Van nekem is focirajongó kamasz gyerekem, és bizony a vb alatt eszembe jutott, mekkorát villoghatnék előtte, ha miniszterelnök lennék és világversenyekre vihetném. Bár jómagam nem vagyok rajongó típus, eljárnék nagyobb bajnokságok döntőire, mert legyen boldog a gyerek, aki akkora lehetőséget kap, mint Szent István óta egy kölyök se. Nem arra gondolok, hogy a világ vezetőivel ülhet meg egy páholyt - ráadásul egyetlen gyerekként -, hanem arra, hogy még nem szotyizhat ugyan Merkellel és Putyinnal, de már nézheti a világ legjobb játékosait.

Ám a VIP páholyba nem tehetné be a lábát! Nem engedném. És ha hajlanék is arra, hogy "egyszer nyaralunk, hadd üljön velem", akkor ott lenne a Miniszterelnökség, vagy az illetékes minisztérium embere, aki fölhívná a figyelmemet: ha ezt megengedem, diplomáciai bonyodalmakhoz vezethet. Hiszen nehéz lenne nem észrevenni, hogy a mindig vidám Putyin Merkel asszonnyal metakommunikálva kiröhögi Magyarország miniszterelnökét. Az ilyesmire nem lehet nem reagálni - az viszont kockázatos.

De tegyük föl, hogy az állam apparátusában nincs senki, aki diszkréten szól a miniszterelnöknek, hogy megint nagy suttyóságra készül. Hol van ilyenkor a felesége, aki nyilván félti a kisfiát, és pontosan tudja, hogy mit kap majd - a papája helyett -, ha az internet és a sajtó közszereplősíti?

Sajnos ismét ki kell mondani: amit Orbán tett, újabb jele elmebéli kifáradásának. És úgy tűnik, nincs aki őrizze a fölfuvalkodott miniszterelnök és az ország méltóságát. Akár úgy is, hogy nyilvánosan lemond, ha semmibe veszik a tanácsát.

Andrassew Iván

Népszava