Nem akar hinni a szemének. Orbán Viktor Miért szórja ki mind több helyről?
Rosszul kezdődött az idei tavasz Németh Szilárdnak, bár az április 8-i országgyűlési választások előtt úgy látszott, minden rendben. Hatalmas csepeli sajtója volt. Folyamatosan – közpénzből fizetett 30 millióért –, szerepelt a kedvéért hetente kiadásra került Csepeli Hírmondóban. Nem számított semmi….
Az éremnek mindig csak egy oldala volt, a lap kiadója és szerzői úgy értelmezték a választási törvényt, ahogy akarták. Nem érdekelte őket az újságírói etika, az emberi tisztesség, sem a Kúria elmarasztaló döntése, de az 1,38 milliós büntetés sem. Gőzerővel nyomták Szilárdot.
Az önkormányzat vezetői ugyanúgy. Amit január 1-től át lehetett adni, fel lehetett avatni Csepelen, azt megszervezték, a felhajtáshoz biztosították a résztvevőket, gyerekeket, aktivistákat, a szervezet tagjait, a hívők százait. Némethnek nem volt más dolga, mint „eladni” a nem létező Weiss Manfréd Tervet, eljátszani Csepel megmentőjét, beszédeket mondani, szobrokat avatni, átadni, szalagot átvágni, mosolyogni a kamerák előtt. A kiválasztottak, akiket
meghívtak az ünnepségekre, vagy a kirendelt klakkolók tapsoltak, gratuláltak, rázták a kezét, lapogatták a hátát: bravó, jó volt. Csepeli hívei vele keltek, lefekvés előtt győzelméért imádkoztak, de azok is rendszeresen belebotlottak – például az arcképei alkotta utcai plakáterdőbe, amely ellepte a villanyoszlopokat, buszmegállókat –, akik nem szerették politikai értékrendjét, nyers, lekezelő stílusát, pökhendiségét, fizimiskáját. Aktivistái, nem egyszer az önkormányzat munkatársai, ott voltak az utcákon, levelek, kampányanyagok ezreit dobták be a postaládákba, tolakodtak be a csepeli lakásokba. Az önkormányzati rendezvényeken, a választási törvényre fittyet hányva, ajándékait osztogatták. Másról sem beszéltek már Csepelen, csak róla. Szaladt a szekér.
Sőt! A Fidesz alelnökeként, a parlament Honvédelmi és Rendészeti Bizottsága elnökeként, a Nemzetvédelmi Bizottság alelnökeként is oszthatta az észt a médiában. Hírhedtté vált, az ellenzéket, a nőket, a civileket lejárató kinyilatkozásai, migránsozásai, felkészületlenséget mutató sajtótájékoztatói révén országos ismertsége az egekbe szökött. A nyomtatott sajtóban, a TV csatornákon, az internetes médiafelületeken azonban komoly pofonokat is kapott, nyers megnyilatkozásai miatt az ország és Csepel egyik legnépszerűtlenebb politikusa lett.
Választási esélyeiről viszont mindig magabiztosan nyilatkozott. Tőle „Gobbi Hilda is indulhat” Csepelen, akkor is nyerni fog, mondta. Sokáig neki is állt a zászló. Ráadásul az ellenzék az utolsó pillanatig megosztott volt, hezitált. Ez, és a fentiekben felvázolt fideszes, országos és helyi, tízmilliós kampányfölény, csaknem erodálta a szavazók Németh és Fidesz ellenes részét. Sokan már csak legyintettek: Németh nem legyőzhető.
Nem nekik lett igazuk. Németh Szilárd vesztett, mégpedig nagyon. Ismét csak vigaszágról, pártlistán került be a parlamentbe. Az önkormányzati vezetés sokáig elhallgatta a csepeli választási eredményeket, s a később megjelent Csepeli Hírmondó is szőr mentén kezelte a vereséget. Nem hiszem, hogy szégyellték volna magukat, holott lett volna min elgondolkodniuk.
Ámde Németh nemcsak Csepelen és Soroksáron bukott meg. Legkedvesebb Vezetője és saját frakciója sem tolerálhatta tovább Németh ellenszenves, választókat taszító személyiségét, stílusát, egyre növekvő népszerűtlenségét, illetve választási vereségét. A Fidesz néhány nappal ezelőtti frakcióülésén már nem választották meg frakcióvezető-helyettesnek, s egyik parlamenti bizottság vezetését sem bízták rá, a Fidesz alelnökére. Már számukra is hiteltelenné vált. Jó későn. Csepelen ugyanis már régóta az volt.
Újabb bukása, szerintem, elkerülhetetlen volt. Nem hiszem azonban, hogy csepeli veresége és országos háttérbeszorítása kijózanítaná. Ezt bizonyítja az LMP csepeli önkormányzati képviselőjének megfosztása tanácsnoki beosztásától, a bosszú a vereségért, amire hozzájárulása nélkül nem is kerülhetett volna sor.
Vélem, számára mégis a kényszerű vezeklés évei következnének. Nem számítok arra, hogy korbáccsal üti magát, önsanyargatásra vállalkozik. Nem az az ember. Pártja és elvbarátai sem ismertik az önvizsgálat, a hibákból való tanulás fogalmát, szükségességét. Németh menni fog tovább saját útján. Lehet, hogy hűségéért, majd kreálnak számára egy miniszteri biztosi vagy valamilyen más pozíciót, ahol nem tud sokat ártani. Úgy vélem, hogy addig sokat árthat még a csepelieknek és a Fidesznek is. Ráadásul, ha nem veszi észre, hogy nem hagyták ugyan az út szélén, de már nem kell a Fidesznek, a csepeliek pedig nem kérnek belőle. Birkózósövetségi elnökként sem nem tud majd megbirkózni, , önmagával, a maga által választott, hosszú távon kudarcra ítélt Nemzeti Együttműködési Rendszerrel.
Ugyanakkor remélem, hogy sem az országnak, sem Csepelnek, a jövőben nem lesz szüksége olyan politikusokra, vezetőkre, mint Németh Szilárd és a hozzá hasonlók.
vox
