Az idei március idusának tanulsága, hogy a politikai fásultság, a beletörődés, az apátia csak a hatalom által gerjesztett mítosz. A mai magyar politikai helyzetről mindent elmond, hogy egy pár hete a semmiből előbukkant fiatalember még meg sem alakult pártja akkora tömeget toborzott, mint a pártállam és a parlamenti ellenzék együttvéve.
Az Andrássy útra felvonult tömeg szervezeti értelemben természetesen nem politikai közösség, ám politikai karaktere van. Szemében a Fidesz-rezsim a 2010 előtti világ meghosszabbítása, Orbán Fletó és Gyurcsány Viktor népszínműve; a parlamenti ellenzék és a Fidesz ugyanaz a szimbióta közeg. Fő célja, hogy a magyar közösség valahogy meghaladja a rendszerváltozás óta kialakult, mára totálisan befagyott pártrendszert.
Az állampárt érdemi kormányzás helyett csak kommunikál, mesterségesen állít elő kontrollálható konfliktusokat, az élő messiást játszó vezér pedig az orosz állampárttól és az