CSEPELIEK ÚJSÁGA

Hírek, tudósítások, tények, vélemények

A bárgyú mosoly országa

2016. augusztus 31. 02:11 - csú

knezy_jeno_az_ifjabb_bargyu_mosollyarl.PNG„Mi minden eredménynek örülünk”, mondta az egyik kincstári bárgyú a tévében, amikor az ötvenvalahanyadik helyen begyalogló polgártársnőnknek tette fel az együgyű kérdéseit. (Senki senkinek másmilyeneket nem tett fel, erre gondosan ügyeltek, nehogy valamelyik kincstári az önálló gondolkodás és véleményalkotás gyanújába keveredjen.) „De jó erre a táblára ránézni!”, mondta a másik kincstári bárgyú, amikor ránézett arra a táblára, miszerint a négy évvel azelőtt ezüstérmet, korábban meg párszor aranyat szerzett férfi kajak négyes megcsípte a 11. helyet.

Jó mélyre le kell nyomni a lécet, és akkor

a bárgyú igénytelenség öröme uralja majd az országot. Ez az uralom már el is kezdődött. A főváros örömmámorban úszott, amikor a haza hősei a futball Eb-n kiharcolták a döntetlent az öngólt vétő izlandiak ellen. Az izlandiak ellen! Az egekbe ünnepelték a csapatot, amikor a torna legnagyobb arányú vereségét elszenvedve kiesett.

Jó sok levelet kapunk, amelyben az olvasók az olimpiai közvetítések minőségét minősítik. Párat közre is ad(t)unk. Valóban, nem sajnálták a pénzt az adónkból arra, hogy az olimpiát ne azok a profi sportcsatornák közvetítsék számunkra, amelyek erre megfelelő minőségben képesek, hanem azok, amelyek erre nem képesek. Az egyik levél azonban a közmédia pocsék teljesítményét szembeállította sportolóink remek szereplésével. Na tessék! A közmédia mégiscsak célhoz ért. Ha ez a remek, akkor mi a sz...?

Immáron hat éve tevékenykedik a sportcentrikus kormány, amely az adóbevételek aránytalanul nagy részét irányítja a sportba, melyet figyelme középpontjában tart, különös tekintettel az olimpiára. Az eredmény magáért beszél. Négy évvel ezelőtt az éremtáblázaton a 9. helyen voltunk, most a 12-en, a ponttáblázaton a 14. helyen, most a 16-on. 2012-ben 127 pontot szereztünk, most 110-et! Az olimpiák történetében egyszer álltunk ennél rosszabb helyen az élsport bázisát jobban bemutató pontversenyben, Pekingben 2008-ban 90-et szereztünk. A mostani 110 pont viszont igazából nem több, mint a nyolc évvel ezelőtti negatív rekord. Tudniillik az idei 110-ből 26-ot az a ­Hosszú–Tusup cég termelt meg, amely a magyarországi élsport intézményeitől, a magyar sportpolitikától teljesen függetlenül, mi több, azzal hadban állva, annak szemléletét tagadva tevékenykedett, és mutatta fel a versenyképességnek azt mértékét, melynek a magyar állami sport a közelébe sem jutott. A riói olimpia eredményei azt mutatják, hogy az élsport magyarországi intézményrendszere valójában soha nem volt még olyan kevéssé versenyképes, mint most.

A Népszabadság olvasói tudják, hogy a riói „jó eséllyel úgy vonul be a történelembe, mint a leggyengébben szervezett, sőt a legrosszabb csillagzat alatt született olimpia”. Azt is tudják, hogy „üresen konganak a lelátók”, „a remélt egymillió helyett csak 300-500 ezer látogatója lesz a játékoknak”. Ezt az olvasó onnan tudja, hogy megírtuk. Ha a köztévére hagyatkozna, abban a tévhitben halna meg, hogy ­Rióban remek olimpiát rendeztek, ahol a remek közönség zsúfolt lelátók előtt, kiváló hangulatban követte a versenyeket.

A köztévé sportközvetítései ugyanabban a szellemben mutatták be az olimpiát,­ mint a köztévé híradói az országot. És ez itt a lényeg, nem a sport. Lehet jól élni olyan országban, melynek nincs igazán versenyképes sportja. De nem lehet jól élni olyan országban, mely maga versenyképtelen.

Egy ország versenyképességének alapfeltétele a problematizáló szemlélet: hogy a figyelem a hiányosságokra, a gondokra, a javítandóra összpontosuljon, az elégedetlenség, a többre törekvés mozgassa az embereket, mozgasson minél többeket, a gazdaságban, a magánéletben, a közéletben.

Ehhez problematizáló közéleti média kell, mely a köz gondjait állítja a középpontba, azokba igyekszik minél több embert minél mélyebben bevonni. A szabad média szeriőz, közéleti, polgári része természete szerint ilyen.

Az illiberális médiának pedig ellentétes a természete. Ahogy kizárják az embereket a döntéshozatalból, ahogy kiveszik az életükből az autonómiát, a döntési szabadságot, úgy ki kell őket rekeszteni a köz problémavilágából is. Hiszen annak, hogy az emberek tudatában benne legyenek, foglalkoztassák őket azok a problémák, amelyeket a központosított, illiberális hatalom a maga centrumában, nélkülük akar kezelni, nincs semmi értelme. Viszont nagyon is veszélyes. Mivel pedig az illiberális, központosított rendszerek hosszú távon soha nem voltak általánosan versenyképesek, ezért azok médiá­ja nem törekedhet arra, hogy az ország versenyképességéről, állapotáról, eredményeiről valóságos képet adjon. Annál inkább törekednie kell arra, hogy a közügyekből kizárt, versenyképtelenné tett állampolgári közösség azzal legyen boldog, ami van. A bárgyú elégedettséget kell szétsugározni.

Mint látjuk jól megy ez, de nem elég jól. Amíg mi élünk és írunk.

RÉVÉSZ SÁNDOR

Forrás: Népszabadság

 

 

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://csepeliek.blog.hu/api/trackback/id/tr5711610898

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása