A kerület 2014-ben megválasztott polgármestere a voksolás első évfordulóján nyilatkozott a városvezetők közpénzen fenntartott hivatalos szócsövének, a Csepeli Hírmondónak. Borbély Lénárd a lap október 15-i számában két oldalas riportban fejtegette: „Sikeres volt az első évünk”. A kéthetente megjelenő lap azonban ennyivel nem elégszik meg, ha a sikerpropagandáról van szó. Pénz, paripa, energia nem számít…A szócső az „Egy év Csepelért” címmel készített nyolc oldalas mellékletében leltározza fel az eltelt esztendő eredményeit. De csak azt, amit Borbély és udvartartása annak tart, azon kívül semmi mást. Blogunk ezért 12 részes, hiánypótló sorozatot indított, amelyben bemutatjuk, mi az, ami kimaradt a közpénzen gyártott sikertörténetből.
Az ötödik rész:
1) Pert vesztett Németh Szilárd rezsibiztos, Csepel volt polgármestere, a Fidesz listás országgyűlési képviselője. A Fővárosi Törvényszék a 2013-ban indult, de csak idén február 26-án megszületett elsőfokú ítélete szerint „Németh Szilárd, a Fidesz rezsicsökkentéséért felelős politikusa megsértette Szitka Péter Kazincbarcika szocialista polgármesterének jó hírnevét, emiatt elégtételre kötelezték.” A bíróság arra kötelezte Németh Szilárdot, hogy két napilapban tegye közzé bocsánatkérő sajtóközleményét és 500 ezer forint nem vagyoni kártérítést fizessen a sértett számára. A Csepeli Hírmondó természetesen elhallgatta a rezsibiztos pervesztését.
2) Folyik a Polgármesteri Hivatal dolgozóinak megrendszabályozása, ezúttal létszámcsökkentés formájában. A februári, 12,1 %-os, 19 fős(!) létszámcsökkentés érdekes része, hogy a Polgármesteri Kabinet létszámát csökkentik ugyan 3 fővel, de a Polgármesteri Titkárság 6 fős létszámából 2 állás esetében engedélyezik a tanácsadói foglalkoztatás lehetőségét. A csökkentési szándék azonban nem sokig tartott. Júniusban 2 fővel, míg szeptember végén 6 fővel növelték a létszámot, amely így már 147 fő hivatali foglalkoztatását jelenti. Persze, magától értetődő, hogy 2 fővel növelik a Polgármesteri Kabinet tanácsadói létszámát is, növelve ezzel a polgármestert közvetlenül kiszolgálók körét. A CSH erről sem tájékoztatta a csepelieket.
Megjegyzendő, hogy a Polgármesteri Kabinetben 2 fő a sajtóügyekkel foglalkozik, miközben az egyik alpolgármester újságíró, s a Csepeli Hímondó szerkesztőségében 11 fő dolgozik. Tizennégy a médiában dolgozók összlétszáma. A külső bedolgozókkal, a polgármesterre „szakosodott” újságírókkal együtt, ez a szám időnként már 16 fő. Hiába, kellenek a hivatalba, illetve közvetlen környékére újságírók. Ennyi csak el tudja adni a semmit, meg tudja magyarázni az óvodák centralizálását, az adócsökkentésnek álcázott adóemelést, a Munkásotthon megzsarolását, a polgármester ígéreteit, de talán szorul bennük annyi tehetség is, hogy elhallgassák az ellenzék véleményét, illetve megénekeljék a listás parlamenti képviselő hősi tetteit.
3) Kiküldte a bíró a tárgyalóteremből Ábel Attila alpolgármestert a február 19-i tárgyaláson. A CSH által elhallgatott eset a Szenteczky János ellen indított rágalmazási, becsületsértési per bírósági tárgyalásán történt, amikor is Ábel úr, annak ellenére, hogy tanúként kerül meghallgatásra, a sajtó képviselőjeként kívánt részt venni a tárgyaláson. Mivel azonban több tanú nem jelent meg, később a bíró behívta tanúnak, akkor meg közölte, hogy ő nincs felkészülve és kérte, hogy napolják el tanúként való meghallgatását, mert vallomása előtt szeretne az ügyvédjével konzultálni. Arra nem tért ki, hogy miért kell konzultálni az ügyvédjével, ha csak az igazat kell mondania a kérdésekkel kapcsolatban, s arra sem, hogy tanúként miért van szüksége ügyvédre.
4) A polgármester, még a választás előtt, a Csepeli Munkásotthon felvirágoztatását ígérte. A CSH ominózus számából pedig kiderült, hogy „Újra a csepelieké a Munkásotthon”. Borbély úr azonban, Németh Szilárd hű tanítványa, s megválasztása óta sem biztosítja, hogy a CSH a Csepeli Munkásotthon rendezvényeiről is adjon tájékoztatást. Februárban például elhallgatták, hogy február 24-én, a Tamási Lajos Olvasó Munkás Klub vezetőjének, Lengyel Gézának volt könyvbemutatója a klub szokásos keddi rendezvényén. Csak az ismétlés kedvéért idézzük, fel, hogy Tamási Lajos József Attila díjas költő, aki 1956-ban a Piros a vér a pesti utcán c. vers szerzője volt, s aki 1962-ben létrehozta az Olvasó Munkás Klubot, s 1983-ig vezette. Lengyel Géza úr pedig, a Jedlik Ányos Gimnázium volt tanára, a klub vezetője, a Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkereszt kitüntetettje, Csepeli Nívódíjas, Németh László díjas költő. Akkor mi a baj? Talán csak nem az, hogy ez a klub 53 évvel ezelőtti megalakulása óta a Csepeli Munkásotthonban működik? Ami pedig azt jelenti, hogy kié a Munkásotthon, még mindig az a válasz: jelenleg is az Alapítvány kuratóriuma, élén Nagy József kuratóriumi elnökkel, irányítja a Munkásotthont.
Miért nem szerepeltek ezek a tények, események a Csepeli Hírmondó „Egy év Csepelért” című összeállításában? Úgy látjuk, Borbély Lénárd polgármesternek és társainak nem érdeke a korrekt, tisztességes tájékoztatás. Vajon mitől vagy kitől félnek?
A csepeliek ennél többet érdemelnek! Ezért a következő napokban, hetekben ‑ erőnkhöz, lehetőségeinkhez mérten ‑ olvasóink elé tárjuk a csepeli önkormányzat jelenlegi vezetői által egy év alatt elhallgatott, eltitkolt információkat.
FOLYTATJUK
