Két arc, egy cél: a hatalom, bármi áron. A Csepeli Munkásotthon ellenáll a tébolynak. Csepeliek! Segítsünk a Munkásotthonnak!
Ilyen mélyre még nem süllyedt a magyar kultúra irányítása. Példámat sajnos Csepel, a csepeli kulturális intézményrendszer 2010-ben kezdődött szétverése adja. A kultúrától, „az útjában álló, életüket már elrontó” közművelődési szakemberektől mára már messze álló (sokak szerint sosem közelálló), Németh Szilárd volt a folyamat elindítója.
Németh, akin már sokszor a fél ország röhög, polgármesteri megválasztását követő napokban megszüntette a 65 éves múlttal rendelkező Csepel újságot, később felszámolta a CSEPP TV-t, majd nekiment a Csepeli Művelődési Központnak. Szélnek eresztette a közművelődési szakembereket, s gazdasági társaságoknak adta ki az épületek működtetését és a szakmát. Idén végül az országosan is elismert, majdnem egyedülálló, Nagy Imre Általános Művelődési Központot is felszámolták. Igaz, ezt már Borbély Lénárd, a kinevezett utód hajtotta végre.
A legnagyobb falat a Csepeli Munkásotthon volt. Németh úr, még 2010-es megválasztását követően,
leállította az intézmény önkormányzati támogatását. Durva, nagyképű polgármesteri kirohanásai, kommunistázása, offshorozása, majd az intézmény ellehetetlenítését célzó lépései azonban nem vezettek eredményre. Nem tudta bekebelezni a művelődési házat. Ekkor törvénymódosítással próbált érvényt szerezni tervei megvalósításának. Ez sem vált be. Kiderült, a király meztelen, a hiányosságoktól hemzsegő törvény végrehajtásának jogi feltételei nem lettek végig gondolva. A bírósági csatározásokat is elvesztette. Nem maradt más lehetősége: anyagilag próbálja térdre kényszeríteni az intézményt. Támogatja ebben Borbély Lénárd polgármester is, aki választási ígéretei ellenére évek óta egy fillért sem ad a Csepeli Munkásotthonnak.
Elérték, hogy a kultúrház idén nem kapta meg a törvény szerint is jogos állami támogatást. A részletes indoklást firtató intézményvezetői levélre a kultúráért felelős államtitkár úr nem mert válaszolni.
A helyettes államtitkár sem. Kiadták az illetékes főosztályvezetőnek, aki helyett végül valaki aláfirkantotta az olvashatatlan nevét. Rákent mindent a Területi Művelődési Intézmények Egyesületének (TEMI) szakmai elnökségére. Tette ezt annak ellenére, hogy a TEMI korábban „többször is világossá tette (igaz nem nyilvánosan, a szerző megjegyzése), hogy a Munkásotthon szakmailag az egyik legkiválóbb közművelődési ház az országban”.
Mindez a pártpolitikát nyíltan kiszolgáló kulturális állami irányítás közreműködésével történik. A kulturális tárca urai és hölgyei, adott esetben, csak bábok,Németh Szilárd kezében.
Nem akarom a TEMI elnökségén elverni a port, bár évek óta gyáván asszisztáltak a folyamathoz. Még mindig jobb – gondolhatták ugyanis az elnökség tagjai, ha a Csepeli Munkásotthon marad állami támogatás nélkül, mint a saját kultúrházuk. Egyikük sem vállalta, vállalja fel a nyilvános kiállást, vitát a valódi értékek védelme és támogatása mellett.
Az igazi bűnös, az Orbán által vezérelt Nemzeti Együttműködés Rendszere, amely a Kedves Vezető hatalmának megtartása érdekében, maga alá gyűri a társadalom egészét. A kultúra ebben a rendszerben huszadrangú kérdés. Az olyanok meg, mint Németh Szilárd, aki most kiélheti hatalommániáját, csak Orbán gyenge kreatúrája, aki Orbánnal együtt bukik. Bár lehet, hogy előbb. Ma már ugyanis többet árt Orbánnak, mint használ.
Mi lesz a Csepeli Munkásotthonnal? Ismét, mint ahogy annyiszor a történelemben, a csepeliek anyagi összefogására van szükség. Mentsük meg a Munkásotthont!
V O X