CSEPELIEK ÚJSÁGA

Hírek, tudósítások, tények, vélemények

Ész nélkül, szívtelenül, tisztességtelenül: a csepeli Fidesz-hatalom két éve

2012. október 10. 00:05 - csú

Fogy az idő_1.PNGOktóber 12-én lesz két éve annak, hogy a Szent Imre téren a rendszerváltás óta nem látott rítussal átvette Csepel vezetését a Fidesz. Mire használták a felhatalmazást? Mit tettek eddig? A most következő elemző írás  mérleget készít a jelenlegi várorosvezetők választási ígéretei alapján:

Két év telt el az önkormányzati választások óta. Félidőben talán már reálisan lehet értékelni: mit valósított meg a csepeli Fidesz választási ígéreteiből. A 2010. október 3-i választások előtt, még augusztus 18-án, az akkor még működő Csepel újság vezetése megállapodott a kerületi pártok képviselőivel, hogy a szeptember 3-án, 10-én, 17-én, 24-én és az október 1-jén megjelenő számokban biztosítja részükre, nagyobb részt ingyen, illetve fizetett politikai hirdetés formájában a kampány lehetőségét. /Csepel újság, 2010. szeptember 3./ 

Nézzük először, hogyan használta ki a csepeli Fidesz az önkormányzat lapja által biztosított alkalmakat:

> a szeptember 3-i számban egy fél oldalt töltöttek meg, fizetett hirdetés, illetve sajtótájékoztatóról szóló tájékoztatás formájában. A múlttal, az akkori önkormányzati vezetés lejáratásával foglalkoztak. Választási programjukról nem írtak semmit;

> a következő számban semmilyen rendezvényről, nem adtak hírt, fizetett politikai hirdetést sem tettek közzé;

> szeptember 17-én már kihasználták a biztosított oldalakat. Három fizetett politikai hirdetést jelentettek meg, majdnem egy oldalnyi terjedelemben, amelyekben folytatták az MSZP-s jelöltekkel kapcsolatos dehonesztáló írások közzétételét. Negyed oldalon bemutatkozott Németh Szilárd, és ugyanennyit „kapott” a „Fidesz-KDNP önkormányzati program”  is;

> az utolsó két lapszámban megjelentették programjaikat. Egy teljes oldalon, fizetett hirdetés formájában, a polgármesterjelölt Orbán Viktorral fotózva, alatta pedig a Fidesz-KDNP országgyűlési képviselőcsoportjának terve, a devizahitelesek megmentésére. Ugyanennyit „fordítottak” saját programjuk ismételt bemutatására, amelyből azonban egyharmadnyi oldalon láthattuk a főpolgármester-, illetve a polgármesterjelölt arcképét. A megmaradt kétharmadban mintegy 35 sor jutott a „hivatalos” programra, melynek 40 %-a a múlttal, az elődök felelőssé tételével „foglalkozik”.

/A fentiekben nem szerepeltettem az egyes írásokban megjelent, a Fidesz képviselő-testületi munkájáról szóló híradásokat vagy azokat a kampányelemeket, amelyek valamennyi párt részére egyformán biztosítva voltak, például az egyéni önkormányzati képviselő-jelöltek listáját, arcképcsarnokát stb./

Összegezve, megállapítható: a csepeli Fidesz szervezete az önkormányzati választási kampányban elsősorban az ellenfélre, az MSZP és jelöltjeinek dehonesztálására, kriminalizálására törekedett. Választási programjukban – ha ez egyáltalán annak nevezhető, inkább ígéreteknek mondanám –, nagy súlyt fektettek az elődök munkájának lebecsülésére, az elért fejlődés, a létrehozott értékek megtagadására. Mert ők „Ésszel, szívvel tisztességgel” fognak tenni Csepelért, a csepeliekért!  Viszont egyetlen konkrét mondatot nem olvashattunk arról, mit akarnak tenni az oktatásban, egészségügyben, a szociális intézményrendszerben.  Talán nem is volt elképzelésük, nem látták át az egész intézményrendszer helyzetét, feladatait, vagy figyelembe sem vették saját fideszes szakembereik véleményét? De hiszen közülük többen éveken át tagjai voltak az előző képviselő-testületeknek. Vagy egyáltalán nem kérték ki programjuk összeállításánál a szakmai közvéleményben mellettük álló emberek véleményét? A választási szlogenből, az ígéretekből ezért maradt ki például az emberekkel, szervezetekkel való együttműködés ígérete? Esetleg tudatosan eltitkolták tervezett intézkedéseiket? Választások utáni döntéseik a felsorolt kérdésekből sokra egyértelmű választ adnak. Ezért a továbbiakban az ígéretekre, a programokból kiolvasható tervekre, azok megvalósulására igyekszem koncentrálni. Lássuk a konkrétumokat.

