A választási eredmények ismeretében sokan csalódottak, első, tehetetlen felindulásukban talán elkeseredettek is, mert bíztak a változás esélyében. Abban reménykedtek, hogy a választások eredményeként megnyílhat az út egy normálisabb, békésebb, fejlődőképes Magyarország előtt. Csalódniuk kellett, mert irreális álmokat dédelgettek, mert várakozásaikat vágyaikra és nem a reális magyar valóságra alapozták.
Nem vettek számításba hat olyan objektív tényezőt, amelyek mélyen gyökereznek a magyar társadalom többségében és alapvetően határozzák meg sok ember nézeteit, cselekedeteit:
1./ Sokan haszonélvezői az Orbán rendszer működésének. Nemcsak a Fidesz vezérkar családtagjai és barátai, a rezsim új oligarchái, hanem azok a vállalatok és vállalkozások is, amelyek részesednek az állami, önkormányzati megrendelésekből, az EU támogatásokból, adókedvezményekből, a nekik juttatott morzsákból.
Azok a vállalati és intézményi vezetők, intézetek és intézmények, akik és amelyek pozíciójukat, létezésüket lojalitásuknak, szolgálatuknak és így jutalmukat Orbánéknak köszönhetik.
Ők valamennyien a rezsim fenntartásában érdekeltek, hisz egy kormány- és rendszerváltás privilégiumaik elvesztésével fenyegetne.
Sokan vannak.2./ Azok az egzisztenciájukban, megélhetésükben fenyegetett állami alkalmazottak, akiket fenyegető zsarolással állít be a sorba a rendszer. Ők féltik saját és családjuk megélhetését, s ez a rettegés elkíséri őket a szavazófülkébe is. Ismerik a rezsim gátlástalan bosszúját, ezért félelmük nem irracionális. (Gondoljunk csak az állásukból elbocsátott közalkalmazottakra, a megfenyegetett közmunkásokra, stb.)
3./ A fenyegetés és zsarolás korbácsa mellett Orbánék gátlástalanul alkalmazzák a mézesmadzag effektust is.
Sok szegény, rászorult ember az Erzsébet utalvány, az ingyen élelmiszer csomag, vagy tüzifa ellenében adja voksát Orbánékra. A felvilágosítás ebben a körben is kevés.
4./ A zsigereiben mélyen idegen ellenes többség az áradó propoganda hatására jobban fél a nem létező migráns veszélytől, saját nyomorúságos kényelmének korlátozásától, mint Orbánék jövőt feláldozó, az ország javait elherdáló és leraboló, zsákutcás politikájától.
5./ A minden tekintetben inkompetens, hiteltelen és szétforgácsolt ellenzék képtelen vonzó és reális alternatívát tárni a társadalom elé.
Kis stílű taktikázgatásukkal, piti egyéni és pártérdekeik hajszolásával, tehetségtelenségükkel nem érdemelnek bizalmat és támogatást.
6./ Mind ezek mellett a legnagyobb baj, ami jövőnket is meghatározza, a társadalom többségének értékrendje, gondolkodásmódja.
Az elmúlt 30 évben többször kellett keserűen szembesülnünk azzal a kiábrándító valósággal, hogy a magyar társadalom többsége számára a demokratikus, liberális jogállam, a teljesítményen alapuló boldogulás, az egyéni és társadalmi felelőség, a versenyelvű piacgazdaság, az üzleti és állampolgári tisztesség, megbízhatóság, a “protestáns etika” nem olyan értékek, amelyeket tiszteletben kell tartani, amit ápolni és óvni kell.
Ezek helyett fontosabb a felelőség el- és áthárítás, a bűnbak keresés és képzés, a paternalista állam, amely felment az önálló gondolkodás és gondoskodás felelősége alól, a múltba révedő, hazug sérelmeket őrző, bezárkózó nacionalizmus, az önsajnálat és vádaskodás.
Ez a mentalitás táptalaja az Orbán rezsim sikerének, hisz egész politikáját ezekre az alantas érzelmekre építi.
Ráadásul mindez csak generációk múltán, sziszifuszi munkával, oktatással, felvilágosítással, hiteles példák segítségével változtatható meg.
Emiatt nemcsak a XXI. század első két évtizedét tékozoltuk el, hanem el fogjuk veszíteni a következő évtizedeket is. Akkor is, ha 2020 után az EU támogatások drasztikus csökkenése miatt a gazdasági elégedetlenség esetleg elsöpri Orbánékat. Szellemük itt marad. A fejekben nem lehet egy váltó átállításával világosságot gyújtani.
Tehetséges fiataljaink, unokáink boldogulásukat ezért külföldön fogják keresni és megtalálni.
Magyarországot nem migránsok tömeges betelepítése, hanem fiataljaink legjobbjainak elvesztése, kivándorlása fenyegeti.
Lesz dolgunk bőven, generációkon át…
