Ki kapja (marja) a repi lazacos szendvicset?
Most, hogy sorra hullanak a jobboldali lapok a baráti tűzben, felidézek nyilvánosan is egy történetet, amellyel nem egyszer szórakoztattam az elmúlt években a barátaimat.
Mitől megy nekik olyan jól, ha olyanok, amilyenek. Mi a magyar pravdákok nagy titka?
Nem sokkal jártunk a Fidesz hatalomra jutása után, de még nem írták újra a protokoll listákat, így tévedésből még meghívtak egy nagy állami cég sajtófogadására. (Nyugi, a hibát hamar korrigálták. Régóta sehova se, de nem is mennék. Ezeknek nem eszem még potyát sem.)
Sejtetem hogy itt a dal vége, ezért még utoljára ráindultam a lazacra. Ám egyszerre nyúltunk érte egy NER-es, sajtós igazi cápával, a villáink összekoccantak szinte. A cápa, nagylelkűen egy továbbot intett felém, pedig közém is lövethetett volna. Én erre rámosolyogtam, persze magamban nyilván azt gondoltam, hogy te aztán mostantól nagykanállal eszel, de még a lányod is, kár lenne irigykedned egy vékony szelet halra.
Ekkor lépett oda hozzánk egy
nagy állami cég egyik főembere, és nyilván azt gondolta, hogy ha én ilyen nagyon vidámkodom ezzel a fideszes sajtócápával, akkor brancsbéli vagyok, ezért a legnagyobb lelki nyugalommal mondta előttem lazac-partneremnek, hogy: akkor ahogy megbeszéltük, megcsináljátok a konferenciát és a kiadványt és mi most ezért 100 milliót tudunk akkor utalni.
A cápa arcáról lefagyott a mosoly, hogy ezt így előttem.
Én könnyed, csevegő hangnemben, mit sem törődve a kiharcolt lazacommal megjegyeztem nekik, hogy bármiről is lesz az a konferencia, én ötven millióból megcsinálom. Ok?
Az állami pasas arca csúnyán megnyúlt, akkor már ő is sejtette, hogy valamit elrontott, kicsit hebegett-habogott, hogy nem is úgy, de mégis. És azért a 100 millió sem biztos, hogy százmillió és eloldalgott.
A kormányzati sajtócápa nem volt szégyenlős, mint tudjuk a pénznek nincs szaga, és úgy gondolta, helyes ez az irány, ezért csak bólogatott felém, széttárta a karját és valami olyasmit mormogott, hogy hát valamiből nekünk is meg kell élnünk.
Körülbelül ezekben a pillanatokban mondták fel azonnali hatállyal például a Klubrádió Szerencsejáték Zrt-s szerződéseit.
Később megnéztem azt a konferenciát – beszámolt róla két talpnyalás közben ez a lap – s valóban az ötvenmillióval túloztam.
Kétmillióból úgy ki tudtam volna hozni, hogy mindenkinek dupla adag lazac jutott volna kaviárral, pezsgővel.
Hogy mi lett azzal a 98 millióval azt persze nem tudom, ötletem sincs, na ja, – de talán el lehetett volna tenni rosszabb napokra, mert rosszabb napok a leghűségesebb fidesznyikekre is jöhetnek.
Rajk jeligére a kiadóba.
Dési János (Klubrádió)