1) „A felelősöket el fogjuk számoltatni”.  A választást követő testületi alakuló ülés, majd sok-sok közmeghallgatás, lakossági fórum, igazgatói értekezlet, közalkalmazottak eligazítását célzó rendezvény, parlamenti hozzászólás, rádió- és újságnyilatkozat központi témája volt e mondat. Időnként különböző adatok is elhangzottak a megtett feljelentések számáról, külön könyvet adtak ki, közpénzből. „Megrendeléseket” adtak az ügyészségnek, felháborodtak, mert a bíróságok nem úgy döntöttek, ahogy azt ők „előírták”. Magam, néhány írásomban cáfoltam állításaikat, többen is ugyanezt tették, az MSZP Csepeli Szervezete pedig, többoldalas levélben foglalt állást, koholt vádaknak minősítve például a „Vörös Csepel” című kiadványban foglaltak döntő többségét. Két év után több ügy már elbukott, néhányban még folyik az eljárás, állítólag meg is gyanúsítottak személyeket. Számukra nem az eredmény a lényeg. Tudják, hogy vádjaik politikai indíttatásúak. A lényeg, hogy folyamatosan lejárathassák legnagyobb ellenfeleiket, a csepeli szocialistákat, „érdekük”, hogy a következő választásokig folytassák. Lelkük rajta – felettük a csepeliek fognak ítélkezni.

2) „Megőrzendő érték a családi házas övezetek csendes, kertvárosi jellege; a munkahelyteremtő és környezetkímélő ipar; a jól működő szociális és oktatási-kulturális tevékenységünk”. Röviden e vállalások helyzetéről:

> Csepel „intenzív kertvárosias lakóterületei”, a „csendes kertvárosi jelleg” megőrzése,  építészeti arculatának megóvása érdekében eddig több határozatot hozott a képviselő-testület, a legutolsó határidő 2012. december 31. /96/2012.(II.23.) Kt. sz. határozat/. Az ígéret egyelőre ígéret maradt, de ha egyszer megszületik a döntés, valóban Csepel valódi fejlődését fogja segíteni? Nem vagyok benne biztos;

> a „munkahelyteremtő és környezetkímélő ipar” megőrzése érdekében gyakorlatilag semmit nem tettek. Több mint 100 fővel csökkent két év alatt az önkormányzat létszámkerete, szakemberek sorát rúgták ki – indoklás nélkül –, a Polgármesteri Hivatalból, amit a közfoglalkoztatási létszámkeret felduzzasztásával, saját embereik pozíciókba helyezésével próbáltak ellensúlyozni. Közben felmondták az együttműködést a Csepeli Munkaadók és Gyáriparosok Egyesületével, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara Csepeli Szervezetével, kiléptek az ország legnagyobb önkormányzati érdekvédelmi szervezetéből a Területi Önkormányzatok Országos Szövetségéből. Stratégiai gazdasági, majd gyártelepi fejlesztési programot dolgoztak, illetve dolgoztatnak ki, az érintettek megkérdezése nélkül. A munkahelyteremtő ipar megőrzése helyett, vállalkozók, kis és nagyvállalatok, a létükért küzdenek. Csepelen is nő a munkanélküliek száma, gyarapodnak – különösen a fiatalok köréből –, a munkaközvetítő irodák előtti sorok. A munkanélküliség kerületi növekedését mutatja, hogy amíg 2010-ben összesen 160,3 millió forintot kellett kifizetni a foglalkoztatást helyettesítő támogatási formára, idén, az első félévében, ez az összeg már több mint 128 millió forint. Nőtt tehát azon munkanélküliek száma, akik megfelelnek ennek a segélyezési formának. És hányan nem kapnak semmilyen segélyt? A csepeli emberek romló helyzetét mutatja a Nemzeti Adó és Vámhivatal Közép-magyarországi Regionális Adó Főigazgatóságának október 3-án, a csepel.hu-n megjelent közleménye is, amely szerint a tavalyi szja bevallások adatai szerint Budapesten és Pest-megyében, Csepelen, illetve Nagykőrösön a legalacsonyabb az egy főre jutó összevont jövedelem;

