Lampé Ágnes, a 168 óra munkatársa, a Fidesz decemberi kongresszusa után interjút készített Németh Szilárddal, a párt új alelnökével. (Fröccsen a sár mindenkire, 168oraonline, 2015. december 18.) Az újságíró azzal kezdte: „Gondolom, nem lepődött meg, hogy megszavazta a kongresszus.”  A rövid válasz után záporoztak a kérdések, és pörögtek a válaszok. Végigolvastam. Nem volt könnyű. Nekem az egész Németh Szilárd monológjának tűnt.  Ezért – felhasználva az olvasottakat –, elkészítettem az interjú rövidített átiratát.(Az eredeti ITT OLVASHATÓ)  Íme, Németh Szilárd gondolatai, összefoglalva, monológgá gyúrva, az én olvasatomban:

Kis Naiva. Nálunk a Nagy Rendező rendezi a színjátékot, nem az élet. A sajtó kis buksijai meg csak ráérően írogatnak mindent, összevissza. A darab minden része, a castingtól, a játékban résztvevők színpadi mozgásterének meghatározásáig, a fő- és mellékszereplők szövegétől, a tapsolók személyének kiválasztásáig, minden az előre megírt rendezői forgatókönyv szerint történt. Még a siker utáni  sajtónyilatkozók személyéről és mondandójáról is ő döntött. Azt is jóváhagyta, hogy

Önnek, a jelentéktelen balliberális sajtó kis nímandjának nyilatkozhatok. Mert mi ilyenek vagyunk. Mi a ballibsiket is jegyezzük.

Igen, nagyszerű, hogy hőn szeretett rendezőnk kiválasztott erre a szerepre. Ez nekem lett megírva. Ő is tudta ezt, mint ahogy azt is, hogy nincs nálam jobb, keményebb hűségesebb katonája, jobb svádájú megmondója, színésze. Egyszerűbben mondva, nem volt más választása. Több mint húsz év áldozatos, küzdelmes munkája, számtalan szerepe, a klakkolók széles táborának, a csepeliek ezreinek, a birkózók nagy családjának támogatása van mögöttem. A rezsiháborúban is bizonyítottam. Áldóimát szerveztem érte Csepelen. Nemzetiszín keretek között. Rám nem fröccsent még sár. Tiszta vagyok. Csak a vaksakkot szeretem. Még a pártom is kiállt értem, igaz, azt is a Nagy Rendező mozgatja. Mindenki tudta tehát a saját szövegét. Magyarul mondva, hogy Ön is érthesse: megbirkóztam ezért a szerepért, még az olimpiai bajnokot is tussal vertem.

Hogy én írtam-e a kongresszusi szövegemet? Honnan veszi a bátorságot, hogy ilyen abszurdumot mer Tőlem kérdezni? Kész kabaré. Nem tudja, hogy több év alatt elvégeztem a tanítóképzőt? Talán nem látszik rajtam?! Na azért!

Persze, ünnepeltünk a kongresszus után. Kedvenc vendéglőmben százak köszöntöttek, mindenki velem akart inni egy sört, volt közös szelfizés is, Borbély, az általam jelölt polgármester most örömében sírt egy sort. Igaz, nem a lépcsőn ülve. A nyakamba kapaszkodott. Egy igazi, edzett birkózónak ezt is túl kell élni. Sikerült. Most már ismét ott vagyok a szőnyegen, készen állok az újabb tusákra. Csak a nyakamat kell egy kicsit gyúrni, mert kezd egybenőni a tokámmal, s a kis Borbély lassan nem fogja átérni a következő győzelmemnél. A lényeg azonban: most már ismét a zemberektől kapott megbízatásommal, Orbán Viktor, a Fidesz ügyeivel foglalkozom, de jut időm az ország, a haza, a nemzet dolgaira, a kormány támogatására, sőt még a zemberekre is. Mázlijuk van. Mint Önnek is. Nálam a nap valóban 24 órából áll, nem úgy, mint másoknál.

