Nagy pénzben mernék fogadni, ha az utcán megállítanék tíz embert, jó ha egy emlékezne még arra, ki a fene az a Kulcsár Attila. A magyar igazságszolgáltatás állatorvosi lova mindaz, ami a 2003 tavaszán kirobbant brókerügyben a bíróságokon történik. Képtelenek ítéletet hozni, pontot tenni az ügy végére.
Pedig a 2003-as brókerbotrány csak egy halovány próbajátéka volt mindazoknak a csalásoknak, amelyekre az elmúlt időszakban fény derült. Meg merem kockáztatni: abban, hogy a Tarsolyok meg a Marcsika-félék olyan „nagyvonalúan” bánhattak a rájuk bízott befektetésekkel, nem kis szerepe lehetett annak, is hogy nem kell félniük az igazságszolgáltatás gyorsan lesújtó „pallosától”.
Pedig a Kulcsár ügy megítélése – mai szemmel nézve – sokkal egyszerűbbnek látszik, mint azok a csalások, amelyekben hamarosan ítélkezniük kell a bíráknak. A megbukott brókerek több tízezer kisembert, köztük sok-sok kisnyugdíjast és önkormányzatot, tisztes vállalkozást loptak meg. A Kulcsár-ügyben „mindössze” 60-80 tehetős magánszemély és cégeik érintettek, a többségük egyáltalán nem károsodott. Ráadásul ők – finoman szólva – gyanús ügyleteik lebonyolítására használták ki a rendszer és az ellenőrzés gyenge pontjait, s a fővádlott is „mindössze” 23 milliárd forinttal nem tudott "elszámolni".
Látva a Kulcsár-ügyben a bíróság tanácstalanságát, őszintém sajnálom azokat a kisbefektetőket, akik most abban reménykednek, hogy hamarosan visszakapják a pénzecskéjüket és pontot tesz az igazságszolgáltatás e botrány végére. A most megbukott brókerek nyugodtan alhatnak. Sok víz lefolyik majd a Dunán, mire rájuk zárul – ha rájuk zárul egyáltalán – a cella ajtaja.
Somfai Péter