CSEPELIEK ÚJSÁGA

Hírek, tudósítások, tények, vélemények

1956. november 11.: Távolból úgy tűnt, mintha egész Csepel égne....

2017. november 11. 05:59 - csú

1956_csepelhez.PNGA fegyverek dörgését döbbent csend váltotta fel. A Tanácsház tér és környéke romokban hevert. Az utcákon kiégett páncélosok, elhagyott ágyúk, eldobált fegyverek éktelenkedtek. A földön halottak: vérbe fagyott civil ruhás felkelők, összeégett szovjet tankosok hevertek. A kerületben mindenütt lomhán ácsorogtak a szovjet hadsereg harckocsijai, rohamlövegei, páncélautói...(Részlet dr. Bolla Dezső helytörténész most következő írásából)

1956. november 4-én hajnali 4 órakor a szovjet hadsereg több ezer harci járműve megkezdte Budapest elfoglalását. Ezen a vészterhes órán Csepel csendes volt, csak

Pesterzsébet felől hallatszott a belváros felé vonuló 150 tank lánctalpainak dübörgése. A szolnoki rádióadó 5 óra 5 perckor közölte: Kádár János vezetésével megalakult a Munkás Paraszt kormány. A kormány a szovjet hadsereggel közösen megkezdte a harcot a forradalom felszámolására. A közleményt negyed óra múlva a szabad Kossuth rádióban Nagy Imre megrázó bejelentése követte: „Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar demokratikus kormányt. csapataink harcban állnak..”

Ezen a vasárnap reggelen Csepel lakói dermedt csendre ébredtek, csak távolról a főváros központja felől hallatszott a fegyverek dörgése. A ritkán megszólaló rádió adások helyett inkább a külföldi rádiók magyar nyelvű hírei alapján próbáltak tájékozódni.

A csepeli Nemzeti Bizottság reggel ülésezett. Látva a szovjet hadsereg erőfölényét, a harc felvételét elutasította. Major Ernő nemzetőr parancsnok a rendőrség épületében a nemzetőröket tájékoztatta a határozatról. Helyettese, Buri István nem fogadta el az NB döntését. Megkezdte a kerület védelmének előkészítését, majd Csepelen a szovjet hadsereg elleni harcot nyolc napig vezette. Major névlegesen nemzetőr parancsnok maradt, de az ellenállásban csak másodlagos szerepet töltött be. Buri István a második világháború alatt a csendőrségnél szerzett tapasztalatai alapján, nagy lelkesedéssel és elszántsággal irányította a felkelőket. Néhány nappal korábban csatlakozott a nemzetőrséghez Andi József honvéd főhadnagy. Nagy szakértelemmel vett részt a kerület védelmének kialakításában és a harcokban. November 4-én fegyveres szolgálatra 3-400 fő vállalkozott. Többségük hazafias lelkesedéstől fűtött fiatal munkás volt. Sokat közülük a forradalmi események sodortak a fegyveresek közé, mások kalandvágyból fogtak fegyvert. Mint minden forradalom idején, akkor is részt vettek a harcokban nehéz sorsú, rossz életvitelű, bűnöző elemek is. Kezdetben csak kézi fegyverekkel rendelkeztek, ezért nagy harci erőt nem képviseltek.

Csepelen honvéd alakulat nem állomásozott, viszont a kerület déli határának közelébe, a szigetszentmiklósi Tagokba telepítették az 1950-es évek elején a Magyar Néphadsereg 9318. sz. alakulatának 6. légvédelmi ütegét. A szántóföldön elhelyezett egység részét képezte a főváros körül kialakított légvédelmi gyűrűnek. Tekintettel arra, hogy a légvédelmi ágyúk páncélozott járművek kilövésére is alkalmasak voltak, a támadó szovjet katonák a szigetszentmiklósi egység kivételével az összes többi tüzelő állást lefegyverezték. A támaszpont 12 légvédelmi ágyúval, egy légvédelmi géppuskával és jelentős lőszer készlettel rendelkezett. Az ott állomásozó 40 sorkatona és tiszt november 4-ig a forradalmi eseményekben nem vállalt szerepet. November 4-én az egymásnak ellentmondó hírek és utasítások következtében az addig meglévő rend felbomlott. A katonák egy része elhagyta a körletet, a tisztek az ágyúk laktanyába szállítását készítették elő. November 4-én reggel Buri nemzetőrparancsnok utasítására csepeli felkelők jelentek meg a támaszponton. Felhívásukra 15-20 honvéd csatlakozott hozzájuk. A katonák segítségével 5 löveget bevontattak a Szent Imre térre, Kőrösi Sándor tüzér főhadnagy, hadműveleti tiszt is a katonáival tartott. A felkelők vezetőivel történt megállapodás alapján Kőrösi főhadnagy parancsnoksága alatt megkezdték az ágyúk elhelyezését és harckész állapotba hozatalát.

