A Podgorica TV alighanem az egyetlen tévétársaság a világon, amelynek kvízműsorában nem lenne a főnyereményhez méltó kérdés a helyi Mladoszt futballcsapatáról érdeklődni. Nehéz elképzelni ugyanis, hogy akad ember a Montenegrón kívüli univerzumban, aki képes két labdarúgót megnevezni az együttesből.
A totális ismeretlenség csöppet sem zavarta a gárdát abban, hogy kiejtse a Videotont, a magyar kirakatcsapatot az Európa Liga selejtezőjének első fordulójában. Abban a körben, amelyből olyan elitgárdák jutottak tovább, mint a luxemburgi Jeunesse Esch, a feröeri Vikingur vagy a kazah Aktobe. Aki rendszeresen néz magyar bajnoki mérkőzéseket, kevésbé lepődik meg a kiesésen, mint az, aki csak olvas az úgynevezett „magyar fociról". Merthogy hazánk labdarúgása a verbális világbajnokságon olyan jó esélyekkel indul az éremért, ahogyan Usain Bolt a Budapest-bajnokság 100 méteres futószámában.
A retorikai klasszisok munkásságának eredményeit csupán az homályosítja el, hogy alkalmanként pályára kell lépni. Csak emiatt fordulhat elő, hogy a Videoton, amelynek VIP-páholyában jobb meccseken a kormányülést éppúgy meg lehet rendezni, mint a Mol–OTP–kormány háromoldalú tárgyalásokat, abban a fordulóban esik ki, amelyben a San Marinó-i La Fiorita, amely egyébként nyilván hentesekkel, tanárokkal s egyetemistákkal készült a máltai Valletta elleni rangadóra.
Ez már csak azért sem érdektelen, mert a székesfehérvári társaság búcsúja nem elsősorban sportszakmai kérdésként jelenik meg. Merthogy a blamázs miatt képes őrjöngeni T. Tamás (36) adófizető, L. Gábor (54) munkanélküli s Név Nélkül (29) színész egyaránt. Azt látják ugyanis, hogy nálunk a minősíthetetlen produkcióért cserébe busás állami támogatás jár. Nyilván a demagógia Mount Everestje összevetni a labdarúgás – nem csupán állami forrásokból, de irányított magánforintokból történő – patronálását a felsőoktatás és a kultúra kivéreztetésével, mert hát a futball maga a társadalmi mobilitás, a népegészségügy, ha nem egyenesen a nirvána.
Ám a valóság néha közbeveti: ez nem így van. Idehaza nem a tömegesítésre, hanem az akadémiák úgynevezett elitképzésére, nem a tornatermek építésére, hanem favorizált együttesek középszerű portugál és holland légiósaira mennek a petákok. Már ha legalább arra. Abban speciel csak reménykedni tudunk, hogy Pintér Béla szerdán nem olvasott Magyar Közlönyt, mert csöppet fölidegesítette volna magát.
Tudniillik amíg zseniális színtársulata a túlélésért dolgozik, a Tállai államtitkár fémjelezte mezőkövesdi futballklub 400 millió forintot kapott a költségvetési tartalékból. Aznap, amikor a Videoton kiesett a Mladoszt ellen. A szimbólumkutatók félre ne értsék: a zakó nem üzeni az orbáni szabadságharc vereségét, a keleti nyitás és az unortodoxia bukását, csupán azt jelzi, hogy a magyar futball melyik ligában játszik. A múlt évben összejött a remek bravúr a Videotonnak, az idén a minimum sem. Ebből pedig legföljebb annyi derül ki: a labdarúgás őszinte játék. Habony Árpád-forgatókönyvekkel és hasrarúgásokkal lehet nyerni a rezsicsökkentéses politikai társasjátékban, de gólt rúgni így nem lehet. Mert a futballt lábbal és fejjel játsszák, nem szájjal.
Pető Péter
Népszabadság
