Öt hét telt el annak idején, hogy az egykori NDK lezárta a belnémet határt és elkezdte építeni a berlini falat. 1961 szeptemberében Erich Honecker – későbbi pártfőtitkár, akkor a Politikai Bizottság Központi Stábjának vezetője – közölte: „árulók és határsértők ellen fegyvert kell használni”. A lőparancsot ugyan 1982-ben „törvényesítették”, de nagyon sok emberrel végeztek a keletnémet határőrök. Egyes kutatók 136-ra, mások 245-re teszik a lelőtt áldozatok számát. Egy is sok, nemhogy ennyi.
Csak remélni lehet, hogy a magyar határon senkit sem fognak lelőni a rendőrökből verbuvált határvadász-századok, amelyeket a kormány a déli végek védelmére készül küldeni. Erre nincs felhatalmazásuk, de az elnevezés erősen militáris.
A volt NSZK-ban, a hidegháború idején
hívták így (Grenzjäger) a szövetségi határvédelem (Bundesgrenzschutz, BGS) „kiskatonáit”. S van hazai hagyomány is, a Horthy-korszakban 1938-ban, a győri (fegyverkezési) program keretében kezdtek el határvadász-zászlóaljakat szervezni.
Magyarországon furcsa irányba mennek a dolgok. A kormány egyre magasabbra emeli a tétet, mind több erőszakelemet visz bele a menekültek, migránsok, bevándorlók elleni „küzdelembe”. Miközben kriminalizálják az illegális határátlépést, kezdik toborozni a menekülttáborok fegyveres őreit. Most meg jöhetnek a határvadászok, akiknél biztos, hogy lesz lőfegyver, hiszen anélkül mit ér egy vadász. Hogy hova fut ki az egész, nem látni. Csak remélni lehet, hogy nem szándékoznak lőni. Bár verbálisan már bőven van muníciójuk. (nol.hu)
