Utólagos előszót nyújtunk át most olvasóinknak. Horváth Gyula még december elsején, szombaton, a 2-i, vasárnapi Kossuth téri antifasiszta tömegtüntetés ELŐTT tette közzé gondolatait saját blogján. Utólagosan most nagyon sokan mondanak, bölcsebbnél bölcsebb dolgokat. Horváth Gyula írását a vasárnapi demonstráció és annak máig ható visszhangja nem tette elavulttá. Sőt! Érdekesebb lett. Ezért közöljük változtatás nélkül:
Kép és háttere
Egy igen erős emberellenes parlamenti megnyilvánulást követően jött el a számomra oly régen várt közös fellépés az ország érdekében. A politikai jobb és baloldalhoz tartozó vezetők egy platformra állnak azért, hogy közösen demonstrálják, hogy van olyan kérdés ebben a hazában, ami ellen össze lehet, össze kell fogni.
"Ne legyen az ember telhetetlen", szól a magyar mondás, de azért engem mégis némi keserűség is kerülget ehhez a hírhez kapcsolódva. Szó se róla, továbbra is örülök annak, hogy végre létezik már egy dologban közös fellépés, de miért csak ebben, és miért most? Ez foglalkoztat mostanában!
Nagyon fontos és világra szóló etikai ügy demonstratív megnyilvánulása történt, egy elvi, erkölcsi kérdésben! Az emberellenesség, a megkülönböztetés a kirekesztés és a gyűlölet elutasításáért álltak össze a mérsékelt pártok jobb és baloldalról. Tehát a tagadás volt, ami összehozta őket!
Miért nem lehetett ezt a gyakorlatot már akkor is alkalmazni, amikor az ország sorsát érintő, meghatározó erejű döntések előkészítése folyt? Miért nem lehetett tárgyalni az Európához való viszony, az alaptörvény megalkotás, vagy a választójog, a sajtószabadság, az önkormányzatiság és a kultúra, az oktatás kérdéseiről is?
Ezek olyan dolgok, melyek hosszú távra befolyásolják egy ország életét, mégis egy párt, a nemzet életében nüánsznyinak számító uralkodási idejében kizárólagossági alapon, önző módon maga határozott úgy, hogy hosszú távra béklyóba köti a nemzetet!
Azért, mert akkora az egója, oly mértékű az önbizalom túltengése, hogy semmibe vette a társadalom többségét alkotók véleményét. Nem a demokratikus elvek betartása, hanem a saját politikájának, gondolkodásának a kőbe vésése volt a szándéka. Ebből következett, hogy egy olyan rendszert alkotott, ami már megalkotásának pillanatában az ellenállás fészkévé vált. Úgy látom, hogy maga hozta létre saját munkájának ellenségeit. Azokat az emberi közösségeket, amelyek arra szervezkednek, hogy legyőzzék, felszámolják az igazságtalan és egyoldalú előnyöket biztosító és a társadalom többségét hülyének néző törvényeket.
Most meg odaáll közéjük és velük együtt demonstrál azért, mert az országházban a radikális jobboldal egyik képviselője embertelen, antiszemita kijelentéseket tett. Nézzük csak meg, hogy miért is az újkori demokráciánk 22. évében a Fidesz kétharmadlásának idején került sor erre, meg az ezt megelőző mondatokra? Nem volt-e erre már a politika cselekedetekben ráutaló magatartás, fű alatti, ki nem mondott felkérés?
Hát volt!
Emlékezzünk csak a Fidesz ellenzékisége idején tett ellenségkereső és gyűlöletkeltő kijelentéseire, amik népcsoportok és országok érzékenységét sértették. A szélső jobboldal radikális erejének saját politikai folyamába csatornázására. A futballmeccsekről ismert 'B' közép politikai megjelenéséről a forradalmi hevület motorjává emeléséről. A főváros feldúlása, a középületek felgyújtása, a rendőrség elleni durva és agresszív fellépés csak ezzel együtt volt lehetséges. Egyre inkább az az érzésem, hogy a választási kétharmad is csak így valósulhatott meg.
A kormányzó politika tehát az - én logikám szerint- a radikálisok uszályában van! Tartozik nekik, mert győzelméhez felhasználta erejüket, felhasználta "radikális szolgálataikat". Az egyre agresszívebb Jobbik törekvéseinek kielégítése olyan intézkedéseket vár a kormányzó erőtől, ami a politikai minőségének, azaz demokratikus berendezkedésének a látszatát is felrúgná.
Ez meg kezd terhessé válni neki! Szabadulnának tőle, leráznák magukról, de nem tudják!
A közös harcban kötődések összefonódások alakultak ki, melyek át, meg átszövik a szervezeteket. A világ pedig egyre jobban felfigyel azokra a jelenségekre, amik Magyarországon vannak.
Olyannyira, hogy az ejnye-ejnye után, a szigorúbb elmarasztalások is bekövetkezhetnek. Ezeknek a szigorításoknak pedig a magyar nép számára jelentős hátrányt okozó következményei lehetnek. A kilátásokból, pedig maholnap szigorító intézkedések lesznek. Olyanok, amiket már nem lehet a hazugságtüzérség félrevezető erejével háttérbe szorítani. Nem lehet ráfogni sem a szocialistákra, sem a Gyurcsányra.
Ebből a kutyaszorítóból kíván kiutat keresni a kormányzó erőknek az az intellektuális magja, aki látja a jövőt. A Kossuth téri demonstráción való megjelenése valójában a saját kitöréskeresése. Tudja ugyan, hogy az a közeg nem lesz barátságos vele, de nem mérlegelhet, fel kell vállalnia! Azért, mert tudván tudja, hogy százszorta jobb az ott fel- felcsattanó kritikát elhallgatnia, mint a radikális oldalról irányított, és már saját pártjában is egyre jobban beszivárgó ordas eszmék kígyói tekeredő szorítását elviselnie.
Eredetiben: HORVÁTH GYULA blogja
