Sok mindent megírtak, megírtam már a Csepeli Munkásotthon kontra Csepeli Önkormányzat ügyről. Borbély Lénárdnak, a kerület polgármesterének tegnapi, június 16-án, a csepel.hu-n megjelent „Csepeli Munkásotthon: Szabó Szabolcs támogatását is kérjük – Közlemény” című szövege azonban ismét kiverte nálam a biztosítékot. Szerény véleményem szerint, ennyire álszent, hazugságoktól hemzsegő írást ritkán lehet olvasni még a csepel.hu-n is.
Az elmúlt öt év egyik legrosszabb önkormányzati döntése volt, amikor a fideszesek megvonták az önkormányzati támogatást a Csepeli Munkásotthon Alapítványtól, majd megtagadták az állami támogatásért benyújtott kérelem aláírását, eljártak a támogatás megszűnése érdekében, eltiltották az önkormányzati intézményeket a Munkásotthon látogatásától, testületi üléseken és nyilvános fórumokon kommunistáztak, offshoroztak, megsértették a 95 éve Csepelért dolgozó közművelődési intézmény vezetőit, dolgozóit. A döntés mögött az a hatalommániás magatartás állhatott, hogy
minden csak akkor működik, ha ők irányítják, ha ők nevezhetik ki a vezetőket, mert egyébként mindenki más lop, csal, hazudik, meg kommunista, sőt offshor-lovag. A civil szervezetekre, alapítványokra egyébként sincs szükség, mert az ellenállás, a másképp gondolkodás fellegvárai. A Csepeli Munkásotthon meg „kommunista fészek”.
Erről, a leginkább Németh Szilárdra jellemző felfogásról, az ezek nyomán megszületett önkormányzati döntésekről, diktátumokról több, kritikus, a valódi tényeket feltáró cikk jelent meg a csepeli média különböző fórumain. Semmi sem számított, Németh Szilárd választási veresége sem gondolkodtatta el, a fülkeforradalom sikerétől, a hatalomtól elvakult fiúkat. Sőt! Borbély Lénárd folytatta a négy éves elvtelen, hazugságoktól terhelt ámokfutást a Csepeli Munkásotthon Alapítvány bedarálásáért. A január végi testületi ülésen, látva az egyetértés hiányát, végül elárulta a végső megoldást: „Ha így nem megy, ígéretünk van, hogy más formában fog megoldódni.”
Azonban a zsarolás sem használt. Nem ment. Németh Szilárd, aki Csepelen elbukta az országgyűlési választásokat, és csak a Fidesz listájáról került be a parlamentbe, beadta törvénymódosító javaslatát. Most pedig Borbély Lénárd ad ki közleményt, a baloldal által támogatott, az országgyűlési választásokat megnyert csepeli képviselőt, Szabó Szabolcsot kéri: „támogassa a Németh Szilárd által benyújtott törvényt”. Elképesztő!
Nem tisztem Csepel megválasztott képviselője helyett válaszolni a felkérésre. Biztos vagyok benne, hogy az ügy széleskörű ismerete, az érintettek véleményének megismerése és Csepel, a csepeliek valódi érdeke alapján fog majd a parlamentben szavazni. Magam mindössze arra vállalkozom, hogy rávilágítsak Borbély úr közleményének néhány hazugságára. Mert álláspontom szerint hazugság, hogy:
> „a rendszerváltásig köztulajdonban” működött az 1920-ban átadott Csepeli Munkásotthon;
> „a törvényi kiskaput kihasználva egyes politikusok választási kampányait finanszírozzák a kultúrára kapott közpénzből a Csepeli Munkásotthonon keresztül”.
Egyébként csak halkan jegyzem meg: Németh Szilárd és Borbély Lénárd közel öt éve tartó, a fentiekben csak röviden jellemzett harca ellenére a Csepeli Munkásotthon Alapítvány él, működik. Valamennyi állami számvevőszéki ellenőrzés szerint tisztességesen szolgálja a csepelieket. Nem a mindenkori kerületi vezetést. A csepelieket. Azt pedig, hogy a törvényjavaslat célja, hogy a „Csepeli Munkásotthon megmeneküljön, és visszakerüljön a közösség, a csepeli munkások, polgárok tulajdonába.”, ma már csak az egyre fogyatkozó fideszesek hiszik el.
Jogos tehát a kérdés: miért hazudik Borbély Lénárd?
V O X
