Csepelen az óvodák tavaszi-nyári egyesítése, irányításuk központosítása verte ki a biztosítékot. A látszat azt mutatja, hogy a szülők és a pedagógusok tapasztalatát, véleményét semmibe vevő gyakorlatot a szomszédban, a Duna túloldalán is követik, csak nem óvodás fokon...

A már megszokott kormányzati forgatókönyv szerint zajlik a főváros XXII. kerületében található Budai Nagy Antal Gimnázium politikai megerőszakolása: az iskola igazgatói székébe egy a köznevelési államtitkárnak kedves igazgatót ültettek, a döntéssel az intézmény tantestülete, szülői szervezete és diákjai sem értenek egyet. Mára beigazolódtak a nyári félelmek,

az új igazgató alig képes ellátni feladatát, az oktatás színvonala, a gimnázium működése, jövője forog kockán. A kormány szerint az igazgatói pályázatok elbírálásánál szakmai döntés született - hogy milyen szakmai szempontok szerint értékeltek, rejtély.

A kerület kormánypárti politikusai egyenesen a szülőket, és ezáltal az iskola diákjait nevezték tulajdonképpen idiótának azért, mert nem hajtanak fejet a hatalom akarata előtt. Az ügyben a minisztérium és a fenntartó Klik sem hajlandó érdemben lépni. A stratégia itt is ugyanaz, mint a XV. kerületi Neptun iskola esetében: csúsztatások, hamis ígéretek, amelyek csupán egyetlen célt szolgálnak: a kifárasztást. Azt remélik, az iskola belefárad a harcba; majd rájönnek, az ő érdekük, hogy megpróbáljanak együttműködni az új igazgatóval, az államtitkár jóbarátnéjával.

Mert egy biztos: az iskolát irányítani képtelen diri a helyén marad, még akkor is, ha abba az intézmény előbb-utóbb belepusztul. Mindenképpen fenn kell tartani a tévedhetetlenség, az erő mítoszát - ez sokkal fontosabb, mint néhány tanár vagy diák érdeke. Ha pedig szétesik a gimi, nyugodtan lehet a szülőket, a tantestületet hibáztatni: nem tűrtek, nem maradtak csendben, magukra vessenek. Attól pedig úgysem kell tartani, hogy a szélesebb nyilvánosság is lázadozni fog; ők megelégszenek azzal, hogy négyévente egyszer a sok trágyakupacból megpróbálják kiválasztani azt, amelyik kevésbé tűnik büdösnek.

A kormány, mint egy felajzott bika, úgy rontott rá az oktatás egészére. Nem tűri, ha kiszemeltje nem hajlandó rögtön alávetni magát a kőkemény akaratnak, amely végül úgyis utat tör. Kérdés, hogy az erőszakkal elvetett magok vajon életképesek-e? De még ha annak is bizonyulnak, nagyon valószínű, hogy szerelemgyerekek helyett mindenképp torzszülöttek jönnek világra.

Juhász Dániel