Orbán Viktor nem oly régen arról beszélt, hogy vannak elképzelései arról, miként kell Magyarországból egy Európában kiemelkedő életminőségű országot létrehozni, hozzátéve, hogy ettől nem is vagyunk olyan messze, mint azt sokan gondolják. A szomorú valóság azonban egész más: nagyon is messze vagyunk attól, hogy „kiemelkedő életminőségű” országnak nevezzük magunkat.

Sorra látnak napvilágot a szegénység mértékét mutató hazai és nemzetközi kutatások, amelyekből világosan látszik, hogy Orbán víziói mindenféle realitást nélkülöznek. Az EU különböző felmérései azt mutatják, hogy

a lakosság 20 százaléka él súlyos anyagi nélkülözés közepette, s ugyanilyen arányban vannak azok, akik nem tudják kellő hőmérsékletűre fűteni az otthonukat, a lakásuknak beázik a teteje, vizesednek a falai, vagy tartoznak a közüzemi számláikkal. A Policy Agenda szerint Magyarországoncsak a tisztes megélhetéshez havonta személyenként 88 ezer forint szükséges, azonban a lakosság több mint 40 százaléka ennél alacsonyabb jövedelemből él.Ennyit a „kiemelkedő életminőségű” országról.

A régi módszertan szerint túl sok volt a szegény – változtattak is rajta

Őszre készül el új számítási modelljével a Központi Statisztikai Hivatal (KSH), jóval lejjebb szállítva a megélhetéshez szükséges minimumjövedelem mértékét – adta hírül aVilággazdaság. A statisztikai hivatal már múlt nyáron közölte, hogy beszünteti eddigi létminimum-számítási módszerét. Ezt akkor azzal magyarázták, hogy az eddigi metódus nem volt alkalmas arra, hogy valós képet adjon a szegénységben élőkről és a leszakadókról.

A KSH a korábbi kiadványában az alábbiakat írta: [a hivatal] 2014-ben kezdeményezte a létminimum-számítás megújítását, mivel az addig használatban lévő mutatóval kapcsolatban számos szakmai, tartalmi és módszertani probléma merült fel. A mutató megnevezése nem tükrözi a számítás tartalmát: a név éhezésre, nélkülözésre utal, a tartalma viszont a mindenkori társadalmi normák szerinti tisztes megélhetést biztosító összeget jelzi. Ez az ellentmondás a mutató felhasználása körül is zavarokat okozott, mivel gyakran olyan jelenségeket (például a szegénységet) jellemeztek vele, amelyekre nem alkalmas.

A legutóbb azzal a magyarázattal jöttek elő a változtatásról, hogy a régi számítás alapján túl nagy az a réteg, amely a létminimum alá kerül (a lakosság csaknem 40 százaléka), és ilyen széles réteget alapul véve nem lehet komoly szakpolitikai intézkedésekről dönteni.

Ha a KSH nem is, mások kiszámolták...

Végül a Policy Agenda elemzői készítették el a Magyar Szakszervezetek Szövetségének felkérésére a 2015-ös létminimum számítást. Ők úgy mérték fel, hogy a szerény megélhetést biztosító jövedelem havonta és személyenként 88 ezer 16 forint, 660 forinttal több mint 2014-ben. Egy tipikus, két felnőttből és két gyerekből álló családnak 255 ezer forintra volt szüksége az egy évvel korábbi 253 ezer után a nélkülözés elkerüléséhez. Az adatok szerint a magyar lakosság 41,5 százaléka ennél alacsonyabb jövedelemből élt, azaz tavaly 10-ből 4 magyar élt a létminimum alatt.

A Policy Agenda – az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudomány Intézet által kidolgozott normatív értékekből kiindulva – azt is kiszámolta, hogy egy létminimumon élő felnőtt havi alig több mint 24 ezer forintot költ élelmiszerre. Ez napi nyolcszáz forint. Ez az az összeg, amelyre a lakosság több mint 40 százalékának nem telik.

Az EU szerint sem állunk túl fényesen

A szegénységről és a társadalmi kirekesztésről az Európai Unió is végzett egységes felmérést: e szerint Magyarországon az emberek 20 százaléka él súlyos anyagi nélkülözés közepette (azaz úgynevezett depriváltságban), ami azt jelenti, hogy az alapvető anyagi javak kilenc fokmérőjéből négy hiányzik náluk.

A visegrádi országokra szűkítve a kört, sokkal jobb a többi országban a helyzet. A lengyeleknél a népesség 8,1 százaléka érintett a súlyos depriváltságban, a cseheknél 5,2 százalék, a szlovákoknál pedig egyelőre csak 2014-es adatok állnak rendelkezésre, de az is szignifikánsan kedvezőbb a magyarnál, 9,9 százalék.

A gyermekek és a romák a legkiszolgáltatottabbak

Komor megállapításokat tett a szegénység magyarországi alakulásáról az Európai Bizottság (EB) nemrég megjelent országjelentése, amelynek munkaerő-piaci és szociális fejezetét a szervezet szakértői ismertették. A felmérés szerint Magyarországon a szegénység a leghátrányosabb helyzetben levőket, azaz a gyerekeket és a romákat érinti a legkomolyabban. 2014-ben a gyerekek 41,5 százalékát fenyegette szegénység vagy társadalmi kirekesztettség. A 18 év alatti gyermekek körében a rendkívüli nélkülözés aránya 32,4 százalékkal a második legmagasabb volt az EU-ban.

A jelentés arra is rámutat – írja a metropol.hu, hogy a romák kétharmada abszolút szegény – vagyis a nemzeti szegénységi határ alatt él –, míg ugyanez a mutató a nem romák körében 23 százalék volt 2014-ben. A két csoport között ilyen tekintetben nyílt az olló az elmúlt évtizedben. 

Az index.hu által ismertetett Eurostat felmérése is azt mutatja, igen messze vagyunk a kiemelkedő életminőségtől: Az EU statisztikusai szerint nagyjából kétmillió ember él Magyarországon, akik nem tudják kellő hőmérsékletűre fűteni az otthonukat, a lakásuknak beázik a teteje, vizesednek a falai, vagy tartoznak a közüzemi számláikkal. Ráadásul a legszegényebbek azok, akik kénytelenek a jövedelmük legnagyobb részét közüzemi számlákra elkölteni.  A teljes lakosság 23 százaléka súlyos anyagi nélkülözésre kényszerül, ami a visegrádi országok között a legrosszabb arány.

Sokan nem kérnek a szegények Magyarországából

A KSH egyik kiadványa uniós adatokat idézve 370 ezerre teszi a kitelepült magyarok számát, egy év alatt 48 ezer fővel bővült a létszám. A kivándorlás tehát a helyett, hogy stabilizálódna, minden évben egyre nagyobb méreteket ölt, ráadásul egyre nő az országot tartósan elhagyni szándékozók köre is: a Randstad kutatása szerint a magyarok fele hagyná el az országot, ha találna jó állást külföldön. A fiatalok és a képzettek külföldi munkavállalási hajlandósága pedig még ennél is magasabb. A 34 év alatti férfiaknak 79 százaléka gondolkodás nélkül menne külföldre, ha felkínálnának neki egy jó lehetőséget. Egy olyan országból, ahol Orbán szerint már majdnem kiemelkedő életminőség van, miért menekülnek az emberek? Talán, mert a fenti statisztikai adatok közelebb állnak a valósághoz, mint Orbán víziói?

Forrás: Ténytár