Mi változott azzal, hogy az európai parlamenti választásokon a DK a várakozáson felül igen jól szerepelt, és Csepelen is második lett a pártok sorrendjében? Semmi! Mondható a sommás válasz. Legalább is az alapkérdések tekintetében, semmi.
Továbbra is a Fidesz az igazi ellenfél és az ő uralmuk megtörése, felszámolása a legfontosabb feladat! Erre törekszik és erre összpontosítja az erőforrásait az ellenzék. Az EP választás pedig ebből a szempontból semmi újat nem hozott. A demokratikus ellenzéki pártok cselekedeteinek iránya a településeken, így Csepelen is abba az irányba hat, hogy bebizonyítsák: az út, amelyiket a Fidesz jelölte ki az ország számára, járhatatlan.
Ezt akkor tudja bebizonyítani a baloldal, ha győzedelmeskedik az őszi önkormányzati választásokon.
Az országgyűlési megméretés nem úgy sikerült, ahogy terveztük, így mára, a helyhatóságokban maradt a remény.
Az április 6-i parlamenti választás ellenzéki győzelme Csepelen megmutatta, hogy összefogva le lehet győzni a Fideszt. Megmutatta azt is, hogy az összefogásnak nincs alternatívája. Sem Csepelen, sem a települések többségében. A képzelt belső erőviszonyok lehet, hogy átrendeződtek. A baloldal összességét illetően azonban lényeges változás nem állt be.
Szinte mindenhol a Fidesz diadalmaskodott. Azért, mert korábban antidemokratikus eszközökkel maga alá kényszerítette a jobboldal pártjait és politikai tömörüléseit. Retorikájában, összekacsintásiban pedig lovat tett a radikális jobboldal újfasiszta jellegű politikája alá. A kétharmad birtokában olyan alaptörvényt csinált, amelyikben a választások is csak ennek a farkastörvénynek az elismerése alapján működhetnek. Belső viszonyaiban vezérelvű, centralizált, monolitikus egységet alkotott, mellyel szemben csak egységes fellépés hozhat eredményt. Sajnos, ebben se változott semmi! A demokratikus ellenzéknek tehát, csak egy lehetősége maradt.
Összefogás!
Az összefogás pedig akkor lehet sikeres, ha a benne résztvevő pártok és csoportosulások mindegyike eredményes. Természetes követelmény tehát, ha a tömörültek, nem egymás ellenében, vagy egymás rovására erősödnek, hanem egymás előnyére! Azért, mert csak így erősödhet az egész, a megalkotott szövetség. Mindenkinek érdeke, hogy a másik is erősödjön, mert akkor erősödik stabilan az összefogás is. A sanda tekintetek, a kikacsintások, szószegések és átverések, - nem beszélve a másikkal szembeni ellenérzésekkel és intrikákkal- gyengítik az összefogás hatékonyságát. A múltba tekingetni, (vélt, vagy valós) sérelmeket felkorbácsolni teljesen haszontalan dolog. Az egyéniesség és újdonság hamis varázsára építeni még inkább felesleges törekvés.
Mégis a legnagyobb baj nem ezzel van.
A baj ott van, ha a választópolgár azt érzi, hogy a háttérben őszintétlen hatalmi harc dúl.
Ez pedig jól beláthatóan a teljes összefogás fejlődését gátolhatja. Csak az az egység lehet eredményes, amelyik őszinte, a szolidaritásra és az együttműködésre épül. Éppen ezért, a lehető leghamarabb túl kéne lépni a megrázkódtatás okozta bénultságon. Az idő nem áll meg, és ha nem készülnek az ellenzéki résztvevők a feladatra, a megméretésnél nem lesznek eredményesek.
Mielőbbi döntés szükségeltetik az összefogásról, programról, módszerekről, célkitűzésről és az ezeket képviselő személyekről. Nincs idő totojázni, mert a történelem nem ismer könyörületet azokkal, akik nem ragadják meg a lehetőségeket. Még négy hónap, és elkövetkezik az év utolsó választási fordulója. Arra illúzió számítani, hogy a sors, vagy a döntéshozók (parlament, államelnök) valamilyen kedvezőbb helyzetet teremtenek. A pálya továbbra is a Fidesznek lejt! Csak az összetartozók koncentrált ereje hozhat eredményt. És Csepelen ez az erő megvan. Csak mielőbb irányítani kéne!
Forrás: HORVÁTH GYULA blogján a Változatlan összefogás című cikk