Jó irányba indultunk el az oktatással, füllentette a miniszterelnök, majd huszonnégy órán belül menesztette a közoktatásért felelős államtitkárt, ami még a NER-ben is a bukást jelenti. A kudarcot természetesen sosem ismerik be, és bukni is csak egyik posztról a másikra lehet: a leszerepelt államtitkár asszony a jövőben is legalább annyiba fog kerülni az adófizetőknek, mint eddig.
Az oktatás minőségét jelző World Talent Ranking-felmérés e közben folyamatos és egyre gyorsabb ütemű zuhanást mutat: 2010-ben még a 33.-ak voltunk a világranglistán, most az 51. helynél járunk. A PISA-teszteken 2009-től az összes vizsgált területen (matematika, szövegértés, természettudomány) csökken a magyar diákok teljesítménye. Ez lenne a jó irány?
Köszönjük a társadalomnak az áldozatot, amelyet a pedagógusokért hoztak, hiszen 700 milliárdot megközelítő forrásbővülést kaptak – mondja Orbán, ez az igaz ember a rádióban, és a riporter nem teszi föl neki a kérdést, hogy ha abszolút értékben és a GDP arányában is évről évre csökken az oktatásra fordított pénz, akkor vajon mire ment el ez a 700 milliárd? A béremelésekre biztosan nem: a hozzávetőleg 153 ezer magyar pedagógus nettó átlagbére 160 ezer forint, vagyis a teljes szektor éves bértömege kevesebb mint 300 milliárd.
A nyílt színi, szemérmetlen hazudozás mára a kormányzás olyan alapvető kelléke lett, mint a magáncélra is korlátlanul használható állami autó meg a ferdítések és csúsztatások mögé hitelesítésül odaállított nemzeti zászlóerdő. Hazudni kell a migránsokról („elveszik a magyarok munkáját”), az energiaárakról („a magyar családok fizetik a legkevesebbet”), a paksi atompaktumról („Brüsszel mindent jóváhagyott”), a magánnyugdíjról („megvédjük”), Habony Árpádról („ilyen nevű embert a kormány nem foglalkoztat”) – mindenről és mindenkiről. Orbán Viktor hívő népe pedig szinte issza az újabb és újabb lódításokat. Ha megadják a gólt, mit számít, ha mindig kézzel teszi maga elé a labdát? – gondolják talán, és fel sem ötlik bennük, hogy sosem lesz részük igazi győzelemben, örömben, amíg tiszta játék helyett színjátékkal is beérik.
Forrás: Hargitai Miklós (nol)
