Így az év vége körül az emberek  lezárnak egy korszakot az életükben és  az újra is felkészülnek. Ki-ki a maga világnézete, hagyománya és egyénisége alapján.  A külsőségek mögött azonban az emberi elme vágya áll. Az, hogy szeretne békében, biztonságban és örömben élni! Mégis ahhoz, hogy ezt elérje, küzdenie, harcolnia kell – mondja publicisztikája bevezetőjében Horváth Gyula. Írását így folytatja:

Le kell győznie valakit, vagy valamit, ahhoz, hogy az elméjében megalkotott boldog világ létrejöhessen. A győzelmet azonban az emberiség története alatt még soha senkinek nem sikerült megszereznie harc nélkül. A harc pedig kézen fogva jár az áldozatokkal!

Az áldozat nem más, mint a kisember kínja, szenvedése és fájdalma! A valóságban tehát a vágyott béke, biztonság és öröm mindig csak elérhetetlen cél maradt. A mindennapi küzdés lett az ember igazi jussa. A  társadalom mozgásából ezért a legrövidebb időszak az, amit

békének lehet mondani. Ez is inkább olyan, mint amikor a repülő egy felfelé ívelő kőr felső holtpontjában van. A látszat az, mintha állna, valójában azonban felkészülés egy másik minőség, a zuhanás irányába.

Mégis a jókívánságok a békét, a nyugalmat, a biztonságot jelölik meg (hamisan) elérhető célnak, ahelyett, hogy arra törekednének, hogy a mindennapi küzdelmeket tegyék elviselhetővé. Olyan rendszer volna jó, amiben elviselhető módon lehetne egymás mellett élni. A nagy volumenű fogadalmak, a magasztos szavak, az exhibicionista magamutogatások mit sem érnek. A nagyzások a hazugságot jelentik. A valóság sokkal inkább a fokozatosságban rejlik.

A fogadkozóknak és a fogadalmaknak nem a világváltásra kéne koncentrálniuk, hanem arra, hogy a mainál valamivel jobbak legyenek a vezetők és akkor jobbak lesznek a vezetettek is. Elég először azt megfogadni, hogy ez után nem törik ki mindenkinek a nyakát azok, akik a hatalmuk folytán ezt megtehetik. Jobb lenne a világ, ha nem állnának bosszút gyereken az apja miatt, és nem tennének tönkre életeket antipátia alapján. A szorgalmat, tudást, és a szakértelmet tennék a politikai megbízhatóság és a haveri viszonyok elé. A korrektség és megbízhatóság, - itthon és a világban - újra a magyarság velejárójává válhatna. Boldogabb lehetne az ember, ha a hatalom szava és a polgárok által észlelt valóság közti távolság hétmérföldes növekedése megállna, majd szűkülhetne.

Nálunk nem arra kell vágyni, hogy teljes béke, nyugalom és biztonság keletkezik, mert ez csak fogalmi kategória. Sokkal inkább arra kellene törekedni, hogy az életünk eltorzult valóságát változtassuk úgy, hogy abban az elvadult folyamatok lelassulhassanak, megállhassanak, majd visszafordulhassanak. Forduljunk abba az irányba, ahol mindenki a legkisebb kompromisszum árán képes megtalálni a céljait. Ne csak a kevés kivételezett, hanem a sok elnyomott is. Nincsenek normák, nincsenek kapaszkodók a kisemberek keze ügyében miközben a talajt folyamatosan rázzák a lábuk alatt. Állandóan harcba trombitálják őket, vérüket veszik, elszegényítik, megalázzák őket. Sebeiket nem gyógyítják, inkább az egészségüket is tönkreteszik, régi jussukat is lerombolják. Egyre több áldozatra kényszerítik a dolgozót azért, hogy megharcolják az elérhetetlen békét!

És a béke mégsem közeleg! Itt van viszont az ellenségeskedés szörnye, ami szorítja a torkokat! Tort ül a másik gyűlölete, és a teljes bizalmatlanság. Az emberből ezek irtják ki az istenét! Már lassan oda jut, hogy nincs mitől félni, mert nincs mit veszteni. Nincs családja, mert a gyerek, meg az unoka Angliában. Nincs szomszédja, mert cigány, zsidó, migráns, vagy komcsi lett. Nincs támasza, mert elvették. Így az év végén a teljes nyugalom várása és reménye marad az egyetlen célnak?

Forrás: HORVÁTH GYULA Facebook oldala