A 2010-es választások óta nem sok jót tettek a csepeli kultúra területén. A művelődési házak támogatását hét év alatt 30 %-kal csökkentették. Megszüntették a komoly szellemi örökséggel bíró CSEPP TV-t és a 65 éves múlttal rendelkező Csepel újságot, átszervezték a Csepel Galériát és a Helytörténeti Gyűjteményt. Szoborállításra viszont – a rezsibiztos faszobrásza, Sárossy Tibor közreműködésével –, tízmilliókat fizettek ki.
Szeptember harmadik hétvégéje a Kulturális Örökség Napja rendezvényeinek időpontja szerte az országban, világban. Számos rendezvénnyel ünneplik a világ országai kulturális arculatukat, az önazonosságukat megtestesítő, kulturális örökségüket. A kulturális örökségbe tartozó épített környezet, művészeti alkotások, történelmi műtárgyak, régészeti leletek mellett, az UNESCO 2003-as nemzetközi egyezménye szerint pedig már a szellemi kulturális örökség megőrzése, védelme és bővítése is hazai és nemzetközi figyelmet kap ezeken a napokon.
Ezért olvastam figyelemmel a Csepeli Önkormányzat mára meghirdetett Kulturális Örökség Napja Csepelen című rendezvények csepel.hu-n megjelent „plakátját”. Két programot terveznek:
az 1956-os, úgynevezett Csepeli Büszkeségpont meglátogatását és egy sétát a Szent Imre térre, ahol a részvevők megtekinthetik a tér nevezetességeit.
Erre szokták azt mondani, nem egy nagy durranás. Szerény program, ahhoz képest különösen, hogy Csepel rendkívül gazdag kulturális örökséggel bír. Lehet, hogy pénzbe sem kerül, talán még a Királyerdei Művelődési Ház érintett dolgozóját/dolgozóit sem kell külön kifizetni: munkaköri feladatukba bőven belefér a program megszervezése, lebonyolítása.
Szegényes tehát a program, hiszen a kerület három nagy művelődési házzal rendelkezik, amelyek épített környezetként is részei Csepel kulturális örökségének, megőrzendő hagyományaiktól (amatőr művészeti együtteseikről, népművészeti, néptánc csoportjaikról, klubjaikról, kulturális programjaik hazai és nemzetközi elismertségéről) nem is beszélve. A művelődési intézményeken túl több épület, épületegyüttes áll helyi és fővárosi védettség alatt, például a volt Csepel Művek területén 14 épület, a Posztógyár utcában lévő két óvoda vagy a Deák téri evangélikus templom.
Igaz, nem vártam a kerületi önkormányzattól, hogy különösebben megerőlteti magát. A 2010-es választások óta nem sok jót tettek a kultúra területén. Egyrészt szétdarabolták, s egy gazdasági társasághoz csatolták a művelődési házakat, támogatásukat hét év alatt 30 %-kal csökkentették. Megszüntették a komoly szellemi örökséggel bíró CSEPP TV-t és a 65 éves múlttal rendelkező Csepel újságot, átszervezték a Csepel Galériát és Helytörténeti Gyűjteményt. Viszont szoborállításra – a rezsibiztos faszobrásza, Sárossy Tibor közreműködésével –, tízmilliókat fizettek ki.
Hat éve megszüntették Csepel legrégebbi kulturális örökségéhez tartozó Csepeli Munkásotthon támogatását, miközben a kultúrház színházterme (képünkön) ma is a helyi és országos kulturális örökség egyik legértékesebb darabja. Németh Szilárd vezetésével mindent megtettek és megtesznek jelenleg is a ház ellehetetlenítése, tönkretétele érdekében. Közben milliókat fordítanak disznótoros rendezvényekre, lecsófesztiválra egy hazugságon alapuló Csepel Napja rendvény programjaira. Hazugságra, mert Csepel újjáépítésének dátuma, amelynek jegyében szervezik a Csepel Napja programjait, ugyanis nem 1712, hanem 1717.
Ezért szerény vagy inkább hiteltelen a Csepeli Önkormányzat Kulturális Örökség Napja rendezvényprogramja. Mivel illett már megtartani, egy igencsak szűkös programmal kipipálták. Mi meg csak nézünk, mint a moziban. Vajon még meddig?
vox
