Nem érezzük magunkat nagyobb biztonságban most, hogy az Orbán Viktor diktálta alaptörvény immár a terrorvészhelyzetre is fel lett készítve. Egy esetleges támadás esetén az illetékes szerveknek tudásuk maximumát kell hozni, és nem kételkedünk abban, hogy mentőseink vagy rendőreink minden tőlük telhetőt meg is tennének adott helyzetben. Kérdés, hogy eszközeik és infrastruktúrájuk is segíti-e őket ebben. És biztosít-e az ország számukra megfelelő megélhetést és pihenőidőt, hogy a kormány által közvetlennek tartott vész esetén optimális szellemi és testi feltételek mellett reagálhassanak.

Ám az Országgyűlés  nem ezekkel a kérdésekkel törődött. Azt kívánták az alaptörvényben tisztázni, hogy miként dirigálhat

nekik extrém szituációban a kormány.

A most elfogadott alaptörvény-módosítás számos ponton eltér attól, amit a brüsszeli terrortámadásokat követően Orbánék első körben kitaláltak. Sokszor hajlamosak vagyunk legyinteni a kabinet ötletein, mondván: csak kommunikációs játék folyik. De az az első változat tényleg hajmeresztő részleteket tartalmazott. A vészhelyzet kihirdetését a kormány döntésére bízták volna,  és ehhez indoknak a fenyegetettséget is elegendőnek tartották. Ilyen helyzetben pedig állami ellenőrzés alá vonták volna például a teljes médiát. Ettől végül elálltak.

Nem észérvek, hanem a parlamenti matematika hatására. Nincs már kétharmaduk, hogy kedvükre játsszanak a magyar jogrendszer egészével. Az ellenzékből végül a Jobbik volt hajlandó az alkura, és amit elértek, megnyugtató. A jövőben is az Országgyűlés dönti el kétharmados többséggel, van-e terrorvészhelyzet. De akkor miért is kellett ehhez az alaptörvényt átírni? Fontosabb lett volna a katasztrófák esetén elsőként helyszínre érkezők élet- és munkakörülményeit javítani. Annak eredményét mindennap megéreznénk. (nol)