Hogy a Fideszben sok lenne a mutyi? A sajtó, az önök túlzása az egész. Tudom, pártom vezérszónoka voltam a parlamentben a korrupciós vitánál. Bizonyítottam, hogy a helyzetért az ellenzék a felelős. Hibák persze nálunk is vannak, hiszen minden hatalom a mienk, ott vagyunk minden kilométerkőnél, még a közbeszerzési döntőbizottságokban is kétharmadunk van, bár a nagy dolgokban maga Orbán Viktor szokott dönteni.

Csak azok nem hibáznak, akik nem dolgoznak. Ezért is természetes, hogy olyanokkal veszem körül magam, akik megbízhatóak, akikkel korábban együtt dolgoztam, mert ők tisztességesek, lojálisak, kiváló szakemberek. A Fideszben nagy a merítés lehetősége, mi ilyen emberek vagyunk, mi nem lopjuk szét az országot. Egyébként meg nálunk a családban az a szokás, hogy akié a felelősség, az mer először a levesből. Így van ez a Fideszben is. A liberális sajtó ócska politikai trükkje a politikai, emberi korrektség, a tetteinkért való felelősségvállalás. A Pókember is amiatt zuhant össze, ha látta egyáltalán a filmet, mert hitt ezekben a téveszmékben. Igen, ez üzenet a pártnak is. Remélem, megértik az urak.

Nem kérem, nálunk rend és egység van. Mindenki azt csinálja, játssza el, amit Orbán, mindannyiunk Kedves Vezetője, a Nagy Rendező mond. Az Ön által emlegetett fiatalítás, a párt belső feszültségeinek, a vezetői ambícióknak a kezelése, kioltása, az egységes fellépés érdekében való hasznosítása, minden az Ő szándéka, instrukciói szerint történik. Az ellenzék, a sajtó, közöttük Önök is, meg csak csámcsognak az egyes odavetett csontokon. A János, meg a Tóni kakaskodásán például, amit állandóan szajkóznak. Nem értik az egészet. Én például most, annyi győztes csata után, a migránsok ügyét kaptam feladatul. Mert én értek hozzá. Meg a Fidesz is. Ha nem mi lennénk most kormányon, mindenki megnézhetné magát. Európa is.

Igen, az az Európa, amely leszokott a munkáról, meg a gyerekvállalásról. Megmutatjuk nekik, hogy kell mindezt csinálni. Jogunk is van hozzá. Ezek a brüsszeli politikusok, EU-s bürokraták meg csak beszélnek. Elegem van már a liberális maszlagból, az Önök látványpékségéről, liberalizmusáról nem is beszélve. Értse meg: a legfontosabb, hogy a nők megértsék már végre feladatukat: a gyermekvállalást, az unokák világra hozását, szoptatását, nevelését, taníttatását. Hogy közben, mi, férfiak mit csinálunk? Dolgozunk a hazáért, a nemzetért, Orbán Viktorért.

Igen, Orbán Viktorért. Mert még hosszú ideig Ő lesz pártom, az én és beosztottaim miniszterelnök-jelöltje. Népszerűek vagyunk, imádnak bennünket az emberek: a nemzet is mögöttünk fog felsorakozni. A következőkben ezért fogok ismét vitézkedni, minden erőmmel erre koncentrálok, s elvárom minden munkatársamtól, hogy ezért dolgozzon. S ha kell, újabb imát mondatok érte Csepelen, sőt népi mozgalmat, talán népszavazást indítok azért, hogy a déli harangszó is Orbánért szóljon a jövőben.

Ennyi. A remek eredeti interjú, s az annak alapján készült „monológ” talán magáért beszél. Csak egy megjegyzésem és egy kérdésem maradt. Tényleg fröccsen a sár mindenkire, ránk is. Már szinte nem látszunk ki alóla. Vajon mikor rázzuk le magunkról?

V O X