Akkor lesz itt igazán nagy baj, amikor azok a tíz- és százezrek, akik most még nagy nehézségek és áldozatok árán elvannak, teljesen elszegényednek majd – mondja Alföldi Róbert Jászai-díjas színész, rendező, a Nemzeti Színház volt igazgatója.

Szerintem az a legnagyobb baj – fogalmaz Alföldi –, hogy nem tanították meg nekünk, hogyan kell egy demokráciá­ban és a demokráciával élni. Rettenetesen be vagyunk rezelve, mert úgy érezzük, hogy nem tudunk lépést tartani a folyton változó világgal, hogy kicsúszik a lábunk alól a talaj, hogy minden bajunkról más tehet, hogy minket mindenki üldöz. Közben pedig megpróbálják a fejünkbe verni, hogy aki tisztességes és rendesen dolgozik, az nem kerülhet bajba – miközben ennek az ellenkezője igaz manapság. Nem tanultuk meg, milyen fontos a társadalmi aktivitás, a felelős, tudatos állampolgári lét és a szolidaritás. Igaz, egy olyan országban, mint a miénk, ahol nagyon sokan nehéz körülmények között élnek, nem könnyű elvárni az emberektől, hogy

szolidárisak legyenek másokkal. Amerikában és Nyugat-Európában nem csak a gazdagok, de sok hétköznapi ember szá­mára is természetes, hogy segítse a rászorulókat.

Nálunk az emberek többsége azt gondolja, hogy aki éhezik, az maga tehet róla, hogy bajba került. És nyilván sokan vannak, akik tényleg tehetnek róla, de egy olyan országban, amelyik folyamatosan veri a mellét, hogy ő a keresztény értékek utolsó igazi védelmezője, mégis nagyon furcsa ez a hozzáállás. Akkor lesz itt igazán nagy baj, amikor azok a tíz- és százezrek, akik most még nagy nehézségek és áldozatok árán elvannak, teljesen elszegényednek majd. Na, az komoly baj lesz, mert se az állami ellátórendszer, se a segítő civil szervezetek nem fogják tudni ezt a sok tíz- és százezer embert etetni. Csak az emberek még nem tudják ezt, mert a maga szempontjából végtelenül hatékonyan működik ez a mostani hatalom. Kiépítették a saját klientúrájukat, a migránsozással és a sorosozással ügyesen rájátszottak az emberek fé­lelmeire, és kihasználták a Kádár-világ iránt érzett nosztalgiát – miközben a valós problémákat a szőnyeg alá söprik. Csak a civilekben tudok bízni. Ha belegondolsz, kizárólag azért nem esett még szét az ország, mert sok az elhivatott ember – tanár, orvos, ápoló, szociális munkás, jogvédő, civil aktivista, buszvezető –, akik azt gondolják, hogy bármi van, bárhogy basztatják őket, akkor is elvégzik a dolgukat. Ez az ország csak ettől, az ő áldozatkész munkájuktól működik.

Forrás: www.nlcafe.hu és nyomtassteis.hu