> a „jól működő szociális és oktatási-kulturális tevékenységünk” – mint „megőrzendő érték” is csak jelszó maradt. Ha valóban jól működő volt a szociális és oktatási-kulturális terület, akkor miért centralizálták, szervezték át a szociális intézményrendszert, miért szüntették meg a Csepeli Művelődési Központot, a Csepel Galéria Művészetek Házát, miért zárták be a Helytörténeti Múzeumot, miért számolták fel a kultúra részét alkotó, 65 éves múlttal rendelkező Csepel újságot, illetve a csepeli televíziós adást, az önkormányzat jól működő kulturális alapítványát? Miért akarták összevonni a Csepeli Zeneiskolát egy magánalapítvánnyal? Miért neveztek ki iskolai vezetőket az intézmény pedagógusai, közalkalmazottai véleménye ellenére? Kellett a hely a hithű pártkatonáknak? Ha pedig korábban sem tartották az intézményrendszer egészét „jól működőnek” akkor miért írták le? Szükség volt az ügyben érintett ezrek szavazataira?

3) „…a Csepel-szigeten élőknek szükségük van kórházra, ezért kezdeményezzük a csepeli kórház visszaszerzését”. Németh Szilárd polgármester idén, 2012. február 23-án, egy, a választási ígéretek sorsát faggató kérdésre közölte: „Nem lesz kórháza Csepelnek”. E kérdésben is  mindent megtettek az előző vezetés lejáratása érdekében, a csepeli kórházból meg valóban nem lett semmi. Érzelmileg érthető, viszont szakmailag, anyagilag teljesen megalapozatlan ígéret volt. Kezdettől fogva tudták: ígéretük nem teljesíthető.  

4) „Kiemelten fogjuk védeni a Tamariska-domb és a Kis-Duna-part természeti-és tájképi világát”. Ezzel szemben Németh Szilárd kezdeményezésére először a csepeli képviselő-testület, majd a fővárosi közgyűlés – törvénytelenül –, megszüntette a Tamariska-domb védettségét. Az ellenzéki pártok tiltakozása ellenére. Az alapvető jogok biztosa is követelte a természetvédelmi oltalom helyreállítását, a fővárosi döntés hatályon kívül helyezését. A politikai, szakmai és jogi tiltakozások miatt, a vidékfejlesztési miniszter ez év augusztusának végén, rendeletével, országos védettséget adott a Tamariska-dombnak. Közben az önkormányzat meg bekerítette. Ez volt az igazi szándék, mert az emberek, a civil szervezetek megnyerésére, a terület civil „kézbeadására”, összefogásra, nem volt és nincs szándéka.  A szakma véleménye lényegtelen volt, a védettség hangoztatása meg csak máz – a környezetvédőket is meg kellett nyerni. A Tamariska-domb körüli értelmetlen csatározás közben azonban a „Kis-Duna-part” ügyében tett ígéret továbbra is csak ígéret maradt. Néhány civil szervezet viszont dolgozik – időnként, elismerésre méltó módon, rendbe rakják a területet.

5) „Támogatjuk lakótelepeink teljes műszaki, energetikai és környezeti megújítását”.  Az előző önkormányzati vezetés által indított ún. Ady lakótelepi városrehabilitációs programot lezárták, és folytatták az önkormányzati választások előtt megindított, a korábbi testület által jóváhagyott, Csepel kapuja – Szociális célú városrehabilitációs programot. A két program teljesítése és előkészítése tárgyában – az önkormányzati választások előtt –, végzett munkát politikailag leértékelték. „Természetesen” mindent az új vezetésnek kellett rendezni, mert az elődök mindent rosszul tettek, semmihez sem értettek – mondták, írták több alkalommal. Igazi sikerérzetük azonban még sincs. A Csepel Kapuja program végrehajtása nem biztos, hogy 2014-re befejeződik. Ezért új, addig biztosan megvalósuló saját program kellett! A legutóbbi rendkívüli képviselő-testületi ülésen új szociális városrehabilitációs programot indítottak el. Többek között a volt II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola épületét hasznosítják játszóház, közösségi helyiségek, irodák kialakítása céljából, bár a Királyerdei Művelődési Ház, a Radnóti Miklós Művelődési Ház, a Rákóczi Kert helyiségei sincsenek kihasználva. Ráadásul korábban az ellen is élesen tiltakoztak, hogy az előző vezetés – az iskola megmentése érdekében – összevonta az iskolát a Karácsony Sándor Általános Iskolával. Így lesz az enyészeté a többi lakótelep „teljes műszaki, energetikai és környezeti” megújításának ígérete.

