A hatalmas, méltóságteljes tömeg, amelyben egyre másra tüntek fel a viccesebbnél viccesebb transzparensek, a sok-sok fiatal – mind azt mutatja, hogy van remény...

Ez itt a a szabad Magyarország maradék hangja.

Megjegyzem, kicsi a maradék, de erős.

Illetve, nemis olyan kicsi. Mint az a hétvégén kiderült. Hiszen bő százezernyien vonultak az utcára a demokrácia védelmében. És ez nagyon komoly siker.

Sajnálom azokat a barátaimat és ismerőseimet, és általam igen tisztelt népeket, akik most fanyalognak, hogy jaj, de akkor mi van, meg a szónokok milyenek, meg a követelések mennyire komolyak, meg ettől aztán Orbán még marad és a többi.

Mert most – minden érthető kritikájukkal együtt – nincs igazuk. Igazi demokratának örülnie kell a történteknek. Mert a hatalmas, méltóságteljes tömeg, amelyben egyre másra tüntek fel a viccesebbnél viccesebb transzparensek, a sok-sok fiatal – mind azt mutatja, hogy van remény.

Meg azt, hogy ez a „maradék” ez nem is olyan kicsi. Sokan gondolják, gondoljuk azt, hogy

ez így nincs rendben.

Természetesen Orbán nem fog lemondani, sőt nem irnak ki új választást, de még új választási törvény sem várható mostanában. Polt Péter sem fog lemondani persze – sőt, most fog bedurvulni igazán, ahogy elnézem őkelmét.

De nem ez a lényeg. Tudjuk, hogy 2006 után Orbánék sem folyamatos tüntetésekkel, sem utcai zavargások kirobbantásával, sem a forradalom ötvenedik évfordulójának a széttiprásával sem tudták elérni az akkori kormány lemondását – pedig ott be volt vetve apai-anyai. Volt hozzá sajtó (ha nem zárták volna be, most halkan azt mondanám, hogy ugye Magyar Nemzet, de már ezt sem lehet. Te tetted ezt kis vezető!).

De ez a méltósággal felvonuló, a közrémisztgetésektől meg nem riadó sokaság azt jelzi, hogy azért mindent itt sem lehet. Hogy a parlamenti többség ugyan az övék – mert egy mocskos, antiszemita, gátlástalanul hazudozó, rasszista kampányt nyomtak tövig a nép képébe – de azért van egy határ, amit mégsem léphetnek talán át teljesen büntetlenül.

S ezt a határvonalat éppen ez a tömeg húzza meg. Ha szombaton megint sokan lesztek, leszünk – akkor azért mégsem vihetnek el minden civil szervezeti embert, nem tehetnek a bírókkal azt amit akarnak, és talán a szabad sajtó maradékát is meg lehet óvni a beszántástól.

Ha sikerül megint saját erőből szétcincálnunk ezt is, elvenni a még tenni akarók kedvét, amúgy sokszor jogos – de adott pillanatban felesleges – kritikával szétbombázni a dolgot, akkor valóban megette a fene a jövőt. Illetve Orbán Viktor és segédcsapatai innen is onnan is felzabálják.

E kritikus segédcsapat-tagok egy része nyilván nem éri fel ésszel mit tesz, mi a következménye a nyilvános sirámainak – az ész cselének. A másik tényleg jó szándékú , csak azt felejti el, hogy a pokolba vezető út jószándékkal van kikövezve.

Ők a Fidesz hasznos butácskái.

S amíg az LMP-sek átesnek a vak komondor másik oldalára, amíg kidőlnek a szekrényükből a fodrászszámlák, amíg az MSZP éppen megint vezetési válságban van, a kutyák a sebeiket nyalogatják, és vonyítanak a kétharmadnak,a Jobbik nem tudja eldönteni, hogy ő most cuki e vagy náci e, maradék szakszervezeteket éppen e pillanatokban sikerül szétszedni – addig csak ez az erő, ez a tömeg fékezheti meg a királyi várba költöző mind fékezhetetlenebb elmét.

Úgyhogy, ha tanácsolhatok valamit, tessék 3-ig számolnia magában annak, aki most megint nagyon okos.

És szombaton tudjuk, hol a helyünk.

Dési János

Forrás: Népszava