- Apú-ú-ú! Neked is kell minden nap énekelni a dolgozóban?
- Nem fiacskám. Nekünk úgy kell táncolni, ahogy fütyülnek. Különben is az ember általában örömében fakad dalra. Erről jut eszembe az a vicc amikor az apa firtatja fia féléves bizonyítványát: Számtanból egyes? Olvasásból egyes? Töriből egyes? Énekből ötös? Dúrr egy pofon! – De apú ezt most mér’ kaptam? – Van kedved ennyi rossz után még énekelni?
- Ezzel most arra célzol, hogy mi sem örömünkben énekeljük a Kormányablak örömódát?
- Mi öröm van abban, hogy nincs tornaterem, de minden nap masírozhattok a padok között. Nincs pénz az iskolára és baj van a kréta körül is, már mindenre tőlünk kunyerálnak pénzt. Állandó az átszervezés, összevonás, igazgatók leváltása a szülők és pedagógusok tiltakozása ellenére. Használhatatlanok vagy zavarosak a tankönyvek. Túlterheltek a tanárok, délutáni ügyelet, portfólió készítés, etikai kódex megalázó furcsaságai után most meg itt a PÖCS.
- Hogy beszélsz papa?
- Pontosabban Pedagógus Önértékelési Csoport. Egymást kell majd figyelniük, ellenőrizniük és ha egyénieskednének, eltérnének a Klik elvárásaitól, valami pluszt akarnának a nebulóknak okítani, akkor jelentgetniük, önkritikát gyakorolniuk kell, mint a régi szép időkben.
- De akkor, hogy fognak minket szépre, jóra, korszerűre tanítani, ha egymással lesznek elfoglalva, állandó rettegésben, színlelésben, minden szavukat háromszor is meggondolva készülve óráikra.
- Apú-ú-ú! Neked is kell minden nap énekelni a dolgozóban?