6) „Hárost belterületbe kell vonni”. Igen, igaz. Azonban figyelembe kellett volna venni, hogy ennek vannak törvényi, szakmai feltételei. Például a terület teljes csatornázottsága / reméljük, rövidesen elkészül/, út és közműhálózat, továbbá szakmailag előkészített, a lakossággal megtárgyalt szabályozási tervek. Mindezek megoldásához évek kellenek, hiszen hiányoznak az anyagi feltételek. Jelenleg ez is a megvalósítatlan ígéretek kategóriájába tartozik.

7) „Határozottan ellenezzük a Hollandi út kiszélesítését”.  Átnéztem a 2006-2010 között hozott önkormányzati testületi határozatokat, sehol nem találtam nyomát annak, hogy az előző testület erről határozatot hozott volna. Arra nem találtam a jegyzőkönyvekben utalást, hogy kiszélesítik a Hollandi utat, viszont felvetődött a Hollandi út csatlakoztatása a Gubacsi hídhoz, de abból sem lett semmi. Akkor miért-e kemény, harcos kiállás?  Minden bizonnyal kellett a szavazóbázis bővítéshez. Vajon most, hatalomra kerülve, mi a véleményük a térség fejlesztésének lehetőségeiről?

8) „Ehelyett inkább a Duna-parti kerékpárút kiépítését kezdeményezzük”. A most már Weiss Manfréd úton, illetve az Ady Endre úton megvalósult kerékpárutat, az előző vezetés kezdeményezte, hagyta jóvá, biztosította anyagi feltételeit. A Duna-parti kerékpárútból meg nem valósult meg semmi.

9) „A teljes csatornázottság és a Gerincút teljes hosszának megépítése nem tűr halasztást, ezek a legfontosabb fejlesztési célok Csepelen”. Igen, ezek voltak Csepel fejlesztésének mindenkori alapkérdései. A Fidesz helyi programalkotói tisztában voltak a helyzettel: tudták, hogy a csatornázás előkészítése az önkormányzati választások előtt lényegében befejeződött, és elkezdődött a Gerincút beruházásának megvalósítása. A csepelujsag.blog.hu-n már többször, dokumentumokkal bizonyítottam e mondat igazságát. Tehát nem volt nehéz vállalás, csak be kellett és be kell fejezni az eu-s, kormány és fővárosi támogatásokkal indult beruházásokat, majd „besöpörni” a csepeliek elismerését. Ez azonban választási szempontból nem hozott volna sokat a konyhára. Lejáratják tehát a szocikat, elhazudják az éveken keresztül végzett előkészítő munkát, bizonyítandó, Németh Szilárd Csepelért éjjel-nappal végzett, önzetlen, áldozatos, heroikus küzdelmét, azt, hogy fővárosi közgyűlési tagsága, országgyűlési képviselősége micsoda előnyöket jelent Csepel számára. Ezt tették, most is ezt teszik.

10) „Megakadályozzuk a Csepel SC telephelyeinek lenyúlását, a sportlétesítmények lebontását, azokat kizárólag sportcéllal engedjük fejleszteni. Csepelen ismét lesz fedett uszoda”. A Csepel SC ügyében évek óta offshoroznak, kommunistáznak, többször népszavazást kezdeményeztek /egyikből sem lett semmi!/, előterjesztéseket gyártottak, sajtótájékoztatókat tartottak, vádaskodtak, embereket sértegettek. Szerintem ők akarták és akarják „lenyúlni” a Csepel SC-t, de eddig beletört a bicskájuk. Sem szakmai, sem jogi alapja nincs politikai alapon kialakított véleményüknek, ráadásul több állításuk dokumentumokkal cáfolható. Azt viszont elérték, hogy az idén 100 éves, az ország egyik legeredményesebb egyesületének sporttelepe egyre rosszabb állapotba került. Mindezt most már felróják nekik a csepeli sportolók százai, a sportot szeretetők, az ott sportoló fiatalok szülei is. A „Csepelen ismét lesz fedett uszoda”  mondatot pedig –, ahogy szeptember 28-án, illetve október 2-án, e blogon már írtam –, a  szeptember végi testületi ülés átírta: a Csepeli Strandon, használt sátorral fedett medence lesz csak. A Fidesz uszodát ígért.

Végül: a fentiekben, 10 pontban véleményezett választási program többi része szép szavak, célok gyűjteménye. Az új testület 2010. október 12-i alakuló ülésén Németh Szilárd, már polgármesterként, programja megvalósításához először isten áldását kérte, majd fülkeforradalmi hévvel – nem éppen keresztényi módra –, tovább ragozta az elszámoltatás, az elődök felelősségre vonásának csomagját, illetve elkezdte – közrendvédelmi erők bevetésével –, a hatalmi pozíciók beosztásokra, személyekre lebontott biztosítását.

