A számozással egy kicsit bajban vagyunk. A MAFIRT filmhíradójában második szabad májusról beszélnek, mert elsőnek az 1945-öst tartották. Később az 1919-es május elseje is sorszámot kapott, mindjárt az elsőt...Ami biztos: a második Magyar Köztársaságot 70 éve, február elsején kiáltották ki, és ezzel történelmi tárba küldték a király nélküli királyságot. Így aztán a következőkben a második Magyar Köztársaság első május elsejének történéseit láthatjuk az 1946-ban dolgozó operatőröknek, szerkesztőknek és rendezőknek köszönhetően.

Mindjárt az első képkockákon ott lesznek a csepeliek, a volt Csepel Művek 1946-os elődjének, a WM-nek vagyis az akkor még a gyáralapító Weiss Manfrédnak nevét viselő legendás gyáróriásnak a munkásai, technikusai, mérnökei, tisztviselői. A második világháború romjaiból ők építették újjá Magyarországot. Az emlék mint a fenti kép, kissé fakult, elmosódott, de előhívható. Mi most néhány filmkockát villantunk fel az 1946-os május elsejéről:

Az elhangzott szöveg: Május elseje, a szebb világért küzdő dolgozó nép harcos ünnepe. Ez jutott kifejezésre a második szabad májusban. Ilyen hatalmas méretű felvonulást, ilyen egységes akarattal történt tömegmegmozdulást, ilyen pompás ünnepséget még nem látott Budapest. Nyolcórás csodálatos felvonuláson tüntettek a tömegek a demokrácia, a munkásegység és a

munkás-paraszt szövetség mellett. Az első között meneteltek a magyar szabadságharcos partizánok, akik a háborúban fegyverrel, most pedig munkájukkal küzdenek a demokráciáért. Majd a gyárak, üzemek, pártszervezetek dolgozói és a kerületek lakossága következett. Budapest dolgozói követelték a márciusi ígéretek haladéktalan teljesítését, hitet tettek a magyar-szovjet barátság és a magyar béke mellett. A tömegek nem csak látták, hanem önmaguk alkották a menetet. Önmaguk adták az ötlete a színt, az erőt, a szépséget hozzá. A dolgozók a város különböző részeiből az Andrássy úton át vonultak a Hősök terére. A menet elsőnek a Köröndön elhelyezett Szabad szakszervezeti emelvény előtt vonult el, ahol Kossa István főtitkár a bolgár szakszervezetek képviselőinek társaságában üdvözölte a dolgozókat. "A Szakszervezeti Tanács nevében köszöntöm a Vörös Csepel dolgozóit, a magyar szakszervezeti mozgalom leghűbb katonáit. Vörös Csepel vezet a harcban, Vörös Csepel vezet a munkában." Az emberhullám szünet nélkül hömpölygött. Külön csillogást és fényt jelentettek benne az asszonyok és a gyermekek tízezrei, soraik élén sok száz gyermekkocsival. Pár házzal arrébb Tildy Zoltán köztársasági elnök erkélye alatt vonultak el a tömegek. A Magyar Köztársaság elnöke hitvesével együtt fogadta a szívből jövő ünneplést. A Hősök teréhez érkezve egyre nőtt a tömeg lelkesedése. Szűnni nem akaró ünneplésben részesítették a Millenniumi Emlékmű előtt felállított dísztribünön lévő munkásvezetőket. Rákosi Mátyás, Szakasits Árpád, és Veres Péter, a Nemzeti Parasztpárt elnöke álltak az emelvény elején. [Rákosi Mátyás:] "Meleg üdvözletem küldöm Nagy-Budapest május elsején tűntető dolgozóinak a második szabad május alkalmával." [Szakasits Árpád:] "Köszöntöm Budapest dolgozó népét, akik ezt az új magyar demokráciát minden erejükkel és mindenkivel szemben megvédelmezik." Egymás után vonultak el előttünk a gyárak, üzemek, a kerületi, pártszervezetek dolgozói. Ott látjuk az értelmiségi egyesületeket is, a Győrffy-, Petőfi-, Eötvös kollégistákat is, ami bizonyítja, hogy az értelmiség megértette a dolgozók hívó szavát. A felvonulás után sem fejeződött be az ünnepély. Az Állatkertben ebédet kaptak a gyermekek. A Cukrászok és Mézeskalácsosok Szakszervezete kétszáz dolgozó gyermekét látta vendégül. A Millenáris sportpályán különböző bemutatókat rendeztek. A magyar munkásság forró ünnepén bebizonyosodott, hogy lelkesedéssel és meggyőződéssel sok akadályt le lehet győzni. A Városligetben igen gazdag, változatos műsor szórakoztatta az ünneplő dolgozókat. A liget területét kerületekre osztották fel. A Munkás Kultúrszövetség rendezésében számos színjátszó csoport, zenekar, dalárda gyönyörködtette Nagy-Budapest dolgozóit. A Városligeti tó betonján tömegtáncra perdült a sokaság. A késő éjszakai órákig szólt a zene, csengett a kacagás, állt a bál. Budapest dolgozó népe tanújelét adta egészséges élni akarásának és törekvésének, hogy a demokrácia útjáról soha többé senki le nem téríthesse. – (Berendik István, Icsey Rudolf, Nagy László, Zólyomi Gyula)