Két második világháborús veterán beszélgetett a nyolcvanas évek vége felé. Az egyik nosztalgiázva megkérdi a másikat: emlékszel, mikor lőttük a pártházat? Mire a másik a kezéből tölcsért formáz a füle elé, és közelebb hajolva értetlenül megkérdezi: Mikor? Melyiket? Erre jött a melankolikus válasz: hát, mikor melyiket!
Ez jutott eszembe, amikor Németh Szilárd PS-ben megjelent interjúját olvastam.
A Pesti Srácok cikkének többi része is annyira igaz mint a fenti képhez mellékelt szöveg az igazi csepeli munkásházról és az ajtónállókról
Felnevettem, mikor megláttam, hogyan pózol a rezsibiztos a Weichinger Károly építette volt csepeli pártház egyik bejárata előtt! (A kapu szétrohadt, de a névtábla aranyosan villog!)
Aztán, nevető görcsöt kaptam, mikor láttam, hogy az írás csöpög a kommunistázástól!
A riportalany bizonyára azt remélte, hogy senki el nem olvassa ezt a lapot Csepelen, mert különben ekkora igaztalanságokat, meg ferdítéseket nem ír volna le!
Habár ismerjük „Szilit”, mikor belelendül, nem zavarják őt a tények! Úgy látom, ebben tényleg mindenkinél jobban teljesít!
Láthattuk, hogy gyűlöli a „komcsikat”, de még jobban a „libsiket”. Ezért aztán, hol ezt a „pártházat, hol azt a pártházat lövi”. Ebben az interjúban éppen mind a kettőt. Olyan „hiteles embernek”, mint az MSZMP egykori propaganda híradósának, Stefka István ellenállónak!
Riportalany és riporter nem volt ám mindig ilyen elutasító a „komcsikkal” szemben.
Ifjú korában Németh is tagja volt a kommunista nevet viselő szervezetnek. Később meg a magyar liberálisok pártjának, az SZDSZ-nek. Sőt még az ezredforduló után is megélhetésének alapja volt a munkásmozgalom. A Vasutasok Szakszervezete adott kenyeret a szájába néhány éven át! Érthetetlen, hogy
miért élcelődik azzal a Soros Györggyel, aki saját pénzén kiképeztette neki(k) Orbán Viktort.
Persze tudom, hogy ez az ő dolga, és saját fejlődésének terméke. (Inkább egyéniségének tükre.) Én csak azt furcsállom, hogy így fröcsög, és köpköd akkor, amikor tudja, hogy a történelem szele mindezt visszahordja az arcára (Szijjártó-i módon: pofájába).
Számomra már megtiszteltetés, hogy a gyűlölet listáján az első helyre rakott!
Ott vannak azonban a baloldali társpártok, sőt – egy szerény oldalszúrás erejéig - még a Jobbik is! Újból leírta, hogy vagyonvesztéssel, és hiánnyal vette át 2010-ben az önkormányzati kasszát. Kifelejtette az általa is aláírt dokumentumban szereplő több mint hárommilliárd forintos összeget, amit az Észak Csepel terület értékesítéséből hagyományoztak rá az elődei. Ezt a pénzt aztán nem is forszírozta a PS-nek, csak a kis Duna parti terület, és az eladásra áldást adó korábbi vezetést átkozta. Pedig képviselőként tudta, hogy ott csak részben önkormányzati, - a tulajdont illetően heterogén - terület értékesítéséről volt szó. Az enyészet a rendezetlen tulajdoni viszonyok miatt keletkezett, és nem azért, mert a korábbi vezetés nem fordított gondot rá.
Sport tanácsnokként ismerte a Csepel SC ügyét is, úgy ahogy a Fidesz alelnökeként ismeri az off-shore cégeket üzemeltető párttársait, és talán, azok ügyes bajos dolgait is! Eldicsekedett, hogy ők ezt „liciten” visszavásárolták a kis Duna partot. Azt nem mondta, hogy milyen Képviselő-testületi határozat alapján, mennyiért, milyen közvetítői díjakkal, és milyen okból? (Mert ismerjük már az ő „körültekintő” döntéseit. Nincs fél éve, hogy tízmilliót kellet kicsengetni a közpénzből azért, mert NSZ annak idején úgy gondolta, hogy nem fizeti ki a „komcsi-nak vélt vállalkozás jogos számláját,) Pedig ezek nyilvánosságra hozása lenne ám az érdekes! Főleg akkor, amikor, azt látjuk, hogy egyre csak zsírosodnak a Fidesz korifeusok.
Most már nem „pofátlan” a kétmilliós havi fix.
Mert ők kapják, ezért az öt is kevés!
Egy fővárosi kis kerület (V) polgármester, és helyettese luxuslakása a jövedelem bevallásában folyton növekszik, és egy öt éve felkapaszkodó falusi Fideszes polgármester csak az osztalékából „ki tudott felejteni” egy milliárdot! És a csepeli Fideszesek is eljutottak az albérlettől, a mamahoteltől, meg a befejezetlen házikótól odáig, hogy az aranyozott kacsaláb már zsenírozza őket! (A színarany! Csak az elfogadható!)
A „miszteri húsz százalékot”, meg bizonyára még hallásból sem ismerik! (Nagyváradtól nem látni Debrecenig! Csepelről meg a Markó utcáig!)
És mit tettek az elmúlt hat évben? A kék iskola tovább „rohad”! A Csepel Sc összedőlőben! És nem találkoztam azzal a tanítónővel sem Csepelen, aki Németh szerint havonta százezerrel többet vinne haza, mint a fülkeforradalom előtt.
Látom azonban az állandósult dugót minden reggel a II. Rákóczi Ferenc és Csepeli utakon. Látom, hogy leállt, és egy tapodtat se halad a gerinc út. Látom, hogy megszüntetni tervezik a HÉV-et. Látom, hogyan teszik tönkre az SZTK-t, és a szociális szolgáltatást. Látom és érzem, hogy a lakosság megkérdezése nélkül hozzák a nyakunkra győri tettestársukat, akik, zajjal, rázkódással és méreggel teszik tönkre az ott lakók házait, életét.
A Kis-Duna partján pedig visít a disznó!
HORVÁTH GYULA
Forrás: A szerző weblapja