Népszava, 2011. július 14.: Magyar csapat nemzetközi tornagyőzelmet ritkán arat. Még különlegesebb a helyzet, ha a sikert egy NB III-as alakulat éri el. És ha mindez Palesztinában esik meg, akkor nem nagyon kell csodálkozni azon, hogy a mindezt átélő játékosok szinte az Ezeregyéjszaka meséiben érzik magukat.
A Csepel harmadosztályú futballistái nem rég a Közel-Keleten jártak, s valóban olybá tetszett számukra, ez nem a valóság.
Elindulnak a XXI. kerületből, elrepülnek egy olyan országba, ahova máskülönben aligha repültek volna; ott arra ocsúdnak, hogy Joseph Blatter, a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) elnöke fogadja őket; hogy luxuskörülmények közé szállásolják a csapatot; elkerekedett szemekkel veszik tudomásul, hogy a meccsekre rendőri felvezetéssel vonulnak; hogy sikongató szurkolóknak osztogatnak autogramokat; közben nyerik a meccseket; aztán a torna elhódított trófeáját csókolgatják; nem mellékesen meg Mahmúd Abbász miniszterelnökkel teáznak, aki másnap (!) már Barack Obama amerikai elnökkel parolázik néhány ezer kilométerrel odább.
A történet úgy kezdődött, hogy a palesztin állam nemzetközi tornát szervezett környékbeli, afrikai és dél-amerikai csapatok részvételével, s meginvitált egy európai egyletet is. Hogy, hogy nem az öreg kontinensről hazánk delegálhatott klubot, a tervek szerint élvonalbeli társulat utazhatott volna, ám a bajnokság akkor még zajlott javában, alacsonyabb osztályban ellenben megoldható volt egy efféle túra programba iktatása. A Csepel kapva kapott az alkalmon, jóllehet az előkészületekre igen kevés idő állt rendelkezésre. Bizonyosan csábítólag hatott azonban, hogy a kiadások komplett összegét a szervezők állták, amit tessék szó szerint érteni, a repülőjegytől kezdve a teljes ellátásig minden a palesztin költségvetést terhelte.
Tornagyőzelem: ez történik, amikor egy magyar csapatnak csak a játékkal kell törődnie - mondhatnánk némi malíciával, de az igazsághoz tartozik, hogy még így se legjobb csapat nyerte a viadalt. Inkább a legravaszabb.
Takács Krisztián ügyvezető-tulajdonos, elnökségi tag, nem utolsósorban vezetőedző elmondta, hogy a riválisok magasabb sebességfokozatban futballoztak, kombinatív játékot játszottak, de szervezettséggel, gyors ellenakciókkal és nem kevés rafinériával fölértek a dobogó tetejére. A csoportkört egy jordániai csapattal meccselve kezdték, 1-0-ra nyertek, majd 3-0-ra kikaptak a hazai al-Araamitól. Amely viszont elkövetette azt a hibát, hogy olyan kapust állított a gólvonalra, aki nem is volt nevezve. Mivel a FIFA védnöksége alatt zajlott a seregszemle, ez bocsánatos bűn nem lehetett, a három pontot a magyarok kapták.
A továbbjutásról döntő találkozón a Dakarból érkezett Diraf volt a vetélytárs, amelynek tagjai abban a hiszemben lehettek, hogy a csepeliek előző összecsapásán a pályán elért eredmény a hivatalos. Bántóan lesajnálták honfitársainkat, amire az is rátett egy lapáttal, hogy a magyarok a kezdő sípszó előtt gratuláltak nekik az elődöntőhöz... A szenegáliak lötyögve kaptak ki 3-0-ra, majd annál nagyobb elánnal vetették magukat a csodálkozásba.
Az elődöntőben egy hazai gárda következett, 1-1-es rendes játékidő után a 11-esek döntöttek, végül a fináléban 1-0-ra nyertek a magyarok - Mojzer György találatával - a jó nevű palesztin Hilal al-Quds ellenében.
"Mintha világbajnokságot nyertünk volna" - újságolta Takács, aki nem csupán a pályán elért sikereknek örül, hanem hogy az azon kívül szerzett élmények is örök emléket jelentenek játékosinak. Címvédőként jövőre visszavárják a Csepelt, részint az esetleges reváns okán, részint meg az ajándékba vitt Puskás-dvd-k bizonyosan nagy kincsnek számítanak arrafelé...
V. T. R. / Népszava
