A Csepel újság most és a jövőben is – a 65 éves lap hagyományainak megfelelően – helyt ad a csepeli közélet ismert személyiségei által készített írásoknak.
Elsőként Horváth Gyula, volt csepeli alpolgármester, a XXI. kerület korábbi fővárosi képviselőjének cikkét közöljük, amely a szerző saját blogján látott napvilágot.
Megújulás, vagy újra teremtés mint morális kérdés
A hasonló gondolkodású barátaimmal beszélgetve az esetek túlnyomó többségében megállapítjuk, hogy az a helyzet, ami az MSZP-ben (országos, de helyi szinteken is) kialakult, az nem jó!
EGYBEHANGZÓAN ÁLLÍTJUK, VÁLTOZÁSRA VAN SZÜKSÉG!
Mégis a gyakorlat az, hogy a párt a változatlanság, a monolitikus egység irányába halad. Nem tudom megérteni, hogyan lehet ez a végkövetkeztetés akkor, amikor részkérdésekben, az alapadatok vizsgálatánál a fent említett egyetértés megvan. Külön érdekessége a dolognak, hogy azok a személyek akik hosszú éveken keresztül a progresszió harcosai voltak (országosan: Lendvai Ildikó, Hiller István, stb Csepelen: Dobák István, Gergely István, stb) egy pontnál mint Korridornál leálltak és nem hajlandók a gondolataikra alapozott lépést megtenni.
Mindenki úgy gondolja, hogy az MSZP 2010 - ben csúnya nagy zakót kapott!
Az is közös vélemény, hogy ebben a budapesti szervezet (és annak irányítói) nagyon jelentős részt viseltek. Mégis az egységre apellálva elfogadták, hogy ezek az emberek irányítsák a fővárosban, és a kerületek jó részében továbbra is a pártot. Itt a tartalom és a forma klasszikus esetének, az elsőbbség kérdésének a vizsgálata elengedhetetlen.
Azok akik látják, hogy az a párt amelyik tradíciót felrúgja, szűk egyéni érdekekre korlátozott úgymond pragmatista politikát folytatva eljátssza évtizedek alatt felépített hitelét, annál a pártnál a tartalmi kérdések már régen kicsúsztak a kritériumok keretei közül. Mégis ragaszkodnak a forma (a lejáratott szervezet) mindenáron való megtartásához, csak azért, mert a párt tisztelete és kritikátlan követése a legfontosabb a számukra.
Ezek, nagyon nagy hibát követnek el magukkal, de főleg párttársaikkal, követőikkel szemben.
A krumpli leves legyen krumpli leves! Ha telirakjuk hússal, és kivesszük belőle a krumplit, akkor az húsleves, hiába mondják rá, hogy krumpli leves!
A mai MSZP a baloldali értékeket éppen az imént említett pragmatista szemlélete miatt - átadta (átengedte) vetélytársának a Fidesznek!
A munkahelyteremtés okán a tőke túl nagy és aránytalanul kedvezőbb lehetőséget kapott mint a dolgozó ember.
AKKOR KIT IS KÉPVISEL A PÁRT?
Úgy gondolom, hogy ennek a kérdésnek a feltételét kell minden embernek megtennie. A kérdésre kapott válasz után pedig értékítéletet kell alkotni. Meg vagyok győződve, hogy igen sokan vívódnak velem együtt ezekkel a gondolatokkal. Azt hiszem, hogy az elvárásokat, a tekintélyeket ez ügyben félre kell seperni. Mindenkinek egyedül kell a tükör elé állnia, és belenézni. Ha nem azt látja amit gondolt (vagy elvárt), nem a tükröt kell összetörnie, hanem magán, magának kell változtatnia. Ez fájdalommal jár, és bátorságot követel.
Csak akkor kaphatja vissza a magyar baloldal azt a lehetőséget, hogy egyszer újra az ország vezető ereje legyen, ha ma ezt igen kellemetlen műtétet magán elvégzi.
Ehhez pedig az egyénnek karakán, egységre-és érdekekre alapozott, önálló döntése szükséges. Csak így lehetünk demokratikusak, és csak ez után újra hitelesek, és talán nemsokára esélyesek is!
