"Felvittem a kicserélt gépet az emeleti lakásba és valamilyen oknál fogva sürgősen elbúcsúztam, mielőtt a masina beüzemeltetésére sor került volna. Azóta sem érdeklődtem a kicsike állapota felől" - írja legújabb, jellegzetesen kánikulai blogbejegyzésében Horváth Gyula, Csepel korábbi, szocialista alpolgármestere. Kalandjával megismertetjük olvasóinkat is:
Komámasszony
Múlt pénteken a délelőtti órákban felhívott engem a komámasszonyom. Azt kérte tőlem, hogy vigyem el őt a szigetszentmiklósi "A" áruházba, mert látta egy szórólapon, hogy mobil hűtő- fűtő készüléket lehet akciósan vásárolni. (Azért jelölöm csak "A" betűvel az illetékes bevásárlóközpontot, mert az új médiatörvényből adódóan kiszámíthatatlan következmények lehetnek még egy blog bejegyzésből is)
Mivel "nyugger" vagyok én is, úgy gondolta, hogy ráérek és legalább ezzel a programmal is, megtöri remetei magányomat. Hát nem járt szerencsével. A pénteki napom (is) teljesen be volt táblázva.
Azonban, fontosnak és nagyon hasznosnak találtam az elképzelését átszerveztem a napomat és a délutáni órákban, elvittem őt az "A" áruházba. Komámasszonytól nem várt gyorsasággal rendezte is a dolgot. Mire én a patyolatos ügyemet elintéztem ő már cikázott is előttem a bevásárló kocsijával, benne az originált leolcsózott termékkel. Az ilyenkor elengedhetetlen "Vevőszolgálati" pulthoz járultunk, jótállási füzet pecsételésre, no meg a szokásos ellenőrzésre, hogy a lezárt dobozban, valóban az van-e aminek kell, nem-e valami más. Teszem fel, mondjuk aranyrudak, valódi gyöngysor ékesítéssel, magán nyugdíjpénztári kötvényekbe csomagolva.
Ezt az akadályt is aránylag gyorsan abszolváltuk, sőt még viccelődni is lehetett a szolgálatos, kedves kis hölggyel.
Hazaértünk az új szerzeménnyel. Felvittem az emeleti lakásba és kicsomagoltuk. Komámasszony feltette a szemüvegét, kézbe vette a használati utasítást és elkezdte komótosan, üzembe helyezni a masinát. Én meg férfiúi büszkeségemben vigyorogva és félre húzódva figyeltem az eseményt.
Tudtam, hogy Komámasszony a nők átlagánál sokkal jobb műszaki érzékkel, meg kreativitással rendelkezik ezért biztosra vettem, hogy ez a művelet nem fog neki megoldhatatlan problémát okozni. Meg is lepődtem, amikor kisvártatva lemondóan kijelentette: "nem megy!"
Na majd én!
Kézbe vettem a használati utasítást és komoly képpel vizsgálni kezdtem. Komámasszony csendesen odalépett kivette a kezemből a papírt, szépen megfordította, majd megkérdezte: "ne adjam oda a Jóska szemüvegét?" Erre feltettem a saját összehajthatós, keménytokú szemüvegemet és nekiláttam az üzembe helyezésnek. Rá kellet hamar jönnöm, hogy ez a berendezés bizony nem üzemel.
Komámasszony leszerelte a már általam felrakott kerekeket, addig én elintéztem néhány ügyet és este fél 8 körül újból landoltunk az "A" áruházban. Bevittem a gépet a vevőszolgálathoz, és némi malíciával a hangomban odalöktem: "nem működik!"
Ekkora, már odaért a Komámasszony és a maga precíz módján ügyintézett a pult mögött álló hölggyel.
Én meg sértetten (mert férfi létemre sem tudtam lelket lehelni ebbe a dögbe) hátralépve, figyeltem. Úgy csináltam, mintha mit sem érdekelne a dolog. Álcázásként egy érdekfeszítő áruházi újságba bújtam. (Csak remélni merem, hogy nem fordítva volt az is a kezemben, mert ott azért jelentősebb sikerre számíthattam volna, mint az imént a lakásban.)
Komámasszonyt beküldték a Műszaki Osztályra. Ott "szakszerű" ellenőrzés után írásban megkapta a megfellebezhetetlen diagnózist: "nem csinál semmit"! Visszaküldték a pulthoz, hogy adja le a készüléket, meg ezt a dokumentumot és kérje vissza az árát.
Ezt követően, némi adminisztráció után bevették, meg kiadták, úgy ahogy az a nagy könyvbe meg van írva. Aztán újra a Műszaki Osztályra irányították a Komámasszonyt, hogy válasszon egy másik gépet.
Ekkorra már nyomvályút képezett higany mozgása következtében a padozatban. Kiválasztotta az új gépet, a helyi elárusítóval kipróbáltatta, (azzal, akiben már az előbbi szakszerű vizsgálat miatt óriásivá nőtt a bizalma) majd beállították az egyik pénztárhoz, ahol az ilyen csúcsidőnek megfelelően igen hosszú sor állt és kifizethette újra a gépe árát.
Ezt követően a vevőszolgálatnál lepecsételtette az új gép jótállási papírját és jó másfél órás eredményes küzdelem után, már mehettünk is haza. Felvittem a kicserélt gépet az emeleti lakásba és valamilyen oknál fogva sürgősen elbúcsúztam, mielőtt a masina beüzemeltetésére sor került volna. Azóta sem érdeklődtem a kicsike állapota felől, de az "A" áruház ügyintézéséről meg van a véleményem!
