Takács Mónika, a Csepeli Munkásotthon igazgatója és elődje, Nagy József, aki jelenleg az intézményt működtető alapítvány kuratóriumának elnöke. A ház egy évszázada őrzi az alapítók által kívánt, és az alapító okiratában is lefektetett függetlenségét

Közösségi és anyagi támogatást nyújtó baráti kör létrehozására, hazai és Európai Uniós pályázati lehetőségek felkutatására vonatkozó javaslat is elhangzott a Csepeli Munkásotthon biztonságos fennmaradását szolgáló május 23-i fórumon. A kezdeményezéseket és a javaslatokat hamarosan a nagy múltú kulturális létesítmény gazdája, a Csepeli Munkásotthonért Alapítvány kuratóriuma összegzi, értékeli és ezt követően alakítják ki azt a szervezeti formát, amellyel a legtöbb segítséget adhatják az intézménynek.

A fórumról a 21ora.hu hírportál így számolt be:

A kulturális központ jelenéről és jövőjéről szóló szerdai gyűlésen a Munkásotthon vezetői tájékoztatást adtak az intézmény helyzetéről, a megjelentek pedig kérdeztek és javaslatokat tettek.

Amilyen gazdag a százesztendős Csepeli Munkásotthon múltja, olyan szegényes a jelene, már ami az anyagiakat illeti. Lényegében erről szólt a fórum, amit a ház jövőjéről, pontosabban a jövője érdekében rendeztek szerdán.

Az Árpád utcai intézményt fenntartó alapítvány kuratóriumi elnöke felidézte: a Munkásotthont a csepeli munkások, a szakszervezetek, valamint Weiss Manfréd gyáriparos alapították 1917-ben, közös erőfeszítéseik eredményeként áll és tölti be a közművelődési funkcióját ma is.

Nagy József tájékoztatása szerint az otthon a városvezetés állításával ellentétben soha sem volt helyhatósági (községi, tanácsi, önkormányzati stb.) fennhatóság alatt, közel egy évszázada őrzi az alapítók által kívánt, és az alapító okiratában is lefektetett függetlenségét.

A fideszes városvezetés által kitartóan ismételgetett lózunggal szemben arról sincs szó, hogy a Munkásotthont a rendszerváltás után akárki is lenyúlta volna. Az alapítók által ránk hagyott vagyon most is itt van – mutatott körbe -, és “bár nagyon sok gondunk volt az elmúlt nyolc évben, roppant büszke vagyok rá, hogy ez a ház megőrizte az önállóságát és a kulturális értékeit.”

Igaz, ehhez azt is hozzá kell tenni, hogy a hosszú évek, vagy akár évtizedek óta működő táncegyüttesek, művészeti csoportok az elmúlt években már csak azzal a feltétellel kaphattak önkormányzati támogatást, ha kiköltöznek a “Melósból”.

Ennek abszurditására már Takács Mónika igazgató hívta fel a jelenlévők figyelmét, mondván: amíg ezek a csoportok e ház falain belül működtek, addig mindenféle támogatásra érdemtelenek voltak – azóta, hogy elköltöztek, kulturális értéket képviselnek és támogathatók…

“Mi sosem kértük, hogy nekünk adják a pénzt, ezek a csoportok viszont nagyon szerettek itt lenni” – világított rá az anyagi ellehetetlenítés értelmetlenségére.

Mint elmondta, jogosan féltik a csoportjaikat, miután a Kis Csepel táncegyüttes, a Csepp Csepel táncegyüttes, és a fúvószenekar is költözésre kényszerült az utóbbi években a házból, annak ellenére, hogy jól érezték magukat benne.

Takács Mónika tájékoztatása szerint a korábban négy lábon álló intézmény mára egyetlen lábon, a saját lábán álldogál, azaz kizárólag a maga bevételeire támaszkodhat. (Korábban többször írtunk róla, hogy a Németh Szilárd-vezette önkormányzat 2010-től súlyos tízmillióktól fosztotta meg a Munkásotthont, rajta keresztül pedig a kultúra iránt fogékony csepelieket.)

Bangóné Borbély Ildikó részt vett a Munkásotthon jövőjéről szóló fórumon (jobbján Takács Krisztián szocialista önkormányzati képviselő). A jelenlegi városvezetés részéről azonban senki nem jelent meg, pedig végre kiderülhetett volna, miért bélyegzik folyamatosan “komcsi fészeknek” a Munkásotthont, amely, bár a gyökerei révén természetesen baloldali, szociáldemokrata hagyományokat ápoló kulturális központ, azonban lassan száz éve pártoktól és rezsimektől  független alapítványi tulajdonú és fenntartású intézmény.

Sem Németh Szilárd, sem pedig utódja, Borbély Lénárd nem gondolta úgy, hogy ha személyesen nem is fér bele a drága idejükbe, hogy elmenjenek szerda délután a Munkásotthonba, és ott a csepelieknek elmondják, mi végre véreztetik közel nyolc éve a csepeliek közművelődését szolgáló közintézményt, legalább valamelyik beosztottjukat odavezényeljék.

Nem. Inkább tolják tovább a hazugságaikat a Csepeli Hírmondó néven kinyomott, önkormányzatinak hívott lapjukban. Ami a Munkásotthon által képviselt valódi értékkel ellentétben egy dolgot közvetít:

ők pont olyan szűk látókörben látják a világot, hogy lassan nyolc éve képesek a csepeli kultúra egyik legpatinásabb darabját ott ütni, ahol csak tudják.

Miközben nyilvánvaló: ezzel nem a vélt politikai ellenfeleiket nyírják, hanem a kerületi kultúrát.

Az elhangzott hozzászólásokról és konkrét javaslatokról egy későbbi posztban részletesen is beszámolunk.

Forrás: 21ora.hu