A honvédelem autentikus minisztere mint kocsiparancsnok a közelmúltban balesetet szenvedett. Az ügy minap került a bíró elé, felolvasta a tárgyaláson Hende levélbeli vallomását: „Pechemre az ütközés pillanatában pont nem voltam bekötve, mert a táskámban matattam”. Az olvasóra bízom annak eldöntését, mennyire bontotta ki miniszterünk az igazság virágának minden szirmát. Tény, nem volt bekötve, és tény, hogy ezt sem meri vállalni, csak maszatol. Amúgy képzeljük el a szituációt: dolgos miniszterünk hajtat, az úton előttük áll egy jelzőőrnek látszó ember, aki integet. A sofőr fölbőgeti a szirénát, és kikerüli. Nyilván ez az a lélektani pillanat, amikor az ember övet old, s a táskájába nyúl a szalámis zsömléért, nem? (A kék lámpa, a sziréna, és az arrogancia minden kormányzati autó szériatartozéka.)
A miniszter sofőrje azt vallotta, hogy mivel védett személyt szállított, megállnia csak rendőri utasításra lehetett volna.
Hende jogszabály szerint nem védett személy, jobb, ha legalább most megbarátkozik ezzel. A szirénát pedig aligha jajgattatta jogosan, mert tudtommal nem háborúba ment.
(A védett személyről… Régen belénk jött egy autó. Vártunk a rendőrre, fotós kollégám terelte a forgalmat. Megállt mellettünk egy nagy fekete kocsi. Kiszólt belőle Göncz Árpád államfő: „segíthetek valamiben?”…)
Mindenki figyelmébe: sárga mellényes ember ritkán integet passzióból az úton. Meglehet, törvénytelen autóverseny folyik, de a kanyar mögött akár tömegszerencsétlenség is lehet. Az óvatosság még sosem okozott bajt. Meg aztán nem csak rendőrök állhatnak elénk, vannak jó szándékú emberek is.
Hogy kétszeresen is stílszerű legyek, a Švejkből idézek: „Olyan ez, mint a harctéren. A veszély pillanatában az egyszerű katona átveszi a parancsnokságot.”
Csak azon merengek, hogy egy ilyen mérhetetlenül gyáva ember, aki egy vacak öv miatti bírság alóli kibúvás érdekében szénné égeti magát, hogyan viselkedne valódi helyzetben? Amikor nem tartalékos ezredesi kocsonyaságáról, hanem a hazájáról lenne szó, amiért életét is kéne adnia. Persze ez nem is kérdés. Hende hibátlan leképeződése – egyben karikatúrája is – a mai magyar „felelős közszolgának”. Korunk hőse.
Veress Jenő
Népszava
