Az egyszerű faluban az egyszerű földművesek az elhúzódó aszály miatt tanácskozásra ültek össze.
Több felszólaló is kifejtette, hogy annyira elviselhetetlen a helyzet, hogy sürgősen időjárás változás szükségeltetik.

Az egybehangzó vélemények után a dinamikus és magabiztos vezetés határozathozatalt indítványozott, a következő szöveggel: amennyiben egy héten belül nem esik az eső. Várunk!

Körülbelül ezt jelenti az a "világraszóló" eredmény, amiről a múlt héten értesítették a közvéleményt az MSZP és az Együtt-PM delegáltjai. Késhegyre menő hosszas tárgyalás után megállapodtak, hogy nincs közös lista, nincs közös miniszterelnök, viszont nem indítanak egymás jelöltjeivel szemben riválist az egyéni körzetekben. Gratulálunk!

Elfogadom, hogy a magyar média, így uborkaszezon végén rárepül az ilyen mondvacsinált hírekre is, és szenzációként kezeli a semmit. Ennek ellenére, mindannyian látjuk, hogy ez pótcselekvés, ami nem a tisztánlátást, hanem a zűrzavart erősíti a fejekben. Mindenki tudja, hogy Bajnai nem azért dobta be a kalapját a közelgő választási küzdelem forgatagába, mert egy 99. senki akar lenni a hatalompolitikai vetélkedésben, hanem azért, mert a miniszterelnökségre aspirál.

Az is nyilvánvaló, hogy Mesterházy sem azért küzdött pártja összerázásáért, hogy amikor az eredményeknek már kézzelfogható jelei is lehetnek, akkor félreálljon, egy kívülről jövő "eleddig a hasát külföldön süttető, de megtömött hátizsákkal" érkező külsős javára. Nem örülne, ha (mint Bethlenék a kisgazdákat) egy kívülről érkező szűk elit sajátítaná ki az eredményeket, és ülne az élére az ő és társai keserves munkájával összekovácsolt pártjának.

A húzd meg ereszd meg hullámvasútnak most éppen a megengedő szakaszában vagyunk.
A múlt heti "mindennek vége" állapotból, a "van még remény" látszatába helyezték magukat a résztvevők, úgy, hogy tartalmát illetően semmi nem változott. Nem is változhatott, mert az alapvető, - azaz a létkérdésekben - nem közeledtek az álláspontok. Nem is közeledhettek!

Mind a két törekvés célja olyan, amelyik elbukás esetén az egész általuk felépített rendszer (párt) megsemmisülésével járna. Ezért törvényszerű a konfrontáció, és elkerülhetetlen a kudarc! Jelen helyzet kizárólag arra irányul, hogy megkeressék, hogyan tudnak a résztvevők a legkisebb presztízsvesztéssel kiszállni a folyamatból. Ezt a mellényt, (amelyik úgy néz ki, hogy mindkét félnek nagy) nem elég újragombolni, hanem le kell cserélni! Mostani tárgyalási eredmény is a két párt szelíd diktatúráját mutatja, úgy, mint korábban. Nem is a két párt, hanem a két ambiciózus elit kiszorítósdiját nézheti az ország megdöbbenve, egyre erősebb méla undorral.

Ebben a "buliban" éppúgy nincsenek benne az MSZP területi közkatonái, szimpatizánsai, mint az összes többi demokratikus ellenzéki párt emberei és követőik. Nincs benne a politikától már-már teljesen megcsömörlött hazai közvélemény egésze sem. Belterjessé és elszigeteltté váltak az öngerjesztő események. Így, a tárgyalások nem is szólhatnak másról, mint két ember pozícióharcáról és két elit egzisztenciaküzdelméről a következő parlamenti ciklusra. Összeszűkültek a témák, leplezetlenné váltak a folyamatok, és egyre jobban kilóg a lóláb!

Látszik, hogy csak a hatalommegszerzés epizódjára koncentrálnak az egymásnak feszülők, és elmosódottá, semmivé váltak a változás elméleti és módszertani alapjaira vonatkozó tartalmi folyamatok. Lehet itt szerecsenmosdatással úgy beállítani a dolgot, hogy bonyolult programcsaták zajlanak. Ezzel szemben mindenki tisztában van az igazsággal, hogy a kavarodást a fenti kérdések eldöntése érdekében generálják a vitában résztvevő maroknyi érdekeltek. Egyre inkább kiviláglik, hogy a szemünk előtt játszódó folyamatban a (macska és egér) Hofi és Koós által előadott örökbecsű slágerrészletére hasonlít leginkább: mikor is kijelentik, hogy "azért vagyok, hogy te ne is legyél!"

Ezzel a beszűkült szemlélettel, nem hogy választást, de ultipartit sem lehet nyerni Magyarországon. Főleg nem Csepelen! Ott ahol a baloldaliságnak több mint egy évszázados hagyományai vannak, és a munkásmozgalomból kinövő politikai, kulturális, morális értékek az uralkodók. Azt a körzetet engedték el a szocialisták, ahol országos jelentősége volt mindig (és van ma is) annak, hogy a baloldal hogyan szerepelt.( Ezért volt botrányos például 2010-ben dr. Avarkeszi Dezső erőszakos visszaléptetése, és a helyhatósági választások csúfos bukása.)

Ideje lett volna felmérni ennek a kerületnek a tartalmi és jelképes szerepét, valamint elgondolkodni azon, hogy Csepel feladásával, már a választások előtt vereséget szenvedtek, az oktalan kompromisszum létrehozói. Nem a meglévő problémák, visszásságok megkerülésével, szőnyeg alá söprésével, tovább görgetésével, hanem leküzdésével, az emberük melletti karakán kiállással lehetett volna csak remény egy biztosnak látszó körzetben a győzelemhez. Ez a folyamat azonban már régen besült!

Az elhasználódott, beállt, működésképtelen kardáncsuklókat pedig nem érdemes javítani! Vissza kéne térni, az eredeti elgondoláshoz, a széles demokratikus összefogáshoz és az esélyek józan, őszinte mérlegeléséhez. Azért, mert ez lehet az egyetlen járható út ahhoz, hogy ne csak kormányváltás, hanem a rendszer demokratizálásának célja is megvalósuljon. Mindez ugyanis fontos, a jogállamiság, az európaiság helyreállításáért, az emberi méltóság, jólét és tisztesség eredeti helyére tételéért. Ez az a remény, ami egyedül mozgósíthatja az embereket 2014 mindegyik voksolásán.

Forrás: HORVÁTH GYULA blogja