A család szentségéért, a vasárnapi nyitva tartás betiltásáért papoló KDNP-s képviselő lánya gyermeket szült a Buda-Cash maffiafőnökének. Bűnös, élettársi kapcsolatban. A képviselő saját bevallása szerint jó, ha háromszor látta az unokáját. És ezt nem szégyelli. Neki egy a fontos, hogy „veje” orbitális csalásairól nem volt tudomása. De „brókerkormányozni”, azt persze tud.

Mi a különbség 12 ezer ember elbukott húszmilliárd forintja és 32 ezer ember elsíbolt 150 milliárdja között? A kérdésre a Fidesz–KDNP egyszerű és mérhetetlenül igazságtalan választ adott. A baumagosok tíz éve futnak hiába a pénzük után, míg a quaestorosok – törvényi segédlettel – három hónapon belül mindent visszakapnak. Jó, hozamot azért nem ad hozzá a kormány, az tényleg túlzás lenne. Orbánék ezzel – mások pénzén – elsikálnák a számukra rettenetesen kínos ügyet. De a salak visszahullik a fejükre.

A baumagos balek fiktív szövetkezeti jegyek birtokosaként, a quaestoros fiktív kötvények gazdájaként fut a pénze után. Az egyik maratont, a másik száz métert fut, és azt sem gáton. Az egyik „jutalma” fillérekben mérhető, a másik visszakapja a teljes befizetett nevezési díjat. Gyarló módon egyikük sem tudott ellenállni a bűvös

hozam ígéretének, hogy aztán ökölbe szorított kézzel nézze, miként rohad el sok esetben egy élet munkájának gyümölcse. A két kisbefektető között különbséget tenni olyasféle cinizmus, ami ennek a kormánynak a sajátja. Öt év távlatából visszafelé tüzelni, hárítani és tolni a felelősséget, az nagyon megy, de Tapolca eleste megmutatta, hogy egyre kevesebb erre a vevő, egyre szélesebb a kapufa, amelyről kifelé pattan a labda – hogy újraértelmezzük a kormányfő bagatellizáló hasonlatát. Változnak is az erőviszonyok, a bal kapufa egyre soványabb, a jobbik pedig szépen hízik.

Az ad hoc mentőakcióknak nem látni a végét, pedig a játékszabályokat nemcsak lefektetni, de betartani is illene. Mert nem rászorultsági alapon, hanem pártérdekek szerint megy a kártérítősdi. Két éve ugyanezen az alapon és közpénzen mentették ki „Bajnai libásait”, százan fejenként kétmillió forintot kaptak nagy hirtelenjében. Nem szívjóságból, szimpla marketingből. Ennyit megért pár voks a választáson. Most nincs általános választás, de egyre több a mentenivaló. Például a Buda-Cashnél, ahol a befektetők rejtélyes okból nem részesültek a 30 milliós extra kártérítésből. Pedig a Quaestorhoz képest ez a kisebb tétel. Itt is feslik a varrás, előbukkant a szoros kormányzati kötődés. A család szentségéért, a vasárnapi nyitva tartás betiltásáért papoló KDNP-s képviselő lánya gyermeket szült a Buda-Cash maffiafőnökének. Bűnös, élettársi kapcsolatban. A képviselő saját bevallása szerint jó, ha háromszor látta az unokáját. És ezt nem szégyelli. Neki egy a fontos, hogy „veje” orbitális csalásairól nem volt tudomása. De „brókerkormányozni”, azt persze tud.

A java pedig csak most jön. Karcag. Varga Mihály pasaréti letelepedése előtti szűkebb pátriája, ahol Fazekas Sándor agrárminiszter polgármesterként húsz éven át mit sem tudott attól, hogy a helyi Tribuszerné hogyan kopasztja az ügyfeleket, cirka kétmilliárdos kárt okozva nekik. Ha lesz törvényi kártérítés, azért, ha elmarad, azért kell bűnhődnie a Fidesznek. Fazekas pedig, mint a Hungarikum Bizottság elnöke, felterjesztheti a szemünk előtt folyó cirkuszt az örökbecsű magyar bohózatok tárába.

Kriván Bence

Népszabadság