Volt azonban egy tiszta pillanat, amikor egy okos, a program megvalósításához valóban szükséges mondatot fogalmazott meg. A fideszes hírblog, 2010. október 19-én a következőket idézte tőle: „A fő cél, hogy innentől kezdve nyíltan, hazugságok nélkül dolgozzunk együtt, politikusok és közemberek Csepel jövőjéért”. Jó mondat. Ha ezt végig viszi, talán minden másképp alakulhatott volna. De a következő testületi üléseken – mintha nem is hangzottak volna el a fentiek –, már ismét dübörgött a hatalom úthengere, és vezetők kirúgásával, az együttműködési megállapodások felmondásával, az ellenzék interpellációs lehetőségének felszámolásával, majd a szocialisták bizottsági munkából való kizárásával folytatódott. A fülkeforradalmat követő szabadságharc azóta is tart. Ha kell, átírják a történelmet: 1712-re tették 1717 helyett, Csepel újjáépítésének dátumát. Megépítették a II. világháború előtti országzászlót, szélsőjobboldali szervezeteket támogatnak, a fasizmus mellett végsőkig kiálló Nyirő József irodalmi versenyt hirdetnek. Egy bukott rendszert, a Horthy vezette időszakot igyekeznek tisztára mosni, visszahozni. Ezekről egy sort sem írtak a választási programban. Arról sem, hogy minden, a hatalom szempontjából fontos intézményt maguk alá akarnak gyűrni, emberek, közösségek megsértése vagy a szervezetek „kiéheztetése” árán is. S mivel népszerűségük folyamatosan csökken, új ígéretekkel  /pl. megoldják a milliárdos kiadást igénylő csapadékvíz elvezetés ezreket érintő problémáját, gyermektábort vesznek a Balaton partján, áthelyezik a Szent Imre téri BKV pályaudvart, új klubot hoznak létre a nyugdíjasoknak/  próbálják a választók bizalmát visszaszerezni.

A csepeli Fidesz választási programjának szlogenjéül a következő mondatot választotta: „Ésszel, szívvel, tisztességgel Csepelért, a csepeliekért!” Minden választási program előkészítéséhez, a választókkal való megvitatásához, a választói vélemények figyelembevételével történő elkészítéséhez, majd a választókkal való közös végrehajtásához, észre, szívre és tisztességre van szükség. Észre, hogy jól fel tudjuk mérni a helyzetet, mind a választás előtt, mind hatalomra kerülve. Szívre, hogy ne csak értsük, lássuk, hanem érezzük is az embereket, azokat, akiket magunk mellé akarunk állítani győzelmünk érdekében, illetve programunk végrehajtásában. Tisztességre, hogy csak annyit ígérjünk, amennyit az emberek ésszel, szívvel, tisztességgel el is fogadnak, amelyekért hajlandók áldozatokat hozni, együttműködni.

Szerintem, s talán a fentiekből is ez következik, a csepeli Fideszt és vezetőit nem a szlogen tartalma foglalkoztatta és foglalkoztatja a program előkészítésében, megvalósításában. A hatalmat akarták, megtartásáért pedig átgázoltak, átgázolnak mindenen, mindenkin. Meghamisították az előző évek eredményeit és hibáit. Az ellenfélből ellenséget kreálva, egyeseket semmihez nem értő, offshorozó kommunistaként, „egymást gyilkoló szociként” ábrázoltak. Nem vették észre, hogy csak együtt kellene működni – választások előtt és után –,  mindenkivel, aki valódi változást akar. Változást, mert esetleg tisztességes jobboldali ember, mert csalódott a vezetőkben, vagy csak azért, mert gyorsabban szeretne előbbre jutni, boldogulni. Nem vették észre a gazdasági, társadalmi helyzet adta kényszert: az országot, a fővárost, Csepelt csak összefogva, együttműködve lehet kivezetni a bekövetkezett gazdasági válságból. Képtelenek voltak és ma is képtelenek az együttgondolkodásra, együttműködésre. Nem érdekelte, érdekli őket az emberek, a civilek, gazdasági vezetők, vállalkozók, a másként gondolkodók véleménye. Ezért volt törvényszerű a program bukása és ezért elkerülhetetlen vezetőinek és mameluk végrehajtóinak bukása is.

Az igazi változás tehát még előttünk áll. Együtt kell változtatnunk.

V O X 

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://csepeliek.blog.hu/api/trackback/id/tr444829904

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása