Romeltakarítás a Blaha Lujza téren, az egykori Nemzeti Színháznál, a legendás óra közelében 1945-ben
A történelemtanítás ma nem a múlt megértésének eszközeként szolgál, hanem aktuálpolitikai fegyverként. Nem rég az egyik rádióműsorban fiatal történészek beszéltek arról, hogy a huszadik század első felének kommunistái mind diktátorok voltak vagy nevetségesek, az antifasiszták pedig terroristák.
Így már egyszerű a képlet. Különben is, az a
sok hülye idealista kommunista, antifasiszta keservessé tette saját életét, bebörtönöztette, megölette magát. Úgy kell nekik.
1944-től 1989-ig pedig semmi jó nem történt ebben az országban, aki akkor élt, az kollaboráns volt, ezt szajkózza a jobboldal.Vagy mostanára eljutottunk oda, hogy a kommunistákat és az antifasisztákat jobban ócsárolják a baloldalon, mint a jobbon?
Egy nemzetközi tanácskozáson egy amerikai újságíró odaszólt egy némethez: a történelemben a berlini fal története egy pillanat lesz csupán. A német újságíró azt felelte: meglehet, de a történelemben ez a pillanat volt az életünk. Ma, amikor egy diktatúra felépülését látjuk, éppen az az ironikus, ha vannak fiatalok, akik egy összedőlt eszmerendszer romjain élcelődnek, cseppnyi részvét sincs bennük azok iránt, akár ott maradtak, vagy kikászálódtak a romok alól.
Frumen Eszter