Miközben a felkelők vezetői a védelem kialakításán munkálkodtak, Tökölről 8 órakor 15 gépjárműből álló konvoj indult a budapesti Belügyminisztérium felé. A konvojt egy tank vezette, azt két páncélautó követte. Az egyik nyitott páncélkocsiba foglaltak helyet az előző éjszaka lefogott magyar kormánydelegáció tagjai Erdei Ferenc, Maléter Pál miniszterek, Kovács István vezérőrnagy, Szűcs Miklós ezredes. A páncélozott járműveket parancsnoki kocsik, 4 ÁVH tisztekkel megtöltött, leponyvázott tehergépkocsi és több személykocsi követte. Kilenc óra körül érték el a kerület határát. Mivel a felkelők nem kaptak parancsot feltartóztatásukra, zavartalanul haladtak át a forradalmárok által birtokolt Csepelen. A Gubacsi hídon áthaladva tévedésből Soroksár felé fordultak. Néhány perc múlva a Jutadombnál a gépkocsi oszlopot tűz alá vették a város védelmére kirendelt magyar fegyveres egységek.

Közben a csepeli felkelők elsősorban a kerület központjának védelmére rendezkedtek be. A Tanácsház téren 3 löveget és egy légvédelmi géppuskát állítottak fel. Egy-egy ágyút helyeztek tüzelő állásba az Ady Endre úton és a HÉV végállomásnál a fatelepnél. Két ágyút Királyerdőbe szállítottak. Mivel a lövegek kezelésére kevésnek bizonyultak a felkelőkhöz átállt katonák, ezért az ágyúkhoz nemzetőröket is beosztottak. a kora délutáni órákban szovjet páncélosok vonultak át a Tanácsház téren, ekkor még a kezelők azt az utasítást kapták: ne kezdeményezzenek harcot, csak akkor lőjenek, ha őket megtámadják. Miután újabb harckocsik érkeztek a térre, a felkelők kérték a tűzparancs kiadását. Buri István és Kőrösi főhadnagy engedélyezte a tüzelést. Mikor újabb páncélosok jelentek meg a téren, eldördültek a légvédelmi ágyúk Hanyec András irányításával. Egy tankot és egy páncélkocsit kilőttek, egy tankot megrongáltak. Az égő ruhában menekülő szovjet katonákat kézifegyverekkel lelőtték. A csepeli felkelők vezetői a pesterzsébeti felkelőktől lőszerért cserébe sorozatvetőt (katyusát) kölcsönöztek, mellyel november 5-én Kőrösi főhadnagy irányításával tűz alá vették a tököli repülőteret. A nemzetőrségből szervezett századok irányítását Andi József látta el. Ezen kívül gondoskodott a beszerzett lőszer, robbanóanyag, és a tankok felgyújtására biztosított benzin tárolásáról. A szovjet csapatok átvonulásának megakadályozása céljából elkészítette az utak felrobbantásának tervét, amely szerint a Kvassay utat és a Gubacsi hídról levezető útvonalat robbantásokkal november 6-án éjjel járhatatlanná tették. Major nemzetőr parancsnok utasítására a szovjet harckocsik gyár felől történő támadásának megakadályozására vasöntvényekkel megrakott vagonokat vontattak a Csepel Művek 1. sz. kapuja mögé.

Miután Csepel védelme megszilárdult, a szovjet hadsereg a Gellért hegyről nehéz aknavetőkkel, a Nagyvásár telepről ágyúkkal, délről ágyúkkal és aknavetőkkel lőtte a kerületet. A pontos felderítés nélküli terror támadások a település lakosságát sújtották. Szerény munkáslakások dőltek össze, a szülőotthon mellett egy pincét ért találat több család halálát okozta. Alacsonyan szálló repülőgépek géppuska tűzzel tartották rettegésben a lakosságot. A felkelők a támadó repülőgépeket légvédelmi ágyúkkal, kézi fegyverekkel lőtték. November 7-én a Végállomásnál felállított légvédelmi löveg sorkatona kezelőjének irányításával jobb szárnytövön eltalált egy IL-23 típusú, szovjet gyártmányú repülőgépet. A gép a kavicsbánya környékére zuhant, három tagú személyzete életét vesztette.

1956_radiohallgatas.jpgEgymást követően elcsendesedtek a főváros ellenállási központjai, csak a csepeli és pesterzsébeti felelők tartottak ki. Miközben a kerületet északról és délről, mint ostromlott erődöt gyűrűbe zárta a szovjet hadsereg, a közművek, a víz, az áram és a telefonhálózat működött. Az akkor már Kádár kormány a Laki-hegyi adón keresztül sugározta közleményeit. Az adó Csepelen átvezető kábelének átvágására a forradalmárok sikertelen kísérletet tettek. Csepel elvesztette kapcsolatát a külvilággal. Az üzletek egyébként is szegényes árukészlete kifogyott, a pékségek liszt tartalékai is kimerültek. A lakosság nélkülözött és rettegett. A gyárak álltak. Az iskolákban szünetelt a tanítás.

