Habony Árpád, a Fidesz ideológusa egyik bejegyzésében kocsmába járó alkoholistáknak minősítette a csepelieket.

Olcsó poénnak tűnne, ha azt mondanánk erre: mindenki magából indul ki!

Azért, mert Borbély Lénárd ittasan vezeti a csepeliek pénzéből saját magának kiutaltatott, kizárólagos személyi használatú Skoda „SuperB” típusú gépkocsiját, még nem következik, hogy minden csepeli alkoholista. Jól tudja ezt Habony Árpád is. Nem is ezzel van neki baja.

Azzal van baja és azt nem tudja a csepelieknek megbocsátani, hogy az általuk nagyágyúnak minősített Németh Szilárdot jó egy éve leseperte az asztalról dr. Szabó Szabolcs!

A csepeliek ugyanis megmutatták, hogy nem vevők az igaztalan, tartalmatlan szólamokra. Innen táplálkozik az indulat, amelyik elvette az ideológus eszét. Nem Habony az egyetlen, aki becsmérlő kijelentéseket tesz azokra az emberekre, arra a városra, községre, kerületre, ahol dolgozó emberek élnek. (Erre szokták régen - még a Horthy rendszer feudális uraira - mondani, hogy büdös neki a paraszt, meg a proli.) Bántja az érzékszerveit a dolgozó ember, és ettől válik idegessé. Meg attól, hogy tudja, ha

a dolgozó emberek (újra) öntudatra ébrednek és összefognak, neki, meg a hasonszőrű felfuvalkodott urizálóknak annyi esélyük sem lesz, mint mókusnak az erdőtűzben. Mert mihez is kezdenének azok az emberek, akik ma a Fideszben hirdetik az „igét”?

Semmihez!

Mert soha életükben nem volt igazi munkahelyük. Nem dorongolta le őket a főnökük. Többségüknek nincs valós élménye az értékteremtő munkáról.

Nem mérették meg magukat a munka világában, ezért nem is tudhatják mit érnek, mihez is értenek. Valójában semmihez sem értenek.

Nem védte meg, nem tartotta helyettük a hátát soha egyetlen munkatársuk, ezért nem tudják mi a szolidaritás. De ők sem hoztak áldozatot senkiért, ezért váltak önzővé!

Nincs bennük a másikkal szemben a kolléga iránti együttérzés. Az acsarkodásból és a nagyszájúságból élnek, és eredményt jelentő munkát még életükben nem végeztek.

Mi lenne velük, ha egyszer kipenderítené őket a nép a hatalomból, amely jóhiszeműsége és becsületessége okán őket oda betette?

Hát, éhen halnának abban a rendszerben, amit létrehoztak!

Persze nyilvánvaló, hogy nem maguknak alkották, hanem másoknak: a panel prolinak, meg annak, akinek „hülyének lennie, állampolgári jog”, vagy annak, akinek „amennyije van, annyit is ér”, és akit az élete végén (amit nem egyszer a kilátástalanság miatt saját kezével kénytelen bevégezni) a szegénytemetés megalázó sorsa vár.

A habonyi kijelentés azt mutatja, hogy rettegnek attól, hogy a hatalom egyszer kicsúszik a kezükből. A nép visszaveszi, őket meg képességük és teljesítményük szerint „jutalmazza”. Na, itt úgy lenne végük ezeknek a senkiháziknak, mint a botnak.

Kétszeresen! (A botnak ugyanis két vége van!)

Ez az eredendő bűnük, és ennek következményeitől rettegnek!

Ezért hazudoznak, isznak, acsarkodnak, vagyonokat zabrálnak, és már egyre gyakrabban vesznek össze a koncon.

Az urizálásuk is ide vezethető vissza.

Tudják, hogy az illiberális rendszer, amit kreáltak, egy avítt, idejét múlt szerkezet.

Egész Európa és a fejlett világ már régen meghaladta. Tudják, hogy addig tartható életben, ameddig félre tudják vezetni, be tudják csapni a népet. Ehhez mindent megragadnak. Ha kell hazudnak rezsicsökkentést, imádkoznak a vezérért, és a szemétdombra építenek birkózócsarnokot. Úgy tesznek, mintha nyugodtak és magabiztosak lennének, miközben remeg (és barna) a gatyájuk! Nem kell sok és kizökkennek a szerepükből.

Ez történt Habonnyal is.

Nem tett ez a szerencsétlen mást, mint zavarában kimondta azt amit ő is, meg az elvbarátai mind gondolnak arról a népről, nemzetről, amelyiket a szavak szintjén olyan nagyon szeretnek. Persze leginkább úgy, mint kecske a kést, vagy Habony a nyugdíjas gyalogosokat.

Azt szeretik, amit elvehetnek tőle!

Valójában csak magukat szeretik!

Egyre több bőrt akarnak lehúzni az emberekről, hogy fékevesztett mohóságukat kielégítsék. Közben meg kitántorgott (Nyugatra) félmillió emberünk!

Nem veszik észre, hogy ebben a beszűkült viaskodásban már fiatalon is megszűnnek embernek lenni.

Akkor meg minek?

Szegények!