Béla országában, a százötven milliárdos csalás, a vele járó pénzügyi műveletek sora azonban már értelmezhetetlen, nem vált ki különösebb indulatot, nem több, mint egy esti film, ebből kifolyólag még nagyon sokáig ennél nagyságrenddel nagyobb disznóságokat is el lehet követni, garantáltan következmények nélkül.

Vegyük azonban észre a jót, a reménykeltőt. Orgován Béla tíz napig volt vezérigazgató, ami nagy idő, egy miniszter ezalatt a fél világot átrendezi. Ezzel szemben Béla még egy tisztességes vezérigazgatói titkárságot se hozott össze, külön személyi titkárral, akibe ha nem is a legfőbb ügyész, de legalább az ügyészhelyettes lánya szeret bele, hiszen ez így dukál. Ezenfelül Béla nem cserélte le a bútorokat, nem tudunk se párizsi, se egyéb nyugat-európai kéjutazásáról barátnőjével, sőt még sofőrje se volt neki, csak ez a szürke Opel.

Ilyen szempontból reménytelen eset: nem tudja magas szinten élvezni a mindenhatóságot, gyakorolni a hatalmat, ezzel aláássa a hatalomgyakorlók tekintélyét; mindez lehet, hogy nekünk tisztesség, odafönt azonban bűn. A többi már ránk vonatkozik. Nem mondanánk, hogy zárul az olló az odafent és az odalent között, de észre kell venni, hogy egyre inkább minden közmunkás a tarsolyában hordozza valamelyik marsall botját: az ezerszám született fantomcégek, a hajléktalanok, csavargók és egyéb nincstelenek által betöltött cégtulajdonosi és vezérigazgatói státuszok nem múlnak el nyomtalanul.

Ha ezek a Bélák és társaik egyszer öntudatra ébrednek, összeállnak, hadrendbe fejlődnek, és nem adják vissza fantommegbízatásukat, akkor elképzelhető a nemulass. Ahol nincsen se munkásosztály, se öntudatos polgárság, méltóságára kényes városi népség, a birkalétet nem tűrő vidéki lakosság, az ellenzék pedig önmaga paródiája, ott már csak a Bélák jöhetnek. Csak azt a szürke Opelt sürgősen cseréljék le, mert az lehet, hogy buta ez az ország, és a saját maga ellensége, de a hivalkodást és a kivagyiságot nem tűri.

Megyesi Gusztáv

Forrás: Népszabadság