November 8-án a szovjet tankok északról próbáltak a kerületbe betörni. Az áttörés megakadályozására, Andi főhadnagy utasítására üzemanyaggal töltött tartálykocsikkal zárták el a Kvassay utat. A kialakult lövöldözés következtében a szerelvény kigyulladt, sűrű sörét füstje magasba szállt.

Távolból úgy tűnt, mintha egész Csepel égne. A tüzérek újabb szovjet tanktámadást vertek vissza. Hanyec András honvéd Somogyi Tibor tizedes segítségével egy harckocsit kilőtt, egyet megrongált. 

Miután a fővárosi forradalmi fegyveres csoportokat a szovjet katonai egységek szétverték, erőiket Csepel és Pesterzsébet elfoglalására összpontosították. A szovjet katonai parancsnok egy bolgár kertészt küldött november 9-én a csepeli felkelőkhöz, fegyver letételre szólította fel őket.

Az ajánlatot nem fogadták el, a kertészt Buri István parancsára letartóztatták. Ezen a napon meginduló nagy erejű szovjet támadást súlyos veszteségek árán még sikerült visszaverni. November 9-én Csepelen 53-an vesztették életüket. Az egyenlőtlen küzdelem a végéhez közeledett, a felkelők száma napról-napra csökkent. Buri végső kétségbe esésében fegyveres támogatás kérése céljából Bécsbe küldöttséget menesztett. A feladat ellátásra Andi József főhadnagy és Konyorcsik György munkás vállalkozott. Miután az esti órákban a Dunán csónakkal átkeltek, Budafokon szovjet katonák elfogták őket.

A Királyerdőt délről megközelítették a szovjet katonai alakulatok. A területen tevékenykedő 15-20 fős felkelő csoport parancsnoka, Kovács Sándor hadnagy a harc kialakulását megakadályozta. Csak miután az egységet elhagyta, lőttek ki a királyerdei felkelők egy páncélautót.

A csepeli kommunisták a rádióból értesültek a Kádár kormány intézkedéseiről és a magyar Szocialista Munkás Párt célkitűzéseiről. November 9-én megkezdték a Sportcsarnokban a párt szervezését. Kiss Dezsőnek, a CSM korábbi MDP titkárának a vezetésével Intéző Bizottságot alakítottak.

November 10-re a szovjet katonai vezetés nagy páncélos erőket összpontosított a kerület déli határának térségében és északon a szigetcsúcson. Majd délután megkezdte Csepel elfoglalását. A bevonuló támadó erők a Tanácsház tér környékén ütköztek a legkeményebb ellenállásba. „Makacs ellenállást fejtett ki egy felkelő csoport Budapest külvárosában, Csepel északi részén – írja Zsukov szovjet marsall 1956. november 10-én az SZKP Politikai Bizottságának adott jelentésében. – Ebben a körzetben három harckocsinkat lőtték ki és gyújtották fel.”  A szívósan védekező felkelőket csak 1956. november 11-én hajnalban tudták a harc feladására, menekülésre kényszeríteni. A fegyverek dörgését döbbent csend váltotta fel. A Tanácsház tér és környéke romokban hevert. Az utcákon kiégett páncélosok, elhagyott ágyúk, eldobált fegyverek éktelenkedtek. A földön halottak: vérbe fagyott civil ruhás felkelők, összeégett szovjet tankosok hevertek. A kerületben mindenütt lomhán ácsorogtak a szovjet hadsereg harckocsijai, rohamlövegei, páncélautói. A szovjet városparancsnokság Abramov ezredes vezetésével a rendőrségen helyezkedett el.

November 11-én Csepelen is véget ért a forradalom első, fegyveres szakasza, és bekövetkezett a politikai hatalmi harcok korszaka. A küzdelem a lakóterületekről átkerült a gyárakba, és főként a Csepel Művekben folytatódott.

 

Forrás: Dr. Bolla Dezső: Csepeli olvasókönyv

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://csepeliek.blog.hu/api/trackback/id/tr2213231369

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tarjányi László 2017.11.11. 21:02:35

Tisztelet a hősöknek! Az 1956-os forradalom és szabadságharc 50-dik évfordulóján javaslatomra az Emlékbizottság négy kivégzett katonát posztumusz Csepel Díszpolgára címre javasolt, név szerint Kőrösi Sándor főhadnagyot, Andi József főhadnagyot, Somogyi Tibor tizedest és Major Ernő nemzetőr parancsnokot.

Ideje lenne elgondolkodni azokról, akik eddig hasonló megbecsülést nem kaptak!
süti beállítások módosítása