Hetvenhét évvel ezelőtt, ezen a napon tört ki a II. világháború. Hat évvel később, Szálasi Ferenc nyilas nemzetvezetőt (képünkön)  az amerikai katonák fogták el és adták ki  hazánknak. Magyarországon háborús bűnösként állították népbíróság elé. Az eljárás előtt - már mint fogolynak - a budai Duna-parton kellett szembesülnie tevékenységének következményeivel, többek között a náci német csapatok esztelen pusztításával...

Megyesi Gusztáv tárcájának közlése elé írjuk le a tényt: Egy civil szervezet, A GULÁG-okban Elpusztultak Emlékének Megörökítésére Alapítvány elnökhelyettese javasolta, hogy Bayer Zsolt kapja meg a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét a GULÁGOK-ról és az Erdélyről szóló riportjaiért . N.-né azt mondta, az ő ötlete volt az egész, nem gondolta, hogy ekkora cirkusz lesz belőle. Szerinte mindenki tud jót is, rosszat is cselekedni, írni, senki nem fekete vagy fehér. Bayer Zsolt gyűlölködő, uszító, trágárkodó cikkeit nem olvasta, nem ismeri azokat.

***************************************************

Tisztelt Áder János Államelnök Úr!

Azért fordulok Önhöz, mert az idei Szent István-napi kitüntetések után tudtam meg, hogy nemcsak különféle állami szervezetek, hivatalok, de civilek is fölterjeszthetnek arra érdemes egyéneket például lovagkeresztdíjra; mint civil polgára ennek az országnak, ezzel a lehetőségemmel kívánok most élni.

Elöljáróban csak annyit jegyeznék meg, hogy az egyik, minap elhunyt kedves ismerősöm a hatvanas években közvetlen szomszédja volt bizonyos Lucz Gizella özvegyasszonynak, aki sokat mesélt neki volt férjéről, Szálasi Ferencről, sőt annyira szoros barátság alakult ki közöttük, hogy a végén még a férjétől kapott leveleket is megmutatta neki. Az egyik ilyen levélbe az azóta elhunyt ismerősöm örökösének és a véletlennek köszönhetően nekem is alkalmam nyílt betekinteni. Ebben a volt férj (akkor még vőlegény) a menyasszonyának írt kedves szavak mellett néhány szóval megemlíti Lucz Gizella unokaöccsét is, s örömét fejezi ki, hogy a fiatalember igen szereti a természetet, gyakran kirándul és szívesen horgászik, továbbá hogy aggódik a vizek tisztaságáért. Néhány praktikumot is ajánl neki, például hogy az apró halakat mindig dobja vissza, hadd nőjenek tovább, a vízbe pedig másoknak se hagyja, hogy szemetet dobjanak bele.

Ezek a szavak nyilván Elnök úr szívéhez is közel állnak, hiszen ahogyan ismerőseimtől hallottam, Elnök úr is rajong a horgászatért, államférfiként pedig minden lehetséges fórumon fölemeli szavát a vizek védelméért. Ebből következően meggyőződésem szerint Ön is támogatni fogja javaslatomat, hogy Szálasi Ferenc a következő nemzeti-keresztény ünnepen, október 23-án posztumusz lovagkereszt kitüntetést kapjon. Nem hinném, hogy e nemes gesztus objektív akadályokba ütközne, hiszen

Ön ezekben a napokban tucatjával jut hozzá lovagkeresztekhez.

Ami szerény személyemet illeti, értelmiségi vagyok, s annak a pártnak a szimpatizánsa, amely Önből köztársasági elnököt csinált. Mindazonáltal nem foglalkozom napi politikával. Elfogulatlanságomat bizonyítja, hogy Szálasi Ferencet nem ismerem, munkásságáról még csak nem is hallottam, ám ez a véletlenül kezembe került levél önmagában meggyőzött arról, hogy nagyszerű emberről, nagy ívű gondolkodóról van szó, aki már a múlt század negyvenes évei-nek elején képes volt észrevenni az utókorra leselkedő környezeti veszélyeket. Sok ismerősöm szerint Szálasinak nem is a lovagkeresztet, de egyenesen a Magyar Szent István-rendet kellene megkapnia, s még akkor is adósai maradnánk neki.

Ugyanakkor nem hallgathatom el, hogy bizonyos körök kétségüknek adtak hangot a kitüntetendő személlyel kapcsolatban, mondván, némi folt van a múltjában, követett el hibákat, nem véletlenül akasztotta fel a népbíróság. Ezzel én nem foglalkozom, egyébként se felejtsük el, hogy emberek vagyunk, egyikünk se hiba nélkül való; a lónak is hány lába van ugye, mégis megbotlik.

Végzetül Elnök urat arra kérem, hogy ne vegye szívére a mostanság a személyére záporozó vádakat, miszerint az elhíresült lovagkeresztes kitüntetéssel kapcsolatban is jellemtelenül viselkedett, lejáratva ezzel saját magát és hazáját, pont úgy, mint amikor a környezetvédelemről papol külföldi fórumokon, itthon pedig még csak szót sem emel párt- és eszmetársai környezetromboló intézkedései ellen. Ön mindezzel csak ne törődjék, az októberi ünnepség után legyen inkább büszke arra, hogy mint a nemzet legfőbb megtestesítője ezúttal is előrébb helyezte egy civil ember javaslatát az önző és kicsinyes pártérdekektől.

Megyesi Gusztáv

Forrás: Népszabadság