Az 1956-os emlékévért felelős kormánybiztosi tisztség éppen csak megszűnt, de Schmidt Máriát (képünkön) ”az első világháború 100. évfordulójára történő méltó megemlékezés érdekében” azonnal kinevezték az ezért felelős kormánybiztossá. Mindezt pont akkor, amikor kitört a gyalázat, hogy a nagyasszony a V4 konferenciára egy pedofília-pártoló pasast, egy amerikai szélsőjobbos futóbolondot – mintha hiányunk lenne hazaiból – kért fel előadásra.
Az ötvenhatos évre 13,5 milliárdot költöttek, ebből 50 milliót a „Magyarország halszagú” néven hírhedtté vált úgynevezett szabadsághimnuszra. A forradalom hőse Nagy Imre helyett Dózsa László (1942 -) lett, aki saját bevallása szerint
háromszor is hősi halált halt.
Gyanítom, lesz himnusz a nagy háborúra is. Ezért – Dózsa (1942 -) példáján lelkesülve - a Svejkből ajánlanám Jaburek tüzér dalát: ”az ágyút odafenn csak tölti szünte- szünte... az ágyút odafenn csak tölti szüntelen. Jön egy bősz golyó sivítva, mindkét karját leszakítja. de ő nem pihen, csak tölti szünte-szüntelen,. az ágyút odafenn, csak tölti szüntelen...” (Dallamot meg csak lehet lopni hozzá…)
Egy szép napon úgyis arra ébreszt bennünket Schmidt, hogy megnyertük a világháborút. Amúgy is mázlija van az udvari történésznek. Jövőre lehet megemlékezni a Tanácsköztársaság borzalmairól, Horthy belovaglásáról, a fehérterror humanizmusáról. Aztán a soros kormánybiztosi évben Trianonról, 2021-ben meg IV. Károlyról, Prónay Lajtabánságáról, stb., stb. Az a szép a történelemben, hogy mindig történt benne valami. Igaz, dicső és kevésbé dicső eleink nem azzal a szándékkal művelték azt, amit, hogy a késő utókor rájuk hivatkozva herdálja hülyeségekre a nemzet vagyonát.
Ha másért nem is (dehogynem!), legalább ezért kéne mielőbb nagyon hosszú szabadságra (vagy szabadságvesztésre) küldeni halszagúvá tett hazánk fejrészét.
Veress Jenő (Népszava)
