„Sikeres volt az első évünk” – mondta Borbély Lénárd Csepel polgármestere, a Csepeli Hírmondó tavaly október 15-i számában vele készített kétoldalas riportban. Ezen felbuzdulva, a lap szerkesztősége, ugyanabban a számban rátett egy lapáttal, nyolcoldalas melléklettel „támasztotta” alá a polgármesteri értékelést.

Válaszul a csepeliek.blog.hu tizenkét részes sorozatban elemezte az új csepeli önkormányzati vezetés első évének történetét.

Nem tisztem és feladatom értékelni a 2015. október 26. és december 21. között megjelent sorozatot. Mindössze arra vállalkozom, hogy az összeállításban megjelentek alapján, az elemzésekkel egyetértve, magam is elmondjam véleményem a 2014 októberében megválasztott polgármester első esztendejéről.

Az első kérdés, beszélhetünk-e a 2010-14 közötti időszakhoz képest 2015-ben változásról? A cikksorozat megerősíti véleményem: nem. Borbély úr nem hozott lényegi változást, nem is ezért jelölték őt polgármesternek. Nem csak azért, mert

a Fidesz Orbán kormányzásával teljesen rányomta és rányomja bélyegét a helyi szervezetekre, a fideszes vezetésű önkormányzatokra, politikai hitvallásának erősítése és terjesztése, a Fidesz további „bebetonozása” céljából. Azért sem, mert a párt és a kormány helyi erős embere változatlanul Németh Szilárd, aki Orbán hű katonájaként, az országos céloknak megfelelően, országgyűlési képviselőként, illetve most már a párt alelnökeként, a háttérből irányítja a csepeli Fidesz szervezet és frakció egészét, beleértve, az általa „kinevelt” és kijelölt utódját, Borbély Lénárdot. Végül azért sem, mert Borbély szerintem alkalmatlan a polgármesteri feladat ellátására, azaz képtelen önálló politikai cél kijelölésére, illetve megvalósítására. Számomra az eltelt év leginkább ezt bizonyította. Vélem, mindezzel az őt jelölők is tisztában voltak és vannak.

Az évértékelő sorozat az októberben megválasztott új képviselő-testület alakuló ülése döntéseinek elemzésével kezdődött. Borbély úr javaslatára (az ellenzékkel Németh Szilárd „egyeztetett”), akkor a testület tovább növelte, indokolatlanul, csak hűségük biztosítása érdekében, a képviselők anyagi „megbecsülését”, 355 ezer forintra(!) emelve havi tiszteletdíjukat. Csökkentette a megnövekedett ellenzék súlyát, a Szervezeti és Működési Szabályzat további módosításával, a testület bizottságainak átszervezésével, az ellenzéki képviselők mandátumszámából adódó arányainak figyelmen kívül hagyásával.

A következő üléseken egy-két személyi, illetve szervezeti változtatást hajtottak végre. Kirúgták az aljegyzőt, „felmentették” a Csepeli Városgazda Zrt. vezérigazgatóját, Werner Pétert. Az önkormányzati feladatok további kiszervezése érdekében kettéválasztották a Városgazda Zrt-t, tovább gyengítve ezzel az önkormányzati feladatok végrehajtása, a költségvetés rendelkezésére álló milliárdok felhasználása testületi ellenőrzésének lehetőségeit. Megemelték a Polgármesteri Kabinet, azaz a polgármesteri politikai tanácsadói kör létszámát. Borbély Lénárd „mozgásának” új keretei azonban csak látszólag bővültek, inkább Németh Szilárd „szakértői” kerültek ismét pozíciókba. Ez utóbbi növelésének szerintem egyik oka a pártaktivisták megjutalmazása, politikai mozgásterük bővítése is.

Az eltelt egy esztendő fontosabb, a sorozat által bemutatott és értékelt eseményei:

> az indokolatlan forgalomkorlátozás és annak negatív hatásai a Csepeli úton,

> a Csepeli Munkásotthon Alapítvány „bekebelezésére” tett intézkedések, a Lex-Munkásotthon törvény elfogadása, Németh Szilárd egyszemélyi kurátorrá történő kinevezése ellenére még mindig az Alapítvány kuratóriuma irányítja az intézményt,

> az óvodák erőltetett koncentrálása, az érintettek véleményének figyelmen kívül hagyása, félig titkos szülői értekezlet megszervezése, az ellenzéki vélemények elhallgatása,

> a Városgazda Zrt. vesztes pereinek (Wolf és az ÉGT Kft., Hunép Zrt.) felszínre kerülése, sajtóban való átértelmezése, a felelősség elmosását szolgáló vezetői törekvések,

