Facebook

Megvan a véleményük

Naptár

október 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6 7
8 9 10 11 12 13 14
15 16 17 18 19 20 21
22 23 24 25 26 27 28
29 30 31

Most olvassák

A Facebookon a Csepel Újságban
olvashatók cikkeink

Programkínáló

B u l v á r

Gólt vagy életet?!

2018.06.09. 01:12 csú

A magyar labdarúgók évtizedek kemény munkájával javították föl annyira a magyar népet, hogy az utcakőhöz verje a fenekét a boldogságtól, ha nagy nehezen kiharcolják a döntetlent Izland ellen, és csak a 16 között esnek ki nagyarányú vereséggel az Európa Bajnokságból.

Egykoron világbajnoki ezüstérmektől támadt fel a fővárost felforgató népharag...

magyar_olasz-1938_juni_19.jpgPárizs, 1938. június 19. VB-döntő: Olaszország-Magyarország 4:2

Tizenkét évvel korábban, 1924-ben, szintén Párizsban, de az akkori olimpia első fordulójában 5:0-ra vertük Lengyelországot, aztán 3:0-ra kikaptunk Egyiptomtól. A nép nem örült, hogy kijutottunk az olimpiára, és csak a második körben estünk ki. Hanem: "csúfos vereség váratlan villámcsapásként hatott híre csaknem forradalmi hangulatot teremtett főváros utcáin. Iapok kirakatai előtt várakozó óriási tömegek eleinte nem akarták elhinni, hogy jóformán ismeretlen, afrikai csapat megverte magyar csapatot, később azonban, amikor az újabb táviratok megerősítették fájdalmas hírt, vad elkeseredés vett erőt mindenkin." (Új Barázda, 1924. május 31.)

minarik_ede_garass_dezso-regi_idok_focija.jpgA csapatot fogadó elkeseredett tömegbe bevitte Sándor Pál az ő nagy filmjének, a Régi idők focijának hősét, Minarik Edét is.

Minarik Ede mosodás (Garas Dezső), a Csabagyöngye tulajdonosa 1924-ben, az "egyiptomi csapás" évében. (Forrás: Magyar Ifjúság)

Június 19-én lesz nyolcvan éve, hogy Párizsban világbajnoki döntőt vívtunk Olaszországgal. Sokkal könnyebb ágon jutottunk a döntőbe, mint Olaszország, melynek a

házigazda franciákat és a brazilokat kellett legyőznie. Akkor már 13 éve nem tudta megverni a magyar válogatott az olaszt. Tíz év alatt tíz mérkőzést játszott egymással a két válogatott, mielőtt a döntőben találkoztak volna. Ebből kettő lett döntetlen, a többi nyolcat az olaszok nyerték.

Az olaszok csapatát azonban csak másfél évtizeddel később sikerült "kinyírni", a VB-döntőt 4:2-re az olaszok nyerték, akik egyértelműen jobbak voltak, s Az Est szerint csak kitűnő kapusunknak, Szabó Antalnak és az olasz csatárok idegességének köszönhetjük, hogy nem kaptunk ki öt-hat góllal.

A Budapest Hírlap ekképp intette nyugalomra a csalódott magyarokat: "Álmunk, vágyunk nem teljesült: Olaszországnak jutott a győzelem, az eddigi világbajnoknak, a negyvenmilliós nemzetnek, a kis csonka Magyarországnak pedig be kellett érni a második hely dicsőségével és azzal a hódítással, amelyet a francia közönség rokonérzétében aratott. Ha már mi nem győztünk, örülünk, hogy Mussolini népének jutott a világ- bajnoki győzelem világsikere./.../ ...viseljük el férfiasán a vereség súlyát. Ne hajszoljunk bűnbakot, ne szorítsuk kezünket ökölbe és ne kiáltsunk halált a szövetségi kapitányra, aki oly sok nagy győzelemre vezette el csapatát."

Az Est karikaturistája, Byssa Róbert már sejtette, hogy ennek az intelemnek nem lesz foganatja:

vb1_2.jpg

A Pesti Hírlap tudósítása szerint ez történt, amikor a Keletibe befutott a csapattal a párizsi gyors: "A sporttársadalom és a labdarúgás számos vezetője gyülekezett, ott volt vitéz Tárczay Feticides Román kultuszminisztériumi tanácsos és Felkay Ferenc fővárosi tanácsnok is, és váratlanul hatalmas közönség lepte el a pályaudvar érkezési oldalát. A hivatalos fogadás a pályaudvar nagy előcsarnokában volt, itt sorakoztak fel a sportvezérek is, hogy szónoklatokkal üdvözöljék a hazatérő játékosokat. /.../ ...abban a pillanatban, amikor a hivatalos üdvözléseknek meg kellett volna kezdődniük, egyszerre riasztó füttykoncert hangzott fel és olyan fülsiketítő zajongás kezdődött, hogy Zsarnóczay János, az első szónok nem jutott szóhoz. Hiábavaló volt Usetty Bélának, a Labdarúgó Szövetség elnökének, valamint a többi sportvezérnek a közbelépése, a tömeget nem sikerült lecsillapítani. Kórusban kiabálták a szövetségi kapitány felé: — Mondjon le! Mondjon le! Ütemesen kiabálták a szerintük jogosulatlanul mellőzött játékosoknak a nevét is: — Turay, Toldi! Nem sokáig tartott a tüntetés, mert a sportvezérek belátva, hogy a fogadtatást nem lehet lebonyolítani, a rendőrök sorfala között a játékosokkal együtt kivonultak a pályaudvar előtti térségre. Itt azonban tovább folytatódott a tüntetés, mert a felsorakozott több mint ezer főnyi közönség még nagyobb zajongással fordult a szövetségi kapitány felé. A rendőrség most már közbelépett, hamarosan szétoszlatta a zajongókat, dr. Dietz Károly kapitány pedig a pályaudvar másik kijáróján rendőri fedezettel távozott. A tüntetés nem ült el egyhamar, mert a szétoszlatott sportrajongók egyes csapatai részben a Rákóczi úton, részben pedig a Fiumei úton újabb tüntetésbe kezdtek, de a rendőrök megjelenésére szétoszlottak."

Akkor is, máig is sokan úgy vélik, hogy azért változtattak a csapaton a döntő előtt, azért hagyták ki Turayt, a kiváló fedezetet és a gólvágó Toldit, hogy Olaszország sikerre éhes diktátorának, Mussolininek a kedvébe járjanak pár hónappal a Felvidék visszatéréséről rendelkező első bécsi döntés előtt. (Folytatjuk)

Forrás: Arcanum blog

A bejegyzés trackback címe:

https://csepeliek.blog.hu/api/trackback/id/tr8914028712

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.