> az SZTK igazgatója, dr. Juhász György „jutalmazása”,

> az M0-ás autópálya bevezető szakaszainak fizetőssé tételével kapcsolatos beszédes polgármesteri hallgatás,

már konkrétabban felszínre hozták a polgármester emberi, vezetői, politikai alkalmatlanságának jegyeit. Igazolták: a korábbi Németh féle kurzus folytatójaként, Borbély, igaz kevesebb arroganciával, kommunistázással, offshorozással, csak a hatalom megerősítésére törekszik. Képtelen együttműködésre, együttgondolkodásra, ígéretei betartására (nem csoda, hiszen Némethtől tanulta) és politikai háttere személyi és szervezeti feltételeinek megteremtése érdekében elvtelen döntéseket is felvállal. (Werner Péter kirúgását követően szakértőként való alkalmazása, az SZTK igazgató intézményen belüli magánpraxisának engedélyezése stb.) Csakhogy ezzel kicsúszott a kezei közül ezen zűrös ügyek rendezése is, ami előbb-utóbb „ráéghet”. Nem tudja, nem is meri a csepeli érdekeket képviselni. Nem vállalja a konfliktusos helyzeteket, vitákat, az ellenzéki véleményekre reagálva, a konkrét érvek helyett, szívesen használja a visszafelé mutogatás „eszközeit”, esetenként a személyi vádaskodást is. Mindez gyengeségének bizonyítéka is.

Ez utóbbira mutatott rá a sorozat, amikor a Borbély tavaly januári ittas vezetésével, továbbá korábbi, 2009-es, le nem zárt perével kapcsolatos nyilatkozatait elemezte. Mivel lassan egy év telt el, s nem történt rendőrségi, ügyészi bejelentés, tájékoztatás az ügyek állásáról, szerintem mindkét esetben feltehetjük a kérdést: mi történt? A „felsőbb” vezetés, ügyészi segédlettel, csendben „lezáratta” Borbély Lénárd polgármester „büntető ügyeit”? A Fidesz nem engedhette meg csepeli polgármesterének perbefogását. Németh Szilárd országos pozícióinak erősítése – többek között –, azt is mutatja, hogy fontos számára a csepeli önkormányzat „megtartása”.

Ezzel viszont tovább gyengültek a polgármester egyébként is halvány önállósodási törekvései, kísérletei, a Németh Szilárd által képviselt és megjelenített politikai irányvonal némi módosítására, önállóságának bizonyítására. Ezért is, valamint látszathatalmának fenntartása érdekében, egyre erőteljesebben fordult a sport, a nyugdíjasok és az óvodai ügyek, a tartalmatlan helyszíni „látogatások”, átadások, a lojális médiával szervezett sajtótájékoztatók, riportok irányába.

Céljai megvalósulását segítette a közpénzből fenntartott Csepeli Hírmondó szerkesztősége is, amely az eltelt esztendőben, szervilizmusával, elhallgatásaival, csúsztatásaival a fideszes politika, az országgyűlési képviselői és polgármesteri akarat teljes kiszolgálójává vált. A 12 részes sorozat több esetben is feltárta egyoldalú politikai „elkötelezettségüket”, bizonyította a lapban közöltek hamisságát, nemegyszer cáfolta a hazugságokat, keményen bírálta az elfogadhatatlan újságírói magatartást, gondolkodást, amely a csepeli olvasók lebecsülését is jelentette.

A polgármester első éve tehát az előző négy év folytatása, a hatalom további központosításának, ebből következően az intézményi önállóság, az önálló gondolkodás és a közösségi fellépések, kiállások visszaszorításnak, az emberi kiszolgáltatottság növelésének éve volt. Borbély számára pedig, valószínűleg a kínos botrányok, a lakossági, közalkalmazotti ellenállás növekvő jelei, az óvodák koncentrálása, valamint a Munkásotthon megszerzése elleni tüntetések miatt, az elfelejtendő esztendő, amelyen gyorsan tovább kell lépni. A hatalom, illetve helyi képviselői kétségtelenül további lépéseket fognak tenni helyzetük megerősödése érdekében. Lehetséges, hogy 2016-ban minden ellenállás nélkül folytathatják és sikerre vihetik a mindent és mindenkit maguk alá söprő politikai céljaikat. A polgármester meg, éppen a fentiekben vázolt személyi ellehetetlenülésének további erősödését megakadályozandó, nyílván 2019-es esélyeit akarja megalapozni. Nehéz évek következnek.

Én azonban, fenti véleményemmel együtt, még mindig bízom a csepeli emberekben. Abban a többségben, amely még keserves, kilátástalan helyzetben is tudta és tudja, mit kell tennie